Hírek

A Bibliáról azt tartjuk, hogy nem pusztán elméleti kézikönyv, hanem gyakorlati útmutatásul szolgál a mindennapi keresztyén életünkben.

Nem minden helyzetre találhatóak a Bibliában konkrét útmutatások, ilyenkor az alapelveket kell keresnünk, amelyek segítségével helyes döntéseket hozhatunk.

Van manapság egy olyan kérdés, amelyben ellentétes vélemények merültek fel, hogy mi a helyes keresztyéni hozzáállás vele kapcsolatban.

Ez pedig a bevándorlás vagy migráció kérdése.

Mi a helyes, keresztyéni hozzáállás a tömegesen érkező jövevényekkel kapcsolatban? A keresztyén könyörület szellemében mindenkit be kell fogadnunk és gondoskodnunk kell róluk?

Már szinte közhely a migráns-helyzet olyan értelmezése, amely a keresztény felebaráti szeretetet szembe állítja a határok védelmének kérdésével. Ez egy komoly dilemma lehet a számunkra is: ha egyszer a kereszténység alapértéke, ismertetőjegye a szeretet, akkor egyet lehet-e érteni a határok kerítéssel való megvédésével? Tudunk-e biblikus választ adni e kérdésre?

Vitathatatlanul Jézus tanításának egyik központi eleme az irgalmasság volt. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” – ezt mondta.

És valóban, az evangéliumok, és az egész újszövetség alapján azt látjuk, hogy könyörületeseknek kell lennünk a segítségre szorulók iránt, és az ÚSZ nem állít fel feltételeket, amikor a könyörületességre int, hogy mikor és kivel szemben kell irgalmat gyakorolnunk, és mikor nem.

Viszont ez a jelenlegi migrációs állapot egy olyan helyzet, amelyre nem találhatunk egyértelmű parancsokat az Igében. Az ÚSZ az irgalmat és a kegyelmet mindig egyénekkel szemben értelmezi, és nem szól arról, hogy mit kell tenni, ha tömegesen érkeznek a jövevények. Ezért átfogóbban kell az alapelveket megkeresnünk, hogy a megfelelő reakciót megtaláljuk erre e helyzetre.

Számunkra, keresztyének számára az ÚSZ kijelentései az irányadók. De nyilvánvalóan mégsem vetjük el az ÓSZ sem. Miért? Mert nagyon sok úsz-i kijelentés az ÓSZ-ben gyökerezik, és ott találunk rá alkalmazásokat.

Ha úgy tetszik az ÓSZ egy példatár az ÚSZ-hez.

Ha az egész Bibliát tekintjük, akkor kétségtelen, hogy a menekültek, bevándorlók befogadása, még a „gazdasági bevándorlóké” is a zsidó-keresztény kultúra részét képezi. Ám az is látszik, hogy ezt megfelelő biztosítékok mellett kell végezni. Mert ugyancsak bibliai alapon nyugszik a befogadó közösség eredeti kulturális és vallási épségének védelme.

A keresztyén erkölcs alapján tehát a problémát árnyaltan és több szempontot figyelembe véve kell megközelíteni.

Azt gondolom, hogy homokba sem dughatjuk a fejüket úgy téve, minta ez a probléma nem is létezne. Az embereket a kérdés foglalkoztatja. Sőt, ez egy olyan dolog, ami közvetlen kihívás a keresztyénség számára, hogy mi hívők, milyen választ adunk rá. Ugyanis pont azt a kérdést érinti, amit az emberek a keresztyénséghez kapcsolnak, a könyörületet. Igyekeztem tehát több keresztyénnek a véleményét is megismerni, majd Biblikusan választ találni a problémára.

A kérdést a Biblia a mózesi Törvény alapján álló zsidó államban részletesen szabályozta. Máshol a Szentírás alig vagy egyáltalán nem beszél róla.

Teológiailag nézve a mózesi Törvény (Tóra) államigazgatási jellegű parancsai soha nem voltak, és nem is lesznek soha kötelezőek a nem zsidó nemzetek számára, ezt mindannyian tudjuk. A mögöttük álló erkölcsi felfogás azonban helyesen alkalmazva iránymutató minden népnek.

Nézzük meg először, hogy mint mond a mózesi Törvény a „jövevényekről”

A Tóra ezt a kérdést szintén két oldalról közelíti meg: egyfelől a „jövevények” (bevándorlók) iránti szolidaritást és segítőkészséget írja elő, másfelől viszont védelmezi a befogadó kultúrát a bevándorlók kulturális és vallási befolyásától.

Az első szempont ilyen jellegű parancsokban nyilvánul meg:

3Móz 19:33-34

(33) Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. (34) Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Hasonló verseket találhatunk máshol is:

(Jer 22:3) Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.

(Zak 7:10) Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.

