LÉLEK, mert szöges ellentéte annak, ami a (hús)test, ami a régi természet.
(Ján 3:6) Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.
A (hús)test részese Ádám bűnös természetének, a lélek (vagy SZELLEM) pedig részese a Szent Léleknek, akitől született.
Ezért nevezi ezt az Írás „ISTENI TERMÉSZET”-nek.
2Pét 1:3-4
(3) Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
(4) Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.
4.v.: isteni természet részeseivé lettünk, és ez segít kikerülni a romlottságot és a világi kívánságokat. Ez az új természet tökéletes, és nem képes elkövetni bűnt!
(1Ján 3:9) Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
Egy látszólagos ellentmondás származhat abból, ha nem értjük jól a kettős természetről szóló tanítást.
(1Ján 1:8) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
És:
1Ján 5:18-19
(18) Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
(19) Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
Miután újonnan születtünk, az ó emberünkben még benne marad a bűn, és becsapjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy ki tudjuk azt űzni onnan. Viszont az új emberünk már nem vétkezhet. A feladatunk az, hogy az újat éltessük, tápláljuk, a régit pedig éheztessük, elfojtsuk.
Úgy is nevezi az Ige a lelki emberünket, hogy ÚJ EMBER.
(Ef 4:24) És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Látható, hogy az új ember, akit Isten teremett, igazságban lett teremtve, és valóságos – tehát nem csak feltételes – szentségben.
(Kol 3:10) És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt:
Mivel ez teljesen új teremtés, nem pedig a régi megjobbítása, ezért így is nevezi az Ige: ÚJ TEREMTÉS
(2Kor 5:17) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.
(Gal 6:15) Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.
Azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, semmi testi szertartás nem használ, hanem csak az új teremtés.
(Kol 3:10) És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt:
Ahhoz, hogy Isten előtt kedvességet találjunk, fel kell öltöznünk az Új embert, mert (Ján. 6:63) A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit…
Az új természetet nevezi az Írás BELSŐ EMBER-nek is, szenben a külső emberrel.
(Róma 7:22) Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
Ez ellentétben van a külső emberrel, amely a mi testi tagjainkban munkálkodik.
(Róma 7:23) De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
A külső ember napról-napra romlik, míg a belső ugyanilyenképpen újul.
(2Kor 4:16) Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról - napra újul.
A belső embert táplálja a kegyelem és az Szent Lélek ereje.
A belső ember engedelmeskedik az Úr törvényének (Róma 7:22) a külső pedig nem (Róma 8:7)
(Róm 8:7) Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Itt ismét láthatjuk, hogy nem a testi ember megjobbítására kell törekednünk, hanem a belső ember táplálására és kibontakoztatására.
Nevezi az Írás az új természetet megújult ELMÉ-nek is:
(Róm 7:23) De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
(Róm 7:25) Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Az eredeti szöveg itt egy olyan szót használ, amely kizárólag erre a megújult elmére vagy értelemre használatos. Ez az elme Isten törvényét szolgálja, és abban találja gyönyörűségét. Ezért a 23. versben említett „elmém törvénye” azonos „Isten törvényével”
1Kor 2:14-16
(14) Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.
(15) A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
(16) Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
A 14. verset már olvastuk korábban az érzéki (nem lelki) emberrel kapcsolatban. Ismét érdemes tehát meglátnunk, hogy van nem lelki ember, és van lelki ember is.
A lelki ember mindent megítél, de őt senki nem ítéli meg. Mit jelent ez?
Egyrészt a lelki ember meg tudja érteni a Biblia igazságait mindenfajta képzettség nélkül is. Őt magát azonban még egy képzett teológus sem tudja megítélni. Sőt, még Istentől sem ítéltetik meg. Ez is az bizonyítja, hogy a lelki ember, az új ember nem vétkezik.
A 16. vers is mond valami fontosat: Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Az „értelem” itt ugyanaz a szó, mint az előbb vizsgált „elme”.
Ez valami csodálatos! Megértettük igazán, mit mond itt az Ige? Bennünk Krisztus értelme van! Bennünk van Krisztus értelme! Azzal az értelemmel bírunk, ami Krisztusban is megvan! A kérdés az, hogy használjuk-e?
De van még több is! Az új ember jellemzője, hogy Isten lelke és Krisztus lelke lakik benne.
(Róm 8:9) De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
A görög mondat nyelvtani szerkezete arra enged következetni, hogy itt nem a Szent Lélekről van szó. Sem pedig külön Lélekről a Szent Lélek mellett. Nincs külön Krisztus-lelke isteni személy.
Olyan értelemben kell inkább ezt vennünk, ahogyan Jézus használta a kereszten, amikor azt mondta:
(Luk 23:46) És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
Ne felejtsük el, hogy alapvetően Jézus is Lélek.
Amiről itt szó van, az az, hogy Krisztus jelleme, természete van bennünk. Akik újonnan születtek, azok lényének új része magán viseli Krisztus jellemét.
