A Biblia igazsága és hitelessége

Beszélgettem Czentye Mihály testvérrel, és szóba került, hogy a romániai gyülekezetekben is sok helyen az élő hit helyét átveszi a felszínes vallásosság. Az emberek mondják, hogy én baptista vagyok, én ilyen vagyok, én olyan vagyok, én járok gyülekezetbe, templomba akár hova, én hívő vagyok, de mindezt csak a szájukkal teszik, a szívük távol van Istentől. Ezért is különösen figyelmeztető volt Mihály testvér szerdai üzenete, egyebek mellett az 1 Péter 3:15 –ből: „Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel”

Nem szolgálhatjuk úgy Istent, hogy nem rendeljük alá mindenben az akaratunkat neki! Ha Jézus Krisztus nem Úr az életünk minden négyzetcentiméterében. Ebben nekem is fontos üzenete volt Mihály testvér prédikálásának.

A másik fontos üzenet az 1 Péter 3:15-nek, hogy mindenkor legyünk készen számot adni a a Jézus Krisztusba vetett reménységünkről. A remény vagy reménység szoros kapcsolatban áll a hittel, hiszen pl. a Zsidók 11:1- is azt mondja, hogy a hit a reménylett dolgoknak valósága. Amikor mi Isten ígéreteiben reménykedünk, akkor ezt azért tesszük, mert elhisszük, hogy amit Ő mondott, az igaz. De miért hiszünk? Ez a kérdés, és ezzel foglalkozunk már hetek óta vasárnap reggelenként.

Már megnéztük, hogy az igazság a valóságról nem olyasmi, amit mindenki saját maga alakít ki magának, hanem tőlünk függetlenül létezik. Az igaságot nem létrehozzuk, hanem felismerjük. Minden ember számára egzisztenciális, tehát létfontosságú kérdés volna, hogy keresse ezt az igazságot. Az emberek nagy része azonban nem teszi ezt, hanem megelégszik valami számára kényelmes világnézettel. Ha azonban nézeteink nincsenek összhangban a valósággal, akkor az lesz a vége, mint amikor rossz térképet követve autózunk: el fogunk tévedni, és nem oda jutunk, ahova menni szerettünk volna. Akinek a hite nem fedi a valóságot, annak végül súlyos következményekkel kell számolnia.

Megvizsgáltuk, hogy a materialista világkép nem ad magyarázatot a létezés számos jelenségére, éppen ezért téves. Viszont egy személyes Isten létezésére nagyon sok bizonyíték található.

Legutóbb pedig a keresztyénség alapját jelentő feltámadásra, konkrétan Jézus Krisztus testben történt feltámadására néztünk meg bizonyítékokat.

A hitvalló keresztyénség a Bibliát tekinti hitének és gyakorlatának alapjául, és mi is közéjük tartozunk. Mennyire bízhatunk azonban meg a Bibliában? Erről fogunk ma néhány dolgot megvizsgálni.

Ismét azzal a nehézséggel találtam magam szembe, hogy hogyan lehet egy ekkora témát egy olyan rövid időbe belesűríteni, mint ami itt rendelkezésre áll a 9 órás tanításban. Potter bácsi azonban kihúzott úgymond a csávából, mert felkért, hogy a délutáni alkalommal is tanítsak, úgyhogy gyertek majd vissza délután is, mert a mai témát akkor fogjuk folytatni.

Én nem szeretem egyébként magamat tanítónak tartani, mert úgy gondolom, ha tudok is valamit, csak az Úr kegyelméből tudom, és remélem sikerül megfelelően továbbítanom a számotokra.

Fogjunk hát hozzá: mi bizonyítja, hogy valóban Isten üzenetét tarjuk a kezünkben?

Pár évvel ezelőtt egy interneten zajló vitában, ahol a Bibliából vettem az érveket, egy fiatal hölgytől a következő hozzászólás érkezett:

„a bibliai történetek szimbolikusak, szó szerinti értelmezésük ostobasághoz vezet, az Ótestamentumot szövegtöredékekből állították össze, ezért nem összefüggő történet, az idők folyamán az egyes ideológiailag helytelen passzusokat egyszerűen kivágták. A ma ismert változat valószínűleg Diocletianus császár idejében készült politikai megrendelésre...”

Ha megfigyelitek mindezeket teljes határozottsággal, és magabiztossággal jelentette ki, mint aki komoly tanulmányokat végzett e téren.

