A bor az Ószövetségben
A Bibliában több mint 200 helyen jelenik meg a bor, valamilyen formában. Olykor Isten áldásainak egyik elemeként pozitív módon, máskor pedig mint részegség okozója, negatív módon.
Lehet-e azonban valami egyszerre az áldás és a bűn eszköze is? Mit tanít tehát a Biblia valójában a borról?
A következőkben szeretnék megvizsgálni néhány olyan látszólagos ellentmondást, amelyet nekem tettek fel az elmúlt években. Némelyikkel bizonyára ti is találkoztatok már.
Három csoport:
A férfiakkal néhány hete arról beszélgettünk, hogy milyen jutalmakat kaphatunk majd Jézus eljövendő Királyságában a mostani, e világban tanúsított helytállásunkért. Úgy gondoltam, érdemes lehet ezt a témát az egész gyülekezet előtt megvizsgálni. Tudjuk, hogy az örök élet kegyelmi ajándék, mely ingyen a miénk, ha elfogadjuk az Úr Jézust Megváltónknak.
A Biblia azonban beszél még ezen felül, ráadásban megszerezhető jutalmakról is, melyekben a Királyság alatt részesülhetünk. Nem árt, ha ismerjük tehát, hogy mit mond az Ige ezekről a jutalmakról, és mit kell tennünk, hogy részesülhessünk belőlük.
[Preszuppozíciós apologetika]
„Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben.” (Fil. 1:7)
A keresztyéneknek azon túlmenően, hogy hirdetniük kell az evangéliumot, még részt kell vállalniuk annak oltalmazásában és megbizonyításában is. Ezt látjuk Pálnak a Filippiekhez írott levelében is. Az „oltalmazás”-nak fordított görög szó az „apologia”, aminek a jelentése: védekezés, védőbeszéd, válasz, önmagunk tisztázása.
Ebből a szóból ered az apologetika, vagyis a hitvédelem kifejezés. A Biblia felszólítja a hívőket, hogy legyenek készen megvédeni a hitet oly módon, hogy válaszolni tudjanak a hozzájuk intézett kérdésekre, amelyek a hitük alapját firtatják.
A hitvédelem, vagy ahogyan Péter mondja: a mindenkinek való megfelelés, minden keresztyénnek kötelessége.
Az Istenben való hit valóságának bizonyítása logikai lépésekben
Ezennel végére érünk a „Miért hiszünk” sorozatnak.
Szeretném azért egy kicsit összefoglalni azokat, amiket számba vettünk, méghozzá oly módon, hogy segítségével bárkinek néhány egyszerű gondolatsorral be tudjuk mutatni, hogy miért is vagyunk mi hívők.
Térjünk vissza egy pillanatra a kezdethez, bizonyos Michael Martin filozófus véleményéhez, aki ezt mondta:
„… szerintem [a hívők] nagyon gyakran azt gondolják, hogy jó indokaik vannak valamilyen meggyőződésre, de ha megvizsgáljuk ezeket az indokokat, akkor kiderül, hogy valójában rosszak. Így néha az emberek nem szándékosan vélekednek irracionálisan, hanem inkább egyszerűen arról van szó, hogy sohasem vizsgálják meg kritikusan a maguk álláspontját, pedig ha megtennék ezt, akkor szerintem meg lehetne mutatni nekik, hogy álláspontjukat nem támasztja alá az értelem. Másfelől egyes emberek kifejezetten úgy hisznek Istenben, hogy egyáltalán nincs erre semmiféle alapjuk, ők azt mondják "valóban, nincs semmiféle bizonyítékom rá, de én ennek ellenére, mégis hiszek Istenben."
Nos, úgy vélem, mi alaposan górcső alá vettük a meggyőződéseinket, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy kiállta a próbát: a hitünk nem vakhit, hanem kiállja a józanész vizsgálatának próbáját is. Isten nem akarja, hogy olyasmiben higgyünk, ami ellenkezik az értelemmel. Sőt, kifejezetten az a vágya, hogy mindnyájan eljussunk az értelem meggyőződésének gazdagságára.
Jelenleg 5 vendég és 0 felhasználó van vonalban.