A Krisztus Lélek egyben a Fiúság lelkét is jelenti.
Róm 8:15-17
(15) Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
(16) Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
(17) Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Mivel Jézus Isten Fia, ezért akiben Krisztus Lelke van, ezáltal szintén Isten gyermekévé válik. Így válunk örököseivé Istennek, és örököstársaivá Krisztusnak.
Isten tehát új természetet teremtett bennünk, melyet egyebek mellett Krisztus Léleknek is nevez. De egyúttal megmaradt a régi természetünk is, mely szintén érvényesülni akar. Ebből adódik a belső harc, melyet minden hívő tapasztal.
Akik pedig Krisztus istenségére keresnek bizonyítékokat, itt találhatnak egy teljesen egyértelműt. Az „Isten lelke” és a Krisztus Lelke” kifejezések szinonimái egymásnak, tehát ugyanarra a dologra vonatkoznak. Bizonyítják tehát, hogy Krisztus Isten.
Végül zárjuk az új természet megnevezéseinek vizsgálatát egy fontos megállapítással a Róma 8:14.ből:
(Róm 8:14) Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
Úgy is mondhatjuk, hogy csak azok Isten fiai, akiket Isten Lelke vezérel. A (hús)testi, természeti ember nem lehet Isten fia.
Az új természet jellege és sorsa.
NEM MEGVÁLTOZTATHATÓ!
Ebben hasonló a régi természethez. A különbség, hogy annak bűnös volta nem változtatható meg, míg ennek tökéletes volta.
Semmiféle testi gyöngeség, erőtlenség vagy bűn nem befolyásolhatja.
Az új természet vagy új lélek bennünk egyúttal az örök életre való elpecsételtségünket is jelenti.
(Ef 1:13) Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,
Mivel pedig „megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.” (Róm 11:29), ezért az új természetet Isten soha nem veszi már vissza tőlünk.
Róm 8:29-30
(29) Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
(30) Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
A kegyelem egyben a dicsőség biztosítéka is.
Ha már egyszer tökéletesek lettünk Krisztusban, nem válhatunk immár semmikor tökéletlenné, hiszen az Úr nem hagyja cserben a saját keze munkáját.
Tehát az új teremtés, tökéletes, és tökéletes is marad. Miképpen Isten maga: se nem romlik, se nem javul. A kérdés a mi esetünkben ismét az: mennyire tud érvényesülni a régi természettel szemben. Ebben ugyanis már nekünk van a felelősségünk!
Az új természet jellege szerint ÉLET és BÉKESSÉG.
(Róm 8:6) Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
A Biblia úgy tekinti a testet, hogy az halott a bűn miatt. De az új természet mindazok számára, akik meghaltak Krisztussal, és így megigazultak az Ő igazsága által, örök élet.
De csak azok számára, akik ténylegesen újjászülettek Krisztus által. A csupán vallásos, a vallásosan nevelt és vallásosan viselkedő emberekre ez nem vonatkozik!
Az új ember sorsa az ELRAGADTATÁS ÉS A FELTÁMADÁS lesz.
(Róm 8:11) De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Lelke által.
Látható itt a mondat elején egy „ha” szócska, ami feltételessé azt, amiről a vers beszél. Akkor reménykedhetünk a testünk feltámadásában, ha a Szent Lélek lakik mi bennünk.
Nyilvánvaló, hogy nem lakik a Szent Lélek minden emberben. Később kell, hogy lakozást vegyen némelyekben. De kikben? Az arra érdemesekben? Ez ellentmond a Biblia tanításának.
Világos kijelentést kapunk arról, hogy a Szent Lélek csak azokban vesz lakozást, akik az életük egy pontján hoztak egy döntést, és segítségül hívták Jézus Krisztust, hogy legyen a Megváltójuk. Akik lemondtak minden önön érdemükről, mellyel Istenhez járulhatnának, és csak egyedül Krisztusba, az Ő halálába és feltámadásába vetették hitüket.
Nem csoda, hogy akik nem értik a két természetről szóló tanítást, azok nem értik a feltámadásról szólót sem. Így aztán téves remények kergetői mind a két természetre, mind a jövendő életre nézve.
E földön az a téves remény csalogatja őket, hogy a régi természet megjavítható, mintha lenne bármi emberi eszköz, melynek segítségével az ó ember kedvessé tehető Isten előtt.
Nem azt mondom, hogy a műveltség, a kifinomult jellem hiábavaló dolog. De önmagában nem alkalmasak rá, általuk Isten elfogadjon minket. Mert ezek csak emberi, testi dolgok.
MERT: A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit… (Ján 6:63)
A jövendőre nézve pedig abban a hamis ábrándban ringatják magukat, hogy a puszta külső vallásosság által elnyerhetik az örök életet.
Nagyon fontos tehát értenünk, és másokkal is megértetnünk, hogy mit tanít a Biblia a hívő két természetéről.
A következő alkalommal elkezdjük megvizsgálni az összeütközést a két természet között.