Meg kell jegyeznem, hogy ez már egy javított változat, mert a helyesírása a hölgynek valami katasztrofális volt. Ebből is látszik, hogy az emberek még helyesen írni sem tanulnak meg, de ahhoz már értenek, hogy a Bibliát kritizálják.

Külön érdekes, hogy Diocletianus császár hogyan került a képbe, hiszen ő az egyik legvéresebb kezű keresztyénüldöző volt? Talán Konstantinra gondolt a hölgy, mert rá szoktak úgy hivatkozni, hogy parancsára írták át a Bibliát. Mint sokan mások, ő is keverte a szezont a fazonnal. Hallott valamit valahol, amit aztán pedig, mint megkérdőjelezhetetlen igazságot hirdetette.

Ahogy mondtam, ez már több éve történt, de eltettem ezt a megjegyzést, mint tipikus példáját annak, hogyan állnak hozzá sokan a Bibliához.

Akár személyesen, akár az interneten folytattam beszélgetést az emberekkel, arra a felismerésre jutottam, hogy általában nem elegendő ma már felnyitni a Bibliát, és abból érvelni az embereknek, hanem előbb rá kell vezetni őket arra, hogy miért igaz és hiteles forrása az Igaságnak az Ige, mert ezt az emberek ma már nem tartják természetesnek, sőt, mit ez a fiatal hölgy, el is utasítják.

Ezért a mai alkalmat arra szenteltem a „Miért hiszünk” sorozatban, hogy vegyünk számba néhány érvet a Biblia mellett a teljesség igénye nélkül. Leginkább olyanokat választottam, amelyeket egy beszélgetés során is fel tudunk hozni, ahol nem állnak rendelkezésünkre segédanyagok.

A Bibliát mindig támadták

Lenyűgöző az a szellemi apparátus és az a hatalmas erőfeszítés, amely a Biblia kritikusai felvonultatnak, hogy kétségbe vonják Isten létezését és a Biblia igazságát.

Kérdezhetnénk, hogy miért ez a hatalmas igyekezet, mely embereket arra indít, hogy minden követ megmozgassanak, csakhogy cáfolhassák a keresztyénséget? Miért, ha az csak naiv emberek képzelgése csupán? Nem tudok róla, hogy például az iszlámot és a Koránt hasonló hevességgel támadnák, pedig az is kizárólagosságra törekvő vallás.

Aki kicsit is foglalkozott teológiával, megdöbben azon az elszánt küzdelmen, melyet a liberális és a konzervatív teológusok vívnak minden egyes bibliai könyv és személy hitelessége felett. Előbbiek cáfolni igyekeznek, utóbbiak megvédeni.

Például Ézsaiás megjövendölte 200 évvel korábban Círus (Kürosz) perzsa királyt név szerint, és hogy uralkodása alatt térhetnek vissza a zsidók a fogságból? Mondjuk azt – így a liberális teológusok -, hogy két Ézsaiás volt. A második a „Deutero-Ézsaiás” pedig biztosan az események után élt. Így a prófécia már nem is prófécia. Mindezt holmi stílusbeli különbségekre alapozzák. Ha így is volna, honnan tudott konkrétumokat ez a feltételezett „Ézsaiás 2” Jézusról 700 évvel eljövetele előtt? Ugyanis ezt is tartalmazza az ominózus rész az „Ézsaiás 2”! A konzervatív teológia megcáfolta a kettős-, hármas stb. Ézsaiás feltételezéseket. És ez így megy majd minden bibliai kijelentés körül.

A Bibliát keletkezése óta mindig támadta a Sátán. A IV. század elejéig megsemmisíteni próbálta. Miután ez nem sikerült, azon igyekezett, hogy elrejtse az emberek elől, oly módon, hogy csak a papok olvashatták és értelmezhették. A Katolikus Egyház lényegében „eldugta” a Bibliát az emberek elől. Aztán ez a kísérlet is kudarcba fulladt, ma már minden embernek lehet saját Bibliája, többnyire az anyanyelvére lefordítva. Az újabb stratégia most a Biblia hiteltelenítésének kísérlete, minden fronton, teljes erővel. De ez a kísérlet is kudarcra van ítélve, mert

(Máté 24:35) Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.

(1Pét 1:25) De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett.

