Hírek

A film itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=8XX4MoLRyfs

„Számos ókori feljegyzést kihagytak az Újszövetségből.” Ezzel indít ez a film. Ez igaz. Rengeteg ókori feljegyzés kihagytak az ÚSZ-ből. Vagy talán ezen állítás szerint MINDEN ókori feljegyzést bele kellett volna venni a Bibliába?

Ha nem, akkor ez azt jelenti, hogy vannak ókori feljegyzések, melyeket ki kellett hagyni. Tehát kellett lenni valamilyen elvnek, amely alapján valamit belevettek, másokat nem. Ha valamit nem vettek bele, az azért volt, mert az nem felelt meg ennek az elvnek. Mi volt ez az elv? És ami még fontosabb: emberektől származhatott ez az elv, vagy Istentől? Ha a Biblia Istentől ihletett, a kánon (az, hogy végül mi került bele) nem lehet Istentől ihletett? Ha nem, akkor kár is foglalkozni a témával, mert akkor az az Isten, akiről a Biblia beszél, nem létezik. Ha nem létezik, akkor semmiféle ránk nézve kötelező érvénye nincs a Bibliának, sem annak ami benne van, sem annak amit egyesek állítása szerint kihagytak belőle.

 

„Péter cselekedeti” legalább száz évvel az események után keletkezett. Ma mennyire tudna valaki egy száz évvel ezelőtti eseményről teljes hitelességgel írni? Az ÚSZ kanonikus iratai a szemtanúk életében keletkeztek, az események után 10-50 évvel, mind az I. században. A liberális teológia igyekszik ezt cáfolni (ilyenek ennek a filmnek az alkotói is), de sikertelenül. Ha élnek a szemtanúk, és több százan, ezren vannak, eléggé nehéz hamis vagy kitalált, elferdített dolgokat terjeszteni az eseményekről.

 

Simon mágus története (ApCsel. 8:9-24) már a Péterrel való beszélgetés előtt megkezdődött azzal, hogy feljegyezték róla, hogy megkeresztelkedett (valójában bemerítkezett) abból a célból, hogy ő is képes legyen olyan csodák megtételére, mint az apostolok. A Biblia szerint az ember akkor részesül a Szent Lélekben, akkor vesz lakozást benne, amikor megtér. Simon bemerítkezett, de mégsem részesült a Szent Lélekben, ami azt bizonyítja, hogy a megkeresztelkedés-bemerítés semmilyen formája nem elég az üdvösséghez.

Simon tehát nem volt megtérve, amit az is bizonyít, hogy Péter átkot mondott rá, amit nem tett volna meg egy hívő esetében. Továbbá nem imádkozott saját maga, hanem az apostolokat kérte, hogy imádkozzanak érte.

A „Péter cselekedetei” egy kitaláció. Sokkal sikeresebben lehet egy olyan kitalált történetet igazságként elfogadtatni, amelyik valamely, a közönség előtt jól ismert történethez, eseményhez kapcsolódik, annak „továbbgondolása”, mintha egy teljesen új történetet agyalna ki valaki, új szereplőkkel.

Ezekből az apokrif iratokból soha, semelyik egyházatya nem idéz, mint ihletett írásból, esetleg annyit említ meg, hogy tudomása van ilyen hiteltelen iratok létezéséről. Ezzel szemben az ÚSZ-ből rengeteg idézet található náluk. Csak ezekből a III. sz. végéig keletkezett idézetekből össze lehetne állítani a teljes ÚSZ-et, ahogy ma ismerjük. Ez pedig azt bizonyítja, hogy hamis az az állítás, mely szerint Konstantin, vagy később mások megváltoztatták volna az eredeti írásokat.

Az apostolok azért nem idézték ezeket az akkor valóban ismert írásokat, mert tudták, hogy nem Isten ihletése alatt születtek, többségük merő kitaláció.Kinek higgyünk inkább? Az egyházatyáknak, akiknek ismerjük életét, szolgálatát, Jézus melletti kitartásukat akár az életünk árán is, vagy ezen kétes iratok ismeretlen szerzőinek? Éedekes, hogy a liberális teológia támadj szinte mindegyik ÚSZ-i irat szerzőségének hitelességét (hogy valóban az írta-e a levelet, akinek tulajdonítják), míg a „Péter cselekedeteit”, Pál cselekedeteit” habozás nélkül elfogadják igaznak. Ez azért sok mindent elárul.

