A múlt héten elkezdtük megvizsgálni azokat a jeleket, amelyek egy újonnan született hívőt leginkább jellemeznek.
Három jelet néztük meg arra, amelyek bizonyítani tudják, hogy valaki ténylegesen újonnan született-e. Ez a három jel volt a hit, a reménység, és a szeretet.
Nagyon sokatmondó az a mód, ahogyan Jézus kifejezte, mit jelent hinni.
Ő ugyanis nem azt mondta, hogy higgyetek nekem, hanem azt, hogy higgyetek bennem.
(Ján 14:1) Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
Az utóbbi időben gyakran előkerült az a kérdés, hogy honnan tudhatja azt valaki magáról, hogy tényleg újjászületett-e? Illetve mások meg tudják-e állapítani valakiről, hogy tényleg újjászületett-e, vagyis, hogy ténylegesen megtért-e már?
Mint tudjuk, az újonnan születés felülről való születést, vagyis Szent Lélek általi újjászületést jelent. A Szent Lélek ekkor maradandó lakozást vesz a hívőben. Ennek pedig kellene, hogy legyenek jelei, és idővel gyümölcsei is az ember életében.
Jak. 1:2-4
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,(2)
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.(3)
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.(4)
A keresztyén élet állandó velejárói a különféle próbák és kísértések. Még Jézus sem volt mentes a kísértések alól, hiszen mind az ördög, mind emberek gyakran kísértették őt. Ő azonban ellenállt ezeknek a kísértéseknek, és mind végig hű és engedelmes maradt az Atyának, aki küldte Őt. Nekünk is követnünk kell őt ebben a példamutatásában.
A keresztyéneket érhetik kísértések és próbák, és e kettő nem tejesen ugyanaz. Azt is mondhatnánk, hogy minden kísértés próba is egyben, de nem minden próba kísértés.
Jakab az előbb felolvasott versekben azokról a kísértésekről beszél, amit másképpen „szent megpróbáltatások”-nak is lehetne nevezni. Ezek olyan próbák, melyek Istentől erednek, és arra szolgálnak, hogy megerősítsenek bennünket a hitünkben.
Aztán ugyanitt a 13-17 versekben a téma szentségtelen kísértések lesznek, amelyek bűnre akarnak csábítani bennünket.
Vizsgáljuk meg ma reggel egy kicsit részletesebben a kísértések és próbák különféle formáit, és azt, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk.
Borivás mértékkel?
Előző:A keresztyén és a bor 2. (ÚSZ 1.)
A nyár folyamán nagy port kavart egy KRESZ módosítás, amely szerint a kerékpárosokkal szemben már nem alkalmazandó a zéró tolerancia az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Vagyis a biciklis már részt vehet a forgalomban akkor is, ha ivott egy olyan mennyiségű alkoholt, ami még a biztonságos kerékpározásban nem akadályozza.
Sokan voltak, akik hangot adtak abbéli véleményüknek, hogy önmagáról igen nehezen tudja azt bárki eldönteni, hogy mikor részeg már, és mikor nem. Az alkohol ugyanis pont ennek az érzékelését tompítja. Így tehát ez egy gumiszabály, ugyanis a mértéket mindenki maga határozhatja meg a maga számára.
Érdekes, hogy ezt a dolgot a világi emberek is igen jó éleslátással felismerték. A keresztyének között mégis akadnak, akik szerint a borivás megengedett, ha azt mértékkel teszi az ember.
A bor az Újszövetségben
Előzmény: A keresztyén és a bor 1. (ÓSZ)
A mai napon ismét a bor kérdését vesszük elő. Mit tanít a Biblia a borról? Hogyan viszonyuljon a hívő a borhoz? Teljesen utasítsa el, vagy mértékkel élhet vele?
Két hete megnéztük, hogy mit tanít az Ószövetség a borról. Megnéztük azt, hogy ahol a Károli és más fordítások a bor szót használják, ott a héber több különböző szót alkalmaz, nem mindig ugyanabban az értelemben.
A legfontosabb megállapításunk az volt, hogy ahol a bor Isten áldásai vagy az Úr előtti szolgálatok között szerepel, ott mindig alkoholmentes, nem részegítő szőlőléről van szó. A zsidók képesek voltak ilyen szőlőlevet készíteni és meglehetősen hosszú ideig tárolni.
"Énekeljetek bölcsességgel"
Mai témánk egy oximoron. Az oximoron két, egymással ellentétes fogalom összekapcsolását jelenti. Amivel most foglalkozni fogunk, úgy hívják, hogy „keresztyén rockzene”.
Mi a biblikus válasz rá, ami alapján elutasítjuk az ún. „keresztyén rockzenét”, és azokat a hangszereket, amelyekkel ezeket játsszák? Tehát tipikusan a gitárt és a dobot?
Fontos, hogy a gyakorlatunk bibliailag megalapozott legyen! A „mi így szoktuk” nem kielégítő magyarázat.
Kálvin János állítólag azt mondta, hogy a Sátán, ha be akarna jutni a gyülekezetbe, csatlakozna az énekkarhoz. Pedig az ő idejében még nem létezett a rockzene. Akár mondta ezt Kálvin, akár nem, érdemes megfontolnunk ezt a figyelmeztetést, mert napjainkban különösen aktuális.
Jelenleg 13 vendég és 0 felhasználó van vonalban.