(2. rész)
Miután Jézust keresztre feszítették, a tanítványok szétszéledtek, elcsüggedtek, visszatértek otthonukba és eredeti foglalkozásukhoz. Úgy tűnt, hogy ez a Jézus-mozgalom csírájában kihunyt.
Kis idő múlva azonban újra együtt voltak és egy sajátos üzenetet kezdtek terjeszteni: azt, hogy Jézus feltámadt a halálból, él, Ő a megígért Messiás, a világ üdvözítője, és aki hisz Ő benne, annak szintén örök élete van.
Tették pedig mindezt a várható és be is következett üldözések, nélkülözések, nyomorúságok ellenére. Őket követve pedig a legkülönfélébb emberek ezrei voltak hajlandóak lemondani a világi élvezetekről és keresztyénné válni.
Miért tették ezt? Pusztán érzelmi felindulásból?
Bizonyára érzelmileg is fel voltak kavarva, leginkább bizonyára az örömtől, de sokkal inkább azért, mert bizonyosságuk, teljes meggyőződésük volt róla, hogy Jézus él.
Nekünk most nincs lehetőségünk találkozni a feltámadt Jézussal, hogy így szerezzünk meggyőződéseket. Ha azonban mi is Jézus ilyen lelkes és elszánt bizonyságtevői akarunk lenni, nekünk is meggyőződéseket kell szereznünk.
Milyen módon tehetünk szert ilyenekre?
Nézzük meg, mit mond a Nagy Parancsolat, amit lehet a Biblia szívének is nevezni:
(Márk 12:30) Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
A szív az érzelmekre utal, a lélek az akaratra, az elme a gondolkodásra, és Márk hozzáteszi még Mátéhoz képest, hogy teljes erődből, ami a fizikai tetteinkre, cselekedeteinkre utal. Vagyis nem elég érezni, akarni és tudni; cselekedni is kell Isten akaratát. Ahogy Jézus is mondta, „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (János 14:15)
A nagy parancsolat tehát azt mondja ki, hogy Isten szeretni a mi teljes valónkból kell, nem csak egy részünkből, mondjuk az érzelmeinkkel.
Az érzéseink változhatnak, az akaratunk is ellankadhat, ha nincsenek meggyőződések, amikbe kapaszkodhat. Nehéz hosszú ideig olyasmit akarni, amiről nem vagyunk sziklaszilárdan meggyőződve.
Nem kifogás tehát azt mondani, hogy én nem vagyok egy olyan analitikus, elemző típus, hogy azon gondolkodjak, vajon milyen bizonyítékok támasztják alá a hitemet. Én hiszek, és ha ez Jézusnak elég, akkor nekem is elég.
Igen, ez így van: az üdvösséghez elegendő hit akár érzelmi, akár tapasztalati formája is. Viszont ez nem jelenti azt, hogyha megtértünk, akkor megállhatunk itt. Azt tudjuk, hogy az üdvösséghez nem kell más, mint hinni az Úr Jézus Krisztusban, vagyis az Ő bűneinkért véghezvitt áldozatában. Viszont azt is tudjuk, hogyha a hitünk azután meg kell mutatkoznia a mi cselekedeteinkben is. Nem a cselekedeteink alapján üdvözülünk, de ha a cselekedeteink nem követik a hitet, amiről a szánkkal beszélünk, akkor talán nincs is valódi hitünk.
Ahhoz, hogy üdvözüljünk, nem szükségesek racionális, ésszerű bizonyítékok. Isten megérintheti a szívünket oly módon is, hogy nem értjük, de mégis hiszünk Ő benne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennek ezután is így kell maradnia.
(Zsidó 11:1) A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
(Jakab 2:17) Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
Ha egymás mellé tesszük ezt a két verset, akkor mondhatjuk azt is, hogy a hit, ha meggyőződései nincsenek, megholt ő magában.
Folytassuk a nem látott dolgokról való meggyőződések szerzését úgy, hogy a látottakból vonunk le következtetéseket, hogy aztán teljes elménkből, vagyis értelmes meggyőződésekre támaszkodva szerethessük az Urat.