Az igaz, hogy már a kezdetektől többféle egymásnak ellentmondó nézet létezett a keresztyénségben. Az viszont NEM IGAZ, hogy erre csak a XX. században jöttek rá. Ne legyünk ilyen nagyképűek, hogy csak mi tudunk lényeges felfedezéseket tenni, ez mindig is tudott volt. Persze így jobban meg lehet vezetni a gyanútlan nézőt, hogy itt valami új, titkos, eddig nem ismert dolog került elő. A titkosként tálalt dolgok édesek a fülnek. Ez az alapja a pletykának is. Igazából ez a film is nem más, mint egy alaptalan, féligazságokat hangoztató pletyka.

 

A IV-VI. században tartott egyetemes zsinatok foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Lásd az http://www.apologia.hu/index.php/keresztenyseg/dokumentacio/52-eretneksegek-a-z honlapot. Az ezeken született egyetemes hitvallásokban fektették le a keresztyén hit alapvető nézeteit, melyeket többnyire ma is minden keresztyén közösség elfogad. FONTOS: ahogy a kánon meghatározásában, az eretnekségek elítélésében is a Szent Lélek vezette végső döntésre a résztvevőket, nem pusztán hatalmi harcok eredmény volt ez, mint ahogy a liberális teológia állítja.

Pál nem prédikált arról, hogy önmegtartóztatásban (cölibátus) kell élni, hanem ezt csak bizonyos embereknek, bizonyos esetekben javasolta, mint lehetséges – de nem kötelező – életformát. A cölibátus pedig NEM bibliai tanítás!

Az olyan gondolat, hogy csak a szüzek üdvözülhetnek, egész egyszerűen ostobaság. Ellenkezik mindennel, amit a Biblia arról tanít, hogyan üdvözülhet valaki. Bibliai analfabetizmus ilyet állítani! Pál soha nem mondott ilyet, amely irat ezt állítja, annak szerzőjének finoman szólva túltengett a képzelete, erősebben fogalmazva hazudott, amikor ezt adta Pál szájába. Azért mert valaki ír valamit, és az az irat régi, attól az már igaz? Régen nem írhattak valótlanságokat emberek?

 

Pál és az állítólagos Tekla cselekedetei ellenmondanak a Bibliában foglaltaknak, ezért nem igazak. A Biblia átütő ereje abban áll – többek között -, hogy a különböző korokban élt különféle szerzők kijelentései teljesen összhangban vannak egymással. Az nyilvánvaló, hogy Isten fokozatosan jelentette ki akaratát, tehát nem mondott el mindent már a legelején Mózesnek. Az általános iskolában is összeadással, szorzással kezdik a tanítást, nem trigonometriával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szorzótábla nem igaz. Egyik ismeret a másikra épül, és így járt el Isten is. Az egyes kijelentései azonban kibővítik a korábbiakat, nem mondanak ellene annak. Ezt minden ún. ellentmondásos esetben be lehet bizonyítani, tehát NINCSENEK ELLENTMONDÁSOK A BIBLIÁBAN.

Ha tehát mégis előkerül valami írás, ami ellentmond a korábbi kijelentéseknek, akkor az az irat biztosan nem Istentől ered.

Azt állítani, hogy a nőket nem keresztelték meg (merítették be), nem igaz! Mondhatni szándékos megtévesztés. Gyanítom, azért hangzik el, hogy az ókori embereket sovinisztának lehessen tartani, így aztán az egész keresztyénséget férfisoviniszta színben feltüntetni és ezzel néhány feminizmussal szimpatizáló nőt megnyerni e félrevezető dokumentumfilm állításainak. Számos estben olvassuk, hogy valakinek a háza népét bemerítették, ahol bizonyára nők is voltak. (A csecsemő keresztség alátámasztására ez azért nem használható, mert több helyen is úgy van feljegyezve, hogy „hittek és bemerítkeztek”. Márpedig egy csecsemő nem tud hinni. Egy felnőtt nő azonban igen).

A nőkkel kapcsolatos további állítások a manapság népszerű feminizmusból indulnak ki. Ez azonban anakronizmus, vagyis mai viszonyok visszavetítése a múltba. Manapság nagy népszerűségnek örvend a feminizmus, és itt is úgy tálalják, mintha ez egy mindenki által elfogadott, egyetemes érvényű nézet volna. Mi alapján állítják azonban ezt? Azért, mert a társadalom egy bizonyos, akár még többségben is lévő része ezt tarja követendő és helyes nézetnek, attól még nem lesz az. Egy alapkérdéshez jutunk: mi alapján dönthetjük el, hogy valami igaz, helyes? Azért, mert a többség annak tartja? Nem olyan régen a fasizmust és a kommunizmust is a társadalom többsége helyesnek tartotta. Legtöbbször ezt a választ adják rá: „de hát ezt mindenki tudja”. Valóban? És honnan tudja? Miből vezeti le, hogy ez így van?

