Mindenféle

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

A magyar történelem egy inkább különös, mint jelentős epizódját szeretném elmesélni. Az esemény mindazonáltal nagyon érdekes, mi több, megdöbbentő. Úgy gondolom, hogy ez az eset mégis nagyon jelentős kihatással volt Magyarország sorsának alakulására.

1660-ban járunk. Az országban erőteljesen zajlik a Katolikus Egyház ellentámadása a korábban nagy teret nyert protestantizmus visszaszorítására. Az ominózus történet is ezzel áll összefüggésben.

Az evangélikusról katolikus vallásra áttért gróf Nádasdy Ferenc országbíró a jezsuiták bujtogatására üldözte a protestánsokat az országban. Csapatokat küldött Beckóra (mai Szlovákia), megparancsolva Pilarik István lelkésznek, hogy azonnal hagyjon fel ott az evangélikus szolgálattal. Amikor ő erre nem volt hajlandó, elrendelte minden könyve elégetését. Ahogy lobogott a tűz, a jezsuiták egy Bibliát átszúrtak nyárssal, és a máglya fölött forgatva égették. Hirtelen egy erőset lobbant a tűz, és a Biblia néhány lapját a szél a felkapva Nádasdy gróf mellkasához fújta. Mielőtt még a mellette állók elkaphatták volna, a gróf elkezdte azt olvasni. A lapon Ézsaiás 40 fejezete volt található, amit a gróf elolvasott, az a 8-as vers volt: „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” Képzelhetjük, mit érezhetett a gróf abban a pillanatban! Elsápadt a szavak olvasatán, és azonnal elhagyta a helyszínt. Még azt is feljegyezték, hogy egy ott álló bolond (valószínűleg egy kissé értelmi fogyatékos ember) utána kiáltott: „hogyan fog esni, gróf úr, amikor az ördögök fogják nyárson pörkölni a Pokolban?”


Mekkora arcul csapás volt ez a grófnak, aki azt képzelte, hogy hatalmi szóval el tudja pusztítani Isten Igéjét!

Gondoljunk bele! Mekkora a valószínűsége, hogy a Biblia több száz lapja közül pont az repül a gróf kezébe? Pusztán véletlen lett volna? Én nem hiszem.

Intő jel ez a Biblia mai kritikusai számára is! Ma már persze nem égetnek Bibliákat. Helyette megpróbálják hiteltelenné tenni. „Idejétmúlt, elavult, régi mítoszok gyűjteménye” - mondják. A módszer változott, a cél ugyanaz: megakadályozni, hogy az emberek olvassák a Bibliát és megtérjenek. Jó, ha mindenki észben tartja: „Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”

A történet azonban úgy vélem itt még nem ér véget.

A XVI. században Magyarországon is jelentős teret nyert a protestantizmus, köszönhetően többek között a Katolikus Egyház nálunk is megtapasztalható romlottságának. A század végére és a következő század elejére az ország nagy része protestáns lett. A német ajkúak többségében a lutheránus-evangélikus, míg a magyar etnikum között a többnyire (de persze nem kizárólagosan) kálvinista-református vallás bontakozott ki. A XVII. században aztán a Katolikus Egyház ellentámadásba kezdett, a visszafoglalást legnagyobbrészt a jezsuiták végezték. (Nekik „köszönhető” az is, hogy a szinte teljesen protestánssá vált Lengyelország ma szinte teljesen Katolikus).

Akik tanultak egyháztörténetet, bizonyára hallottak már a jezsuita kazuisztikáról, mely azt jelenti, hogy a cél érdekében (értsd: a Katolikus Egyház egyeduralma érdekében) bármely cselekedet etikus, beleértve a hazugságot, csalást, sőt még a gyilkosságot is.

(Feljegyezések állnak rendelkezésre, melyek szerint a jezsuiták amerikásban úgy tanították az indiánokat, hogy Mária francia nő volt, akinek fiát, Jézust az angolok megölték, de ő feltámadt a mennyben; ezért mindenkinek, aki meg akarja nyerni a jóindulatát, meg kell bosszulnia a halálát az angolok megölésével. - J. North – Az Egyház története 381.o.)