Az információ eredetéből következő istenérv
(P1) A világban van információ
(P2) Az információ nem-anyagi természetű (az anyag csak hordozza, de nem hozza létre az információt)
(P3) Információ nem keletkezik spontán módon, természeti folyamatok által, csak és kizárólag értelmes információ-forrás (adó) által
K: Tehát léteznie kell egy a világon kívül álló, értelmes információ-forrásnak, aki az Isten.
(P1)
Múlt héten megnéztük és megállapítottuk, hogy az információ egy több rétű fogalom. Kell lennie jelkészletének, a jelek összerendezésének kell lenni valamilyen szabályának, nyelvtanának, kell lennie jelentésének, értelmének, melynek egy személyes adótól kell származnia, kell lennie céljának, amely cél elérésére az üzenet irányul, és kell lennie eredményének, mely az üzenet konkrét megvalósulása.
Több példát is megnéztünk rá, hogy van ezeknek a kritériumoknak megfelelő információ a világban.
(P2)
Megnéztük továbbá azt is, hogy az anyag csak hordozza, de semmiféleképpen nem hozza létre az előbbi 5 szinttel jellemzett információt.
SETI program: földön kívüli intelligencia keresése az Univerzumban. Ha találnak pár jelet, mely megfelel a szintaktika szintjének, tehát fel lehet fedezni benne némi szabályszerűséget, akkor azt már szenzációként tálalják. De még ilyenből is elenyészően keveset találtak. (1977: „Hűha” jel. Soha nem ismétlődött, valószínű földi vagy műhold eredetű volt.)
Miután tehát megvizsgáltuk, hogy az anyag nem hozza létre az információt, ezért igaznak kell tartanunk a Werner Gitt által felállított természettudományos információelmélet (TTI) két első tételét:
TTI-1: Egy anyagi mennyiség semmilyen nem-anyagi mennyiséget nem hozhat létre.
Valamivel specifikusabban pedig:
TTI-2: Az információ alapvető nem-anyagi mennyiség.
Most pedig lépjünk tovább a harmadik előfeltevésünk (premisszánk) vizsgálatához:
(P3) Információ nem keletkezik spontán módon, természeti folyamatok által, csak és kizárólag értelmes információ-forrás (adó) által
TTI-3: Az információ a nem-anyagi bázisa
– az összes program-vezérelt technikai rendszernek és
– az összes biológiai rendszernek
Számos olyan rendszer van, amely nem rendelkezik saját intelligenciával, mégis képes az információ átvitelére, tárolására és folyamatok vezérlésére.1
Ilyen rendszerek léteznek mind az élettelen világban (pl. összekapcsolt számítógépek, folyamatirányítás egy vegyi üzemben, teljesen automatizált gyártás, robotok), mind az élővilágban (információ-vezérelt folyamatok a sejtben, a méhek tánca, mellyel tudtára adják társaiknak a virágok helyzetét.).
Az evolúcióelmélet képviselői azt állítják, hogy a biológiai információ keletkezésének makro-evolúciós folyamatai alapvetően különböznek az információ keletkezésének minden más ismert folyamatától. Mivel a természeti törvények mind az élő, mind az élettelen rendszerekben egyaránt érvényesek, ez a feltevés téves. A biológiai információ három lényeges pontban mégis különbözik az ember által kigondolt információtól:
– Az élő rendszerekben található a legnagyobb ismert információtárolási
sűrűség
– Az élő rendszerekben található programok nyilvánvalóan a komplexitás rendkívül magas fokát képviselik. Egyetlen tudós sem képes megmagyarázni azokat a programokat, amelyek egy sáska kifejlődését irányítják, amely úgy néz ki, mint egy száraz falevél. Egyetlen biológus sem érti annak az orchideavirágnak a titkát, amelynek olyan az alakja, színe és illata, mint egy nősténydarázsnak. Képesek vagyunk gondolkodni, érezni, vágyakozni, hinni és remélni. Képesek vagyunk olyan elképzelhetetlenül komplex dolgokkal bánni, mint egy nyelv, de nagyon messze vagyunk attól, hogy megértsük azt az információs vezérlési mechanizmust, amely az embrionális fejlődés során az agyat kialakítja.