Én keresztyén vagyok, ezért egyetértek vele, hogy a nők egyenrangúak a férfiakkal. Teszem ezt a Biblia, végső soron Isten kijelentésére alapozva. Persze az emberek nem tudják, hogy mit mond erről a Biblia, ők azt tudják, amit mondtak nekik, hogy a Biblia mond erről, és amit a különféle egyházak – különösen a Katolikus – tanít. Ezek azonban nem biblikus nézetek.

A Biblia tiszteli a nőket, és egyenrangúnak tartja őket a férfiakkal, de más szerepet szán nekik. Az igazgatónak és a munkásnak más a szerepe a vállalatnál, de mindketten egyenrangú emberek. Így van ez a férfi – nő viszonyban is. Sokat tanulhatunk erről, amikor Isten három személyének (Atya, Fiú, Szent Lélek) egymáshoz való viszonyát tanulmányozzuk. Mindhárom egyformán Isten, de más a szerepük, és egymást kölcsönösen dicsőítik.

 

Az egész filmen az vonul végig, hogy a Biblia, benne az ÚSZ emberi szerzők műve csupán, és emberek döntötték el, mi kerüljön bele a kánonba, és mi nem. (Kánon: eredetileg mérőpálca, a Bibliával kapcsolatosan: azok az írások, melyeket Isten ihletett, és a megszületésük pillanatában KANONIKUSAK voltak, melyeket aztán, szintén Isten vezetése alatt KANONIZÁLTAK, vagyis a Biblia részévé tettek.) Az isteni ihletés kb. azt jelenti, hogy Isten az, aki ír, és a próféta vagy apostol a toll, amivel ír. Ahogy a toll jellegzetessége meglátszik az íráson, úgy meglátszik az emberi szerzők személyisége is, de mégis Isten, és nem a saját gondolataikat közvetítették.

Ha a Biblia hallgat valamiről – és sok ilyen dolog van -, akkor azt okkal teszi. Isten úgy látta jónak, hogy nem kell tudnunk arról a dologról, vagy nem akarja, hogy az az esemény feljegyzésre kerüljön. Nem értesz ezzel egyet? „ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt?” (1Kor 2:16a)

Ezek az ominózus írások úgy keletkeztek, hogy voltak emberek, akik kevésnek érezték, amit a Biblia elmond bizonyos eseményekről, ezért aztán úgy gondolták, betöltik ezeket a „fehér foltokat” maguk, és megírták a hiányzó részeket a fantáziájuk alapján. Így születtek a Jézus gyermekkoráról szóló „evangéliumok”, a különféle „cselekedetek” és egyéb írások. Már a megszületésük korában tudták róluk, hogy hamisak, ezért mellőzték őket, nem valamiféle titkos összeesküvés miatt. (A mai ember szeret mindenhol titkos összeesküvést látni, és ezt kivetíti a múltba is. Ez is egyfajta anakronizmus).

 

Márk titkos evangéliuma egy gnosztikus, nem pedig keresztyén irat. Téves állítás a 26 p körül, hogy a gnosztikusok keresztyének voltak NEM VOLTAK AZOK! Átvetek dolgokat a keresztyén tanításból, de maguk nem voltak keresztyének.

Az sem igaz, hogy a tudományra helyezték a hangsúlyt. Újabb anakronizmus. Nem a mai értelemben vett tudományra vetették ugyanis a figyelmüket, hanem egyfajta titkos tudás megszerzésére, melynek birtokában üdvözülhet valaki (érheti az élet teljességét stb.) Hasonlóan, mint a Scientológia napjainkban.

Jézusnak nem voltak titkos tanításai, hanem csak olyanok, amelyeket az emberek szívük keménysége miatt nem akartak elfogadni. Akár csak ma. Jézus meg is mondta sokszor: akinek van füle, hallja… Úgy gondolom, mindenki érti mit jelent ez: aki meg AKARJA érteni, az meg tudja.

 

27 p körül elhangzó állítás: „ez a levél megcáfolt mindent, amit tudunk”. Vajon tényleg komolyan gondolja az, aki ezt az állítást tette, hogy bizonytalan szerzőjű, bizonytalan igazságtartalmú levél „megcáfol mindent, amit tudunk”? Dramaturgiailag ez egy jól tálalt, teátrális, erős érzelmi reakciókat gerjesztő kijelentés, de természetesen nem igaz. Egy levél nem cáfolhat meg semmit. Egy tanú nem cáfolhat meg több százat!

Ez egy írás, ami mást állít, mint a Biblia. Ennyi, de semmi több.