Izrael népe Egyiptomban „gazdasági menekültnek” volt tekinthető: a Kanaán földjét sújtó hétéves szárazság és éhínség elől költöztek a bővizű Nílus-deltába, hogy ott vészeljék át a „gazdasági válság” éveit, de végül négyszázharminc évig maradtak ott, jelentősen megszaporodva közben.

A Törvény a későbbiekben tovább szabályozza a zsidó államban a bevándorlók iránti támogatási kötelezettséget. A bevándorlók jogi és anyagi védelmét az árvákkal, az özvegyekkel, a lévitákkal mindig együtt kezelve a korabeli szociális háló működésének részeseivé tette.

3Móz 25:35 - 25:36

(35) Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.

(36) Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.

5Móz 14:28 - 14:29

(28) A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.

(29) És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belül [vannak], és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz.

5Móz 16:11 - 16:12

(11) És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét.

(12) És emlékezzél meg róla, hogy te [is] szolga voltál Egyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.

(5Móz 16:14) És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik belül vannak a te kapuidon.

A befogadó kultúra védelme

Ugyanakkor a Törvény a leghatározottabban megvédi a befogadó kultúrát és jogrendet a bevándorlók által behozott kulturális, jogi és leginkább vallási befolyástól azáltal, hogy a befogadott menekültet vagy jövevényt kötelezi a befogadó ország törvényeinek betartására és kultúrájának, vallásának tiszteletére, sőt mi több, részleges gyakorlására.

A kovásztalan kenyerek speciálisan zsidó ünnepére vonatkozóan például ezt írja:

(2Móz 12:19) Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost eszik, az a lélek kiirtatik Izrael gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.

A Páska ünnepére nézve így rendelkezik a Törvény:

2Móz 12:48 - 12:49

(48) És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból.

(49) Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.

A szombatra vonatkozó rendelkezés így szól:

(2Móz 23:12) Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.

Az engesztelés napját illetően pedig így rendelkezik a Törvény:

(3Móz 16:29) Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.

A helyi étkezési tilalmak közül is kötelezővé tesz egyet a bevándorlókra nézve:

(3Móz 17:12) Azért mondtam Izrael fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.

Izráel kultúráját, Isten iránti elkötelezettségét védő, a jövevények részleges beolvadását kikényszerítő idézeteket még bőven találhatnánk, de most legyen elég ennyi. Az általános jogi alapelv tehát, amit a Törvény többször is nyomatékosít, így hangzik:

(3Móz 24:22) Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

(4Móz 9:14) Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen nektek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.

4Móz 15:15-16

(15) Óh, község! nektek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti.

(16) Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok nektek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.

Látható ezekből az igeszakaszokból, hogy Isten azt parancsolta az izraelitáknak, hogy - mai szóhasználattal – legyenek szolidárisak a jövevényekhez. De azt nem akarta, hogy Izrael területén, vagy a városok egyes kerületeiben Baál, Astarót, Dágon vagy más bálványistenek követőinek csoportjai jöjjenek létre. Ha valaki jövevényként Izraelbe ment, el kellett fogadnia Jahvét, mint egyedül igaz Istent.

Szemléletes példáját láthatjuk ennek Ruth esetében, aki idegen népből, jövevényként érezett Izráelbe, de alázatosan elfogadta az ottani szokásokat, és engedelmességet fogadott Istennek is.

(Ruth 1:16) Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.

Ez lenne az elvárt hozzáállás minden jövevény esetében!

Vajon változtatott-e ezen az alapelven az, hogy mi már nem vagyunk a Törvény hatálya alatt? Pál apostol azt írja:

2Kor 6:14 - 18

(14) Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

(15) És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

(16) Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük, és ők én népem lesznek.

(17) Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

(18) És leszek nektek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

Vagyis az ÚSZ is ellenzi, hogy együtt lakjunk hitetlenekkel.

Azok tehát, akik a ma a bibliai szolidaritás elvét hangoztatva amellett érvelnek, hogy a bevándorlók befogadása emberiességi okokból nem korlátozható, figyelembe kellene begyék, hogy a bibliai elv emellett a befogadó közösség eredeti kulturális és vallási egységét is ugyanilyen súllyal védelmezi.

è    Még egy további megfontolandó kérdés:

Sokat beszélnek ma keresztény Európáról, keresztyén országokról. Nos, ilyesmi nem volt, most sincs, és soha nem is lesz, amíg csak emberi uralom lesz a Földön.

Hiábavaló és értelmetlen tehát keresztyéni viselkedést számon kérni az államokon. Isten célja az emberi kormányzással nem az, hogy azok valósítsák meg krisztusi szeretet és erkölcsiséget a társadalomban.

Ha megfigyeljük, az ÚSZ nem is ad parancsokat arra vonatkozólag, hogy az Államnak hogyan kell működnie. Az ÚSZ egyszerűen csak meghatározza az Állam feladatát, ami a rend és a biztonság fenntartása.

Róm 13:1-4

(1) Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.