 

Caraffa bíboros ösztönzésére III. Pál pápa (1534-49) kiadta a „Tiltott könyvek indexét”, hogy ezáltal is akadályozza a protestáns tanok terjedését. Erre a listára még a Biblia is rákerült. (Caraffa később IV. Pál néven lett pápa és tovább bővítette az indexet). Az indexen lévő könyveket – így Bibliát is – egy katolikusnak tilos volt olvasni. Így már megérthetjük, miért égették el Pilarik István lelkész könyveit, a Bibliával együtt.

A Habsburgok erősen katolikusok voltak, tehát, ha egy magyar főúr kormányzati tisztviselő akart lenni (pl. nádor vagy országbíró), akkor katolikusnak kellett lennie. Így érthetjük meg, miért lett katolikussá a korábban evangélikus Nádasdy Ferenc gróf is. Ez a lépése megkérdőjelezi, hogy újjászületett hívő volt-e egyáltalán. Mivel a hivatal fontosabb volt számára, mint Isten, minden bizonnyal nem.

A magyar történelemben járatosabbak között Nádasdy Ferenc neve egy jelentősebb eseménnyel kapcsolatban is ismeretes lehet. A gróf ugyanis részese volt a Habsburgok ellen irányuló Wesselényi-összeesküvésnek. Ezt a szervezkedést a császáriak hamar leleplezték, leginkább a résztvevők ügyetlenkedése folytán. Nádasdy Ferencet vagyon és fővesztésre ítélték, és 1670-ben lefejezték.

Ha ez az összeesküvés sikerrel járt volna, és Magyarország megszabadul a Habsburgoktól, mennyivel másként alakulhatott volna a magyar történelem, és e nép sorsa!

A Wesselényi-összeesküvés kudarcát a történészek elég alaposan feltárták. Nagyobbrészt egyetértenek abban, hogy a szervezkedők tulajdonképpen önmagukat buktatták le. Általában azonban egy jelentős tényezőt a történészek nem vesznek figyelembe. Ez a „tényező” pedig a legjelentősebb: Isten. Isten alkotta és tarja fenn a mindenséget, Ő az emberi történelem teljhatalmú Ura: „a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán” (Dániel 4:14), „Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat” (Dániel 2:21).

Nádasdy Ferenc, bármilyen nagy hazafi is volt, de elégette Isten szavát, a Bibliát. Csoda tehát, ha Isten meghiúsította az ő és társai szándékait?

„A hazaszeretet és a Biblia” című bejegyzésben már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy a magyar nép balsorsának legnagyobb oka, az Istennel való nem megfelelő viszonyunk. „Apostoli Szent Korona”, „Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária” és hasonló dolgok miatt bálványimádó nép lettünk. És most még itt van ez a Biblia-égető gróf is. A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc is jól látta ezt a problémát: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben”.

Isten üzent már hajdan e témában Izraelnek: „Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért? Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ezék. 33.10-11)

Mimódon éljünk tehát?

Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, magyarok háza!?

Legyen ez az eset intő jel! Aki Bibliát éget tűzzel vagy kritikával, Istennel száll szembe! Még nem késő megtérni senkinek gonosz útjairól, melyet Isten nélkül, vagy Isten ellen folytat!

 

Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról!

Az Úr közel!

 

 

A történet forrása: History Of The Protestant Church In Hungary, 208-9. o.

Mivel ez a könyv gondolom kevesek számára hozzáférhető, közzéteszek róla két fotót, hogy a kétkedők ellenőrizni tudják.

Könyv1 Könyv2

 

Maga az eset nem, de annak történeti környezete megtalálható a Pilarik Istvánról szóló Wikipedia oldalon:

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Id._Pilarik_István_(lelkész)&oldid=10914567

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 32 vendég és 0 felhasználó van vonalban.