„A Világegyetemet illetően az a legfelfoghatatlanabb, hogy felfogható”. – Albert Einstein

„Az embernek nincs meg a kellő ismerete ahhoz, hogy a világmindenségről ítéletet alkothasson.” - Charles C. Ryrie

Vajon melyik vélemény a helyes?

Kétségtelenül ügyesen csinálja Hawking. Egy kis humorral igyekszik emészthetőbbé tenni azt, amit szerintem az egész világon talán ha néhány tucat ember ért igazán. Azt értem, hogy mit akar Hawking bizonyítani, de magyarázatából őszintén megmondom, vajmi keveset tudok felfogni. Ettől persze még bizonyára igaz, amit a tudományos kérdésekről mond, de ezt egy normál halandó, mint én, nem tudja ellenőrizni, így vitatni sem. Ezt meg sem kísérelem.

Egy ismert mondás szerint: „Minden változik, és minden marad a régiben.”

A könyvben is említett Laplace, a 18-19. század fordulóján élt csillagász és fizikus azt mondta, hogy „Átvizsgáltam távcsövemmel a világegyetemet, és Istennek nyomát sem találtam”. Állítólag Hruscsov is megkérdezte Gagarintól, hogy látta-e „odakint” Istent. Laplace mai utódja, Hawking pedig lényegében azt mondja: „átvizsgáltuk a természet erőit, bekukkantottunk a kvarkok, bozonok, mezonok mögé, és Istennek nyomát sem találtuk„.

Minden változik, és minden marad a régiben.

Jól ismert igevers a János 14:6: „Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Istenhez menni CSAK Jézus Krisztus által lehet! Nincs semmilyen más út! Nem lehet hozzá eljutni tudományos vizsgálódás által sem. Hawking módszerei modernebbek, mind Laplacéi voltak, de mindez a lényegen nem változtat: Isten ilyen módon nem fedi fel magát.

Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni!

Ha valaki Istenről akar bizonyosan tudni, akkor erre Ő Maga csak egy ajtót hagyott nyitva: Jézus Krisztust. Hiába minden erőfeszítés, Jézus nélkül minden tudományos vizsgálódás arra lyukad ki, hogy Isten nem található, nincsen.

Hasonlítható ez egy sátorhoz. A sártat a belső váz tartja meg, a külső feszítő kötelek csak stabilabbá teszik. Belső tartószerkezet, váz nélkül pusztán a külső, földbe vert rögzítés nem tartja állva a sátrat. Istennel való kapcsolatunkban a hit a belső váz. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6) Akik Isten hit által keresik, azok jutalma az, hogy megtalálják Őt.

A külső bizonyítékok is fontosak, mert megerősítik a hitünket. Minél több ilyen külső „feszítő kötél” rögzíti a „sátrat”, annál biztosabban áll az Isten ismeretünk. De csak a külső, „tudományos” bizonyítékok nem elégségesek.

Isten úgy alkotta meg a világot, hogy az tűnhessen olyannak is, ami spontán alakult ki. Még egyszer: Isten nem akarta, az ember a természet megfigyelése alapján kényszerítve érezze magát az Ő létezésének elismerésére. Isten azt akarta, hogy hit által, mégpedig csak is Jézus Krisztusba vetett hit által lehessen Őt megismerni. Ezért a természet nem is szolgáltat kérlelhetetlen bizonyítékot Isten létezésére. Azonban, ha hiszünk Ő benne, a természet, a teremtett világ szemlélése ebben megerősít bennünket.

Általában azt találod meg, amit keresel. Függetlenül attól, hogy mi az igazság.

Ateista tudósok is addig rakosgatják ide-oda a tényeket, addig agyalnak a materiális világ dolgain, amíg végül valahogyan ki nem mutatják belőle, amit mindig is szerettek volna: „nincs Isten”, vagy „a világ létrejöttéhez nincs szükség Istenre”.

Hawking írja: „De éppúgy, ahogyan Darwin és Wallace megmagyarázták, miként alakulhat ki egy felsőbbrendű lény közbeavatkozása nélkül az élő formák csodálatos sokszínűsége, ugyanúgy a multiverzum fogalma is magyarázatot adhat a fizikai törvények finomhangoltságára anélkül, hogy ehhez egy jóindulatú Teremtő segítségét kellene igénybe venni, aki a mi javunkra formálta a Világegyetemet.”

Ezzel az éppúgy-gyal vannak a problémák.