– Bármily elmés is egy emberi találmány vagy program, a többi ember mindig képes megérteni a mögötte lévő gondolatokat. Így például a németek által a második világháborúban alkalmazott „Enigma” nevű kódoló szerkezetet némi kísérletezés után az angolok maradéktalanul megértették, amikor a kezükbe került. Attól fogva képesek voltak megfejteni a német rádióüzeneteket.
Az élőlényekben jelenlévő zseniális gondolatokat és programokat viszont a legtöbb esetben egyáltalán nem vagy csak hozzávetőlegesen értjük, leutánzásuk pedig egyáltalán nem lehetséges.
Ha az információ mind az öt szintje jelen van – függetlenül attól, hogy élettelen vagy élő rendszerrel van-e dolgunk, akkor mondhatjuk, hogy egy rendszerben lévő információ bizonyosan intelligens adótól (pl. programozó, szerző) származik.
TTI-4: Kód nélkül nincs információ.
Az információ tárolásához, átviteléhez és feldolgozásához egy kódrendszerre van szükségünk, amelyben az előzőleg szabadon választott, de azután rögzített jelkészletet alkalmazzuk.
TTI-5: Minden kód szabad és tudatos megállapodás eredménye.
Egy kódszimbólum (jel) fontos ismertetőjegye, hogy egyszer szabadon definiálták. Az így létrejött jelkészlet az összes (definíció szerint) megengedett jelet szemlélteti. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy a kitűzött célnak minél jobban megfeleljenek (pl. a vakírásnak jól letapogathatónak kell lennie; a hangjegyeknek meg kell adniuk a hanghosszúságot és -magasságot; a kémiai jeleknek tartalmazniuk kell az összes elemet). Ha a valóságban bizonyos jelek szimbólumok látszatát keltik, de megállapítható, hogy a rendszer fizikai vagy kémiai tulajdonságairól van szó, akkor hiányzik a „szabad és tudatos megállapodás” alapvető kritériuma, és definíciónk értelmében ilyenkor nem szimbólumról van szó.
TTI-6: Egy intelligens és akarattal rendelkező adó nélkül nem keletkezik
új információ.
Az új információ keletkezésének folyamata (ellentétben a másolt információval) mindig feltételezi az intelligenciát és a szabad akaratot, és a következőképpen írható le:
Egy rendelkezésre álló, szabadon definiált jelkészletből folyamatosan jeleket választunk ki úgy, hogy ezáltal egy jelsorozat (karakterlánc) keletkezik, amely információt képvisel (mind az öt szinttel). Mivel egy véletlen folyamat ezt nem teljesíti, mindig egy intelligens adóra van szükség. Fontos szempont az akarat érvényesülése, úgyhogy elmondhatjuk: Akarat nélkül nem keletkezik információ.
TTI-7: Minden információ, amelyet egy átviteli lánc végén veszünk, visszafelé nyomon kísérhető, amíg rá nem bukkanunk egy intelligens forrásra.
Intelligens forrás: Azt jelenti, hogy mindig egy akarattal és tudattal rendelkező egyéniségről, egy individuumról van szó. Nem mond ellent a TTI-7 törvénynek, hogy az információ szerzője nem mindig nevezhető meg közvetlenül, hanem olykor csak nagyon általánosan, amint azt a következő példák mutatják: szövegek az egyiptomi fáraósírokban (egyiptomiak), történelmi dokumentumok (ismeretlen szerző), titkos rádióüzenetek (katonaság), számítógépvírusok az Interneten (bűnözök), grafiti (falmázolók), információ a biológiai rendszerekben (Teremtő).
Itt hasznosnak bizonyul különbséget tenni a tulajdonképpeni és a vélt adó között. Tulajdonképpeni adónak az információ megalkotóját nevezzük, és ez mindig egy individuum, aki intelligenciával és akarattal rendelkezik (TTI-6).
Ha a tulajdonképpeni adót egy több tagból álló gépi átviteli lánc követi, akkor az utolsó tagot tévesen adónak tekinthetjük. Mivel azonban csak látszólag az, ezt az „adót” vélt adónak nevezzük (amely különbözik a tulajdonképpenitől!).
TTI-8: Jelentés hozzárendelése egy szimbólumkészlethez szellemi folyamat, amely intelligenciát kíván.
A Természettudományos Információelmélet értelmében minden információhoz öt szint tartozik: statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika és apobetika. A TTI-8 tétel segítségével megfogalmazhatjuk a következő általánosan érvényes megfigyelést: Ennek az öt aspektusnak mind az adó, mind a vevő oldalán jelentősége van.
Az információ keletkezése: A TTI-8 törvény leírja annak a folyamatát ahogyan megfigyeléseink szerint minden információ keletkezik:
Először vesznek egy szimbólumkészletet (jelkészletet), amelyet előzőleg a TTI-5 szerint rögzítettek. Ezután a készletből egymás után jeleket választanak ki és információs egységekké (pl. szavak, mondatok) fűznek össze. Ez a kiválasztás nem véletlenül történik, hanem intelligencia segítségével. Az adó ismeri az alkalmazott nyelvet, és tudja, mely szimbólumokat kell kiválasztania a közlendő jelentés ábrázolásához. Az információ keletkezésének folyamata tehát szellemi folyamat.
Az információ megértése: A vevő oldalán fordított folyamat játszódik le.
A vevőnek ismernie kell a használt jelkészletet. Intelligenciája (nyelvismeretei) alapján dekódolhatja a jeleket, szavakat és mondatokat, és megértheti a szemantikát. Ez is szellemi folyamat.
TTI-9: Statisztikai folyamatokban nem keletkezhet információ.
Az evolúciótan képviselői számára áttörés lenne, ha egy valóságos kísérletben megmutathatnák, hogy a magára hagyott anyagban információ keletkezhet intelligencia hozzáadása nélkül. Ezt a nagy erőfeszítések ellenére sohasem figyelték meg. Így az evolúció teoretikusai csupán számítógépes szimulációkat kínálnak, amelyek messze vannak a valóságtól
TTI-10: Az információ tárolásához anyagi hordozóra van szükség.
Ha egy adott információt krétával a táblára írunk, akkor a kréta az anyagi hordozó. Ha egy szivaccsal letörüljük, akkor a kréta teljes anyaga megmarad ugyan, de az információ eltűnik. Ebben az esetben a kréta volt a szükséges anyagi hordozó; a döntő azonban a krétarészecskék különleges elrendeződése volt, az pedig nem véletlen, hanem szellemi eredetű. Ugyanazt az információt, amit a táblára írtunk, írhattuk volna egy számítógépbe is. Ebben az esetben a merevlemez bizonyos tartományai (sávok) mágneseződtek volna. A TTI-10 tételnek megfelelően most is az anyag lenne a szükséges információhordozó.
A tárolásban résztvevő anyag mennyisége azonban lényegesen kevesebb lenne, mint a tábla/kréta esetén. A résztvevő anyag mennyisége tehát nem mérvadó. Az információ nem függ a tároló anyag kémiai összetételétől sem.
Ha a táblára írt információ egy neonreklámban jelenne meg nagy betűkkel, a résztvevő anyag mennyisége a többszörösére nőne.
Összegzés
Az információra vonatkozó fenti tíz tételt a mi háromdimenziós világunkban végzett megfigyelések révén állapítottuk meg anélkül, hogy valaha egyetlen kivételt is találtunk volna. A törvények egyike sem alapszik filozófiai feltevéseken vagy puszta gondolati játékokon, és idáig egyiket sem sikerült megcáfolni semmilyen megfigyelt folyamattal vagy elvégzett kísérlettel.
A természeti törvényeknek két fontos funkciójuk van: Használhatjuk őket előrejelzésre és mint kizárási tételeket. Leírják a valóságos rendszerek viselkedésének törvényszerűségeit, és lehetővé tesznek arra vonatkozó kijelentéseket, hogy mi történt a múltban és mi történik a jövőben. De éppen ezáltal azt is megmondják, mi az, ami elvileg nem történhet meg, ami tehát lehetetlen.
A