(2) Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmaguknak ítéletet szereznek.

(3) Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól.

(4) Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.

1Pét 2:13 - 2:14

(13) Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;

(14) Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dicsérésére.

A keresztyének számára követendő Újszövetség az egyéni hívőknek és a gyülekezeteknek szól, nem az államoknak. A hívő a Szent Lélek által vezetve irgalmas a környezetében elő elesettekkel. De nem biblikus ezt az irgalmasságot a tömeges bevándorlás esetében alkalmazni.

Tágabb kontextusban ugyanis azt láthatjuk, hogy Isten igen határozottan óvta a népét az idegen (bálvány) istenek imádóitól. Nem engedte meg, hogy keveredjenek velük.

Továbbá a bevándorlást támogatók, sőt ösztönzők célja valójában nem az emberbarátság, hanem az állam destabilizálása, hogy ezáltal gazdasági érdekeiket szolgálják. Emberbaráti színben feltűnve valójában ártanak mint a jövevényeknek, mint a befogadó népeknek.

A Példabeszédek 12:9 szerint a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen.

Amikor tehát a keresztény felebaráti szeretetre hivatkoznak azok, akik szerint mindenkit be kellene fogadni és segíteni, azok nem értik sem a keresztyéni szeretet és könyörület valódi mibenlétét, sem az állam Isten által meghatározott szerepét.

Az egyéni hívőknek könyörületeseknek kell lenniük a segítségre szorulókkal a környezetükben. Az államnak pedig fenn kell tartania a rendet az államon belül, és külső védekezéssel. A kettő nem keverhető össze!

A kérdés nagyon egyszerűen ez: lehet-e a jézusi modell alapján társadalmat szervezni? Egyértelműen kijelenthető: nem lehet. Akkor lehetne, ha minden emberben megvalósulhatna Jézus tökéletes embersége. Minthogy azonban az ember bűnös, és a rossz egyetemessége nyilvánvaló, szükség van hatalomra, vagyis államra, amely valamiképpen emberek együttélését lehetővé teszi.

Egyszerűen: a keresztények segítsenek a menekülteknek, azonosuljanak a szenvedéseikkel. Ám az állam mint erőszakszervezet is tegye a dolgát. Tartson rendet, s ne engedje, hogy a polgárainak élete káosszá váljék.

Biblikus tehát, ha az állam korlátozza, hogy kik léphetnek be az országba, és csak azokat engedi be, akik valóban védelemre szorulnak. Velük szemben azonban a keresztyéneknek - ha lehetőségük van rá – valóban könyörületességet kell tanúsítani.

Befejezés

Végezetül ne gondoljuk, hogy ez az egész „migrációs válság”, ahogyan ma nevezik pusztán a különféle körülmények kedvezőtlen alakulásának következménye. „Vajon lehet-e baj a városban, amit nem az Úr szerezne?” - olvashatjuk Ámós könyvében (3:6).

Isten a múltban is gyakran használt fel idegen népeket, ha az övéi elfordultak Tőle.

Bír 2:20-23

(20) Ezért felgerjedett az Úrnak haragja Izrael ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:

(21) Én sem űzök ki többé senkit sem előlük azon pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt;

(22) Hanem azok által kísértem Izraelt, ha [vajon] megtartják-e az Úrnak útját, járván azon, amiképpen megtartották az ő atyáik, avagy nem?

(23) Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] űzte ki hamar, és nem adta őket Józsué kezébe.

Lehet, nem tévedünk nagyot, ha arra gondolunk, ezek az előttünk zajló események Isten akaratából történnek, amiért Európa népei egyre nagyobb és nyíltabb lázadásban vannak Isten ellen.

Számunkra, újonnan született keresztyének számára is intő jel ez, hogy hagyjunk fel a langyos keresztyénséggel, és sokkal nagyobb buzgósággal „munkáljuk a mi üdvösségünket”. Vagyis éljünk is a szerint, amit hiszünk.

„Az Írás fel nem bontható” – mondja Jézus. A bevándorlók befogadásának elvét akkor tarthatjuk fenn, ha a többi bibliai elvet is fenntartjuk. Különben, mint a Törvény előre jelzi is:

(5Móz 28:15) Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma neked...

(43) A jövevény, aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz.

(44) Ő fog neked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl neki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.

Isten hosszú időre békességet adott nekünk az üldözésektől. De nincs rá garancia, hogy ez így is marad. Ha nem hallgatunk a mi Istenünknek szavára, Ő – mivel szeret minket – fegyelmezni fog. Különleges kegyelme Istennek, hogy ez a jelenlegi kormány ellátja az Istentől neki rendelt feladatát. Éljünk ezzel a kegyelemmel, mert ez bármikor meg is változhat.

A cikk Ruff Tibor, Köntös László és más keresztyén szerzők gondolatainak felhasználásával született.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 5 vendég és 0 felhasználó van vonalban.