A Hawking által leírtak tk. az evolúciós elmélet elveinek a fizikára és kozmológiára történő alkalmazásai. Darwin látta az élőlények hasonlóságát egymáshoz, megfigyelt bizonyos alkalmazkodási képességet a környezethez, és ebből azt a (téves) következtetést vonta le, hogy az élőlények egymásból fejlődtek ki, mind magasabb formákká.

Hawking és társai is megfigyelték az elemi részecskék, a kvantumfizika bizonyos sajátosságait, és ebből azt a (szintén téves) következtetést vonták le, hogy a világ ezen megfigyelések során nyert törvényszerűségek hatására spontán kialakulhatott.

Darwin éppúgy tévedett a maga magyarázatával, mint Hawking a sajátjával.

„ezeket a kérdéseket meg lehet válaszolni tisztán a természettudomány birodalmán belül, vagyis isteni lények segítségül hívása nélkül” – írja később Hawking.

Kedvenc példám a teknősbéka az oszlopon. Meg lehet magyarázni szövevényes okfejtéssel, hogyan kerülhet egy teknősbéka egy két méteres, függőleges, sima oldalú oszlop tetejére pusztán a természet erőinek valamilyen furcsa összjátéka okán, „emberi lények segítségül hívása nélkül” is. De vajon ez a legkézenfekvőbb magyarázat?

Nem mond ellent Isten létezésének, hogy a világot természeti törvények szabályozzák. Isten (Jézus) hatalma szavával tartja fenn a mindenséget (Zsidók 1:3) A hatalom szava a törvény. Isten a törvényei alkalmazásával tartja fenn a mindenséget! A természet törvényeit Isten alkotta meg, és juttatja érvényre őket ma is.

Szó esett az emberi lélekről is. Hawking szerint nincs szükség feltételezni a létezését, mert agyműtétek során, ha bizonyos területeket ingerelnek, akkor érzelmi vagy akár beszédreakciók is megfigyelhetők. De ha egy zongorahangoló megbontja a zongorát, belenyúl, és ott bizonyos alkatrészeket megpiszkál, akkor a zongora is adhat ki hangokat. Ez még nem jelenti azt, hogy a zongorajátékhoz nem kell egy zongorista. A lélek „játszik” a test „hangszerén”, amely „hangszert” azonban lehet a lélektől függetlenül is bizonyos reakciókra késztetni a megfelelő idegek stimulálásával.

Mit mondjunk tehát? Kell feltételeznünk Istent a világ létezéséhez, vagy sem? Ha CSAK a természet erőit vizsgáljuk, akkor erre nem kaphatunk biztos választ. Egyszerűen azért, mert Isten nem akarta, hogy így meg lehessen találni Őt. Ha azt akarjuk hinni, hogy Isten nincs, akkor ezt bizonyítani is tudjuk a világból. Ezért kell az Ő kijelentését is megvizsgálnunk. Ha nem volna ilyen kijelentés, jogosan vonhatnánk le azt a következtetést, hogy a világ spontán alakult ki. A Biblia ellenőrizhető kijelentései alapján azonban biztosan állíthatjuk, hogy Isten a Teremtő, Ő alkotta meg a világot és az embert. Eme ismeret birtokában pedig a természet vizsgálata is megerősít minket ebben.

Először tehát hitre van szükség. A hit nem jön létre pusztán bizonyítékok hatására. A hitet csakis a Szent Lélek tudja kimunkálni az emberben. A Szent Lélek szól az emberhez (melyhez gyakran felhasznál más hívőket, azok szavait, írásait, vagy magát a Bibliát), melyre az ember reagál vagy úgy, hogy elfogadja, amit mond, vagy úgy, hogy elutasítja. Ha elfogadja, és hívővé válik, akkor a Szent Lélek megvilágosító munkája folytán megérti a bizonyítékokat is, melyek az Ő létezésére mutatnak.

„Érzéki [pszükhikosz: természeti, nem lelki] ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” (1Kor 2:14)

Hiába olyan borzaszó okos tehát Hawking, hit nélkül az értelme (szelleme: pneuma) vak és süket Isten megismerésre. Egy vak ember nem képes látni. Az abszolút, teljes vakságot csak Isten gyógyíthatja meg, mint ahogyan Jézus is megtette többször is. Az ember lelki (szellemi) vakságát is csak Isten gyógyíthatja meg. Meg is teszi, amikor valaki megtér, újonnan születik.

Hawking és minden hitetlen azért nem látja tehát Istent a világban, mert vak. Meg kellene térnie, hogy lásson.

Szóljon hozzá!