Ilyen szavak szerepelnek „megváltoztatták” (az eredeti írásokat), „terjesztik” (ezen hamisított iratokat). Ezek a szavak, kifejezések teljesen hamis képet festenek arról, hogyan terjedtek el az ÚSZ-i írások a hívők között. Azt sugallja, hogy voltak „valakik” (de kik?), akik valahogyan (de hogyan?) központilag szabályozták az írások terjedését. Az első három században? Komolyan, van bárminemű történelmi ismerete a korról annak, aki ilyet állít? Vagy egyenesen a megtévesztés és a félrevezetés vezérli!

Senki sem lehetett képes rá, hogy ellenőrizze a iratok terjedését, azt a hívők maguk között másolták, és gyakran az életük árán is védték. Ha valaki képes meghalni azért, hogy megőrizzen egy feljegyzést, akkor abba simán belenyugszik, hogy valaki megváltoztassa azokat? Hogyan lehet az, hogy mégis egységesen maradtak fenn a kéziratok, apróbb másolási hibáktól eltekintve? Egy csomó csúsztatás, dezinformáció van ebben a „dokumentumfilm”-ben.

 

Lehetnek-e olyan események, melyek nincsenek benne az evangéliumokban? „De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen.” (Ján. 21:25)

Tehát sok minden történt abban az időben, ami valós esemény volt, de nem került bele a Bibliába, mert Isten nem akarta, hogy benne legyen. Amit tudnunk kell, ahhoz az is bőségesen elegendő, ami benne van. Sokkal hasznosabb volna, ha ezek az emberek is azzal foglalkoznának, amit a Biblia mondani akar a számukra, mint azzal, ami véleményük szerint kimaradt belőle. Miért kutatnak sokan ilyen „bizonyítékok” után? Mert zavarja, sérti őket amit a Biblia ír bűnről – az ő bűneikről -, megtérésről. Arról, hogy nekik is meg kellene térniük. De nem akarnak megtérni, ezért ahelyett, hogy hagynák, hogy a Biblia ítélje meg őket, és elfogadnák Isten segítségét, amit adott Jézus Krisztusban, ők akarják megítélni a Bibliát. Igazolást keresnek rá, miért ne vessék alá magukat a Biblia, végső soron Isten tekintélyének. . „Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat”.

 

32 p köeül: „komoly kutatók arra jutottak...” Miféle komoly kutatók? Kinek a szemében komolyak? Ki ruházta fel őket a „komoly” jelzővel? Bizonyára hasonszőrű, velük egy véleményen lévő társaik. Akik ennyit csúsztatnak, félrevezetnek, féliazságokat hamis színben tüntetnek fel, azok „komoly”-aknak nevezhetők? Szerintem nem. Egy laikust lehet, hogy el lehet kápráztatni a „komoly kutatók”-ra mint tekintélyre való hivatkozással, de egy igazi hívőt nem. Persze az is ott húzódik e szavak mögött, hogy aki nem ért egyet ezen "kutatókkal", az nem komoly, hanem komolytalan.

 

Magyar filmesek készítettek egy filmet a véreskezű kínai kommunista vezér, Mao-ce tung életéről, teljesen más színben feltüntetve őt. (Az igazi Mao) Egy amerikai professzor kutatásaira alapozva. A probléma csak az, hogy ez egy ál-dokumentumfilm volt. Azzal a szándékkal készítették, hogy bemutassák, megfelelő módszerekkel könnyedén be lehet csapni a témában tájékozatlan laikusokat. Van benne minden, ami egy dokumentumfilmbe kell: nyilatkozó szakértők, eredetinek látszó dokumentumok, korabeli fényképek, szemtanúk visszaemlékezései. Mindebből azonban semmi nem volt igaz. A szereplők színészek voltak, a képek manipuláltak stb. Csak a film vége felé kezd derengeni a nézőnek, hogy átverésről lehet szó, amikor egyre abszurdabb állítások kerülnek elő.

Mindezt azért mondtam el, hogy egy jól megrendezett dokumentumfilmmel – mit ez a Bibliáról szóló is – nagyon könnyen félre lehet vezetni a témában járatlanokat. Pláne, ha azok már előzetesen is hinni akarják, ami elhangzik benne. Ők aztán igazolást is találnak benne a felvetéseikre.

Azt kell eldöntened, kinek hiszel inkább: a filmben szereplő „komoly szakértőknek”, aki azért nem is annyira komolyak, vagy Istennek? Ez egy elég fontos téma ahhoz, hogy magad is utánajárj a tényeknek, a Biblia keletkezésének, és ne csak mások által megrágott ételeket fogyassz.

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 50 vendég és 0 felhasználó van vonalban.