A korábban ismertetett istenbizonyítékokból immár bizonyosak lehetünk benne, hogy Isten létezik. Sőt, anélkül hogy bármiféle írásos kijelentés a birtokunkban lenne, néhány speciális megállapítást is tehetünk róla:

· Először is bizonyosak lehetünk benne, hogy személyiséggel, szellemiséggel bíró lényről van szó, nem pusztán erőről, vagy egyfajta „világtörvényről”.

· Biztosak lehetünk benne, hogy felette áll a világnak, tehát nem azonos azzal

· Létezését önmagában bírja, tehát nincs kezdete.

· Egyetlen Isten, nem több (aki azonban három személyben létezik)

· Végtelen bölcsességű és hatalmú, mivel képes volt a világot megtervezni és létrehozni

· Akár még az is belátható felőle, hogy egység és sokféleség egyszerre van jelen benne, hiszen a világra is jellemző az egységes rend, és a mégis pazar sokféleség. (Ez nem jelenti azt, hogy az Isten három személyben való létezésének tana (Szentháromság) bibliai kijelentés nélkül felismerhető volna pusztán a világból, de visszafelé tekintve ez nagyon logikusnak látszik). Ez az egység és sokféleség (egy Isten, de három személy) nagyon hasznos, amikor más vallások vélt isteneivel vetjük össze a Bibliában önmagáról szóló Istent.

Keressük Isten üzenetét

Miután ezeket a megállapításokat megtettük, ezek birtokában, ezeket szemünk előtt tartva kell szétnéznünk a világban, hogy találunk-e olyan üzenetet, amely a fenti ismérvekkel bíró Istentől származhat? Azt már az elején kijelenthetjük, hogy jó eséllyel fogunk találni ilyen üzenetet, hiszen ha Isten személyes, és minket is személyesnek alkotott, akkor bizonyára ezt azért tette, mert üzenni akar nekünk, és szeretné, ha az üzenetét megértsük.

Az olyan istenről szóló nézeteket, vallásokat, melyek nem felelnek meg a fenti kritériumoknak, nyugodtan félretehetjük, minden további vizsgálódás nélkül. Nem kell (Isten valós üzenete keresésének szempontjából) foglalkoznunk a panteisztikus- (a világ, a természet = isten, ill. a világ, és mi mindannyian alkotjuk istent együtt), a többistenhitű vallásokkal, a személytelen istent valló felfogásokkal és semmi olyasmivel, ami kívül esik a fenti ismérveken. Ez nagyban leszűkíti azt a kört, ahol érdemes keresgélnünk. Egyáltalán nem kell foglalkoznunk pl. a hinduizmussal, buddhizmussal, a Krisna tudat tanaival, az indiai guruk, jógik stb. tanításaival.a New Age mozgalommal.

A világ különböző népei között az egy főisten, több kisebb isten felfogás volt a legelterjedtebb, és igazából csak három olyat találunk, ahol egy személyes, mindenható Istenben hittek. Ez a három az iszlám, a zsidó vallás és a keresztyénség.

Valószínűleg nem ítélünk tévesen, ha azt feltételezzük, hogyha Isten alkotásairól a világban azt látjuk, hogy tökéletes rend, szigorú következetesség jellemzi őket, akkor az üzenete is hasonló tulajdonságokkal kell rendelkezzen. Isten üzenetéről azt kell már előre feltételeznünk, mielőtt még ráleltünk volna, hogy nem tartalmaz ellentmondásokat, hanem egyes részei harmonizálnak egymással, kiegészítik egymást.

Az Iszlám szent könyvéről, a Koránról azonban ez nem mondható el. Tudjuk ugyanis róla, hogy vannak részei, melyek ellentmondanak a régebbieknek. Azt mondják ezért, hogy mindig a legújabb az érvényes. Jézust például a muszlimok is valós személynek, egy jó prófétának tartják, de mivel Mohamed üzenete újabb (kb. 600 évvel Krisztus után élt), az „felülbírálja” Jézus kijelentéseit. Eddigi következtetéseink alapján azonban arra kellene gondolnunk, hogy egy mindenható, mindentudó Isten ennyire következetlen volna?

Marad tehát a zsidó vallás, és a keresztyénség, amelyek azonban Istenre nézve ugyanarról beszélnek. A különbség Jézus krisztusi megítélésében van. Abban tudniillik, hogy Ő-e a megígért Megváltó (héberül: Messiás, görögül: Krisztus). Láthatjuk tehát, hogy bár a világ tele van mindenféle „szent iratokkal”, állítólagos isteni kinyilatkoztatásokkal, ezek jelentős részéről előre megmondhatjuk, hogy nem a valódi Istentől származnak. Arról pedig már többször is volt szó, hogy több igazság nem létezhet egymás mellett Istenről. Ha a különféle iratok mást és mást mondanak Istenről, nem lehetnek mind igazak.

Ha egy zsákban csak egy fehér golyó található a sok fekete között, akkor csak addig kell húzni közülük, míg a fehéret meg nem találjuk. A maradék már biztosan fekete lesz, amit anélkül is tudhatunk, hogy kihúzva megvizsgálnánk őket. Ha egy Istennek tulajdonított kijelentésről megállapítható, hogy igaz, akkor nem kell semmi olyat megvizsgálni utána, ami ellentmond neki.

Mi bizonyítja a Biblia igaz voltát?

Istentől, aki mindenható, azt várnánk, hogy üzenete hitelesítésében sem szorul külső segítségre. Ha tehát a Biblia valóban tőle származik, a legerősebb bizonyítékát ennek magában a Bibliában kellene megtalálnunk. Hogyan hitelesítheti azonban valami saját magát?

Hogyan lehet egy információt torzítatlanul eljuttatni az adótól a vevőhöz?

Talán bele sem gondolunk, amikor az internetet használjuk, hogy milyen bonyolult megoldások szükségesek ahhoz, hogy egy adat torzítatlanul, azaz zajmentesen jusson el a hálózat sok-sok elemén keresztül az adótól a vevőig. Emlékszem, ez az egyik legnehezebb tantárgy volt informatikából, amikor azt tanultam. Azt biztos tudjátok, hogy az információ a kettes számrendszer bitjeiben száguldozik a hálózatokon keresztül egyik helyről a másikra. Ezért különféle visszacsatolásokat, ellenőrző metódusokat kell alkalmazni, hogy a vevőnél biztosak lehessenek benne, hogy azt a jelsorozatot vették, amit az adó elküldött.

Az üzenetet kis csomagokra bontják, és minden csomagot ellátnak egy ellenőrző összeggel, ami biztosítja, hogy a vevő ellenőrizhesse, hogy a csomag tartalma nem változott meg az út során. És ez csak az egyik hitelesítési megoldás a sok egyéb között.

Ha tehát Isten üzenetét vizsgáljuk, mi is számíthatunk rá, hogy Isten is gondoskodott valamilyen módon az üzenete hitelességének biztosításáról.

Biztosan hallottatok már róla, hogy a héber betűknek számértéke is van. A másolók tehát összeadhatták az egyes sorokat, és ha az összeg eltért az eredetitől, akkor tudhatták ebből, hogy vétettek a másolás során. Nem is tudom, hogy az ellenőrző összegek használatát vajon honnan vették át az informatikusok?

Amikor azonban egy üzenet hitelességéről beszélünk, mént nem szóltunk annak igazság-tartalmáról. Csak annyit mondtunk - az informatikában -, hogy az üzenet az, amit a vevő továbbított.

Isten azonban ennél jóval többet tett. Nemcsak az üzenete hitelességéről, tehát torzítatlan továbbadásáról gondoskodott, hanem egyben bizonyította annak igazságtartalmát is.

Ehhez pedig Istennek nem volt szüksége külső segítségre, mindezt magában az üzenetben tette meg.

Vajon milyen módon?

1. bizonyíték: a próféciák

Pascal írja:

„Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert ezt bárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról.” Pascal - Gondolatok, 693. töredék (részlet)

A legfontosabb bizonyíték tehát, amiért azt mondjuk, hogy a Biblia önmagát hitelesíti, az a benne lévő próféciák rendszere.

Mivel Isten a teremtett világon kívül létezik, ezért felette áll az időnek is, ami szintén teremtett dolog. Megközelítő hasonlattal élve, úgy tekint a történelem menetére, mint mi egy számegyenesre vagy egy térképre: egyszerre látja az egészet. Neki bármely időszak mindig jelen idejű. Továbbá mindenható is, tehát nem csak látja az események menetét, hanem maga alakítja azokat. Még konkrétabban: előre eltervezte az elejétől a végéig, hogy mi fog történni, és pontosan e terv mentén vitelezi is ki a történelmet.

Mindebből következik, hogy egyedül Isten képes arra, hogy előre megmondja – sőt mi több kijelentse -, hogy mi fog a jövőben történni. Nem megjósolja tehát, hanem ami ennél több: bejelenti, hogy Ő miként fog cselekedni a jövőben. Erre a „produkcióra” pedig Istenen kívül senki nem képes. Akadnak jövendőmondók, akiknek olykor sikerül bizonyos dolgokat előre jelezniük, de az Isten által adott próféciákkal szemben az elvárás a 100 %-os beteljesülés. Ha Isten valamit mond, akkor annak pontosan úgy és akkor kell bekövetkeznie, nem lehet benne semmi hiba. Isten tévedhetetlen.

A Bibliát leggyakrabban oly módon támadják, hogy kétségbe vonják a régmúlt történelemmel kapcsolatos állításait. Két példát hadd említsek: sokáig mítosznak tartották, hogy az asszír főváros Ninive, létezett-e egyáltalán. Míg aztán 1847-ben meg nem találták a romjait. Ugyanez elmondható például Názáretről is, melynek Jézus korabeli létezését sokáig kétségbe vonták a Biblia kritikusai. Egészen addig, amíg perdöntő feljegyzések nem kerültek elő róla.

A Bibliát tehát elsősorban a benne található próféciák hitelesítik. Kutatók megszámolták, hogy több mint 6000 prófécia található a Bibliában, melyek között vannak rövid távra szólók (néhány év, vagy kevesebb) középtávra (néhány évtized), és hosszú távra (több száz, akár ezer év) vonatkozók.

Werner Gitt matematikai valószínűségszámítási és kombinatorikai módszerekkel kimutatta, hogy a Biblia már bekövetkezett 3268 versnyi próféciájának véletlen bekövetkezési esélyét. Ahelyett, hogy számokat mondanék nektek, ez akkora valószínűség, mintha 138 héten keresztül – vagyis több, mint két és fél éven át –, egymás után, minden héten 6 találatot sikerülne elérnünk a hatos lottón. Magyarán mondva ennek semmi valószínűsége sincs, tehát ez LEHETETLEN.

A nyilvánvalóan beteljesedett próféciákat úgy igyekeznek rendszerint hitelteleníteni, hogy igyekeznek keletkezésüket az esemény utánra datálni, mint pl. Ézsaiás esetében. Vannak a Bibliában visszamenőleges próféciák is, amikor már megtörtént eseményeket mond el Isten a prófétának, olyanokat, melyekről amúgy egyetlen embernek sem lehetnének pontos információi. Ilyen például a teremtés története és az özönvíz leírása.

Ha valaki összeveti a bibliai özönvíz történetet pl. a Gilgames eposszal (amely szintén az özönvízzel kapcsolatos), akkor láthatja, hogy míg Noé története az események tényszerű leírása, addig utóbbi valóban eposz (hősköltemény), meseszerű mozzanatokkal teletűzdelve. A kettő (és más népek özönvíz legendái) között az a különbség, hogy utóbbiak az emberek generációinak emlékezete alapján keletkeztek, némileg eltorzulva, kiszínezve, addig előbbit Isten jelentette ki pontosan Mózesnek, aki leírta nekünk.

Néhány beteljesedett prófécia a Bibliában (a dátumok Kr.e. értendők) :

- Náhum próféta 650 körül megjövendölte az asszír főváros, Ninive lerombolását, mely 612-ben be is következett a babiloni csapatok által. (Az egész könyv – 3 fejezet – erről szól)

- Ézsaiás 740 körül szintén meghirdette Asszíria bukását, pedig az Asszír birodalom akkor még ereje teljében volt..

- Ezékiel, akit a második kitelepítéskor, 597-ben hurcoltak babilóniai fogságba, négy évvel később kezdte meg prófétai tevékenységét. Könyve első felében a Júdeára és Jeruzsálemre következő ítéletről jövendölt, ami be is következett 586-ban. Júdea riválisa, Tírusz örvendezett Jeruzsálem bukásán, ezért Isten ítéletet hirdetett felette is, melyet Ezékiel 587-86-ben hirdetett ki oly módon, hogy megjövendölte a kikötőváros Nabukodonozor általi ostromát, mely 2 év múlva, 585-ben be is következett.
Talán azt mondaná valaki, hogy ehhez nem kellett különösebb jóstehetség, amúgy is várható volt ez a lépés a hódító birodalom részéről. Lehet, hogy így van. Azt a sok részletet, amely a jóslatban szerepel, azonban már semmiképpen sem láthatta előre, ha Isten nem mondta volna el neki. Ennek a rövid távú próféciának korabeli zsidóságra nézve volt nagy jelentősége, ugyanis Ezékiel nagyon sok jövendölést adott Izrael jövőbeni helyreállításáról könyve második felében. Egy bekövetkezett prófécia pedig reménnyel töltötte el a népet, hogy a későbbi jövendölései is teljesülni fognak.
A Tírusz jóslatnak azonban van egy második beteljesülése is, amely 250 évvel később történt meg Nagy Sándor által. Ez nekem egy kedvenc próféciám, melyet egy Bibliát felütve könnyen be lehet mutatni másoknak is. Mivel nincsenek benne csodák és egyéb olyan dolgok, amiket elsőre talán nehezen venne be egy hitetlen ember gyomra, jó lehetőség ezzel kezdeni. Töltsünk el egy kis időt ezzel a próféciával. (Ezék.26)

1. prófécia: Tíruszt sok nép zúzza majd szét: „Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, te reád megyek, és hozok fel ellened sok nemzetet,... És elhányják Tírus kőfalait és lerontják tornyait,...” (Ezék. 26.3-4a )

2. prófécia: Tíruszból mindössze egy meztelen szikla marad, melyen halászok szárítják hálóikat: „... s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem őt. Hálók kivető helye lesz a tenger közepén....” (Ezék. 26.4b-5a )

3. prófécia: Elsőként Nabukodonozor babilóniai király támad Tíruszra: „...Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát... lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.” (Ezék. 26.7 )

4. prófécia: A város romjait a tengerbe vetik: „És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kőfalaidat, s gyönyörűséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s még porodat is a víz közepére hányják.” (Ezék. 26.12 )

5. prófécia: Tíruszt soha többé nem építik fel: „...többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.” (Ezék. 26.14 )

6. prófécia: Tírusznak még a nyomát is eltörlik: „Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.” (Ezék. 26.21 )

Tehát a próféciának Nabukodonozor által beteljesített első része a korabeli zsidók számára volt fontos, a második része nekünk, történelmi szemlélőknek jelentős. Nézzük meg, hogy mi történt.

Kr.e. 334-ben, tehát az ítélet elhangzása után 252 évvel, a macedón Nagy Sándor Perzsia ellen vonult, és el is foglalta azt. Perzsia legyőzése után dél felé vonult Egyiptom ellen, és felszólította a föníciai városokat, hogy adják meg magukat, és nyissák meg előtte kapuikat. A városok egymás után kerültek a kezére, csak Tírusz városának a sziklaszigeten épült része (Újtírusz) nem adta meg magát. A szigeten fekvő város jól meg volt erősítve, és magas falak védték. Sándor figyelemre méltó és egyedülálló haditechnikát alkalmazott, hogy a szigetet meghódítsa. A szárazföldön lévő Ótíruszt leromboltatta, és a város romjaiból hatvan méter széles gátat épít a tengerszoroson át, amely a régi várost az újtól elválasztja. Mivel az egykor hatalmas Tírusz kövei és törmeléke nem bizonyultak elegendőnek, a régi város földjéből is szórat a tengerbe. A közel kilométernyi gát építését úgy biztosítja, hogy mozgatható védőpajzsokkal, ún. „teknősbékákkal” látja el. „... és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-fedelet.” (Ezék. 26.8c). Az utászok a parton mozgatható, többemeletes lövésztornyokat (helopokat) építenek íjászok és könnyű tüzérség számára: „...és állat ellened tornyot...” (Ezék. 26.8b). Ezek a legmagasabb ostromtornyok, amelyeket a haditechnika addig is ismert. Hét hónapos előkészület után ezek a szörnyetegek nehézkesen, de feltartóztathatatlanul gördülnek Tírusz felé, és ezzel megpecsételték a város sorsát. (…)

Mellesleg szólva Nagy Sándornak éppenséggel nem állt szándékában bibliai próféciákat beteljesíteni, mégis – ahogy történetileg bizonyított – mintegy 250 évvel a prófécia elhangzása után Isten ítéletének végrehajtója lett Ótírusz felett. Ha az 1. és a 3. prófécia már Nabukodonozor által beteljesedett, úgy Nagy Sándor volt az, aki által a 2. és 4. prófécia ugyancsak szó szerint megvalósult.

Napjainkban az ókori sziget félszigetté változott, a futóhomok egyre jobban megnövelte a Nagy Sándor által emelt gát kiterjedését. Ótírusz helyén azóta sem épült város, (5. prófécia) noha adott lenne a lehetőség, hogy hitetlenek pénzt gyűjtve csak azért is építsenek ott egyet. Csak ennek az egy jóslatnak a részletekbe menő beteljesedése olyan meghökkentő és döbbenetesen pontos, hogy lehetetlen pusztán a véletlen számlájára írni.

Eme hosszú távú beteljesedésnek pedig ránk nézve van különös jelentősége. Ugyanis Ezékiel próféciáinak jelentős része még ma sem teljesedett be, hanem majd a mi jövőnkben fog. Márpedig, ha a múltban ennyire pontosan megvalósultak a jövendölései, nincs okunk kételkedni benne, hogy a jövőben is így fog történni.

- Jeremiás megjövendölte, hogy 70 évet kell a zsidóknak babiloni fogságban eltölteniük, és úgy is lett.
(Jer 25:11) És ez egész föld pusztasággá és csodává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.
A prófécia bekövetkezett: a zsidók 605 – 535-ig voltak fogságban. Azután Babilon is elbukott, ahogyan előre megmondta Isten Jeremiás által. A perzsák elfoglalták az országot, és Círus¹ perzsa király rendeletében megengedte a zsidóknak a hazatérést.
Ezsdrás 1:1 -3
(1) Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, felindítá az Úr Círus perzsa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván:
(2) Így szól Círus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;
(3) Valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izrael Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik.

A zsidók egy részének visszatérése Jeruzsálembe Círus uralkodása alatt történelmi tény, ezt nem is vitatja senki. Érdekesség, hogy a fenti rendelet Ezsdrás könyvében arámi nyelven található. Ezsdrás tehát egyszerűen bemásolta a könyvébe a király rendeletét az eredeti nyelven, anélkül hogy lefordította volna héberre.

Számos egyéb nagy jelentőségű és pontosan bekövetkezett próféciát lehetne még idézni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a Biblia valóban Istentől ered.

Különösen nagy jelentőséget képviselnek, az ún. Messiás-próféciák, melyek egy része Jézus Krisztusban pontosan beteljesedett, más részük a jövőben fog beteljesedni, Jézus második eljövetelekor.

Most nem térnék ki ezekre, hiszen jól ismeritek őket: hogy szűztől fog születni (Ézs. 7:14), Betlehemben (Mik. 5:2), egyszerre lesz ember és Isten (Ézs. 9:6-7), Ő hoz váltságot az emberekenek a bűnből (Ézs. 61:1-2),

Ézs. 53 több ismertetőjegyét is közli:

- a mi bűneink miatt kell szenvednie,

- az Ő vére által lehet nekünk örök életünk,

- vádlói előtt néma marad,

- ítélet nélkül adják halálra,

- bűnösök között feszítik meg,

- gazdag ember sírjába temetik

A felsorolást még hosszan lehetne folytatni, de a lényeg ez: a Bibliában megvalósult próféciák vannak. Sőt, nemcsak hogy ilyenek vannak benne, hanem nincs benne egy olyan sem, amely csak kissé is hibásan teljesedett volna be, vagy nem valósult meg, holott már meg kellett volna. Ez pedig egyik más vallás szent iratairól sem mondható el. Található benne számtalan olyan is, amely a végső időkre szól, és még csak ezután fog beteljesedni. A már megvalósultak fényében érdemes odafigyelni rájuk.

Ha a próféciákon kívül semmiféle más bizonyíték sem állna rendelkezésünkre, akkor is tökéletesen biztosak lehetnénk benne, hogy a Biblia csak egy idő és történelem felett álló, azt uralma alatt tartó, mindenható és mindentudó lény produktuma lehet.

Ha pedig ez így van, akkor talán üzenetének tartalma is fontos lehet a számunkra!

Most itt megállunk, és délután még számba veszünk néhány bizonyítékot, mely a Biblia hitelessége és igazsága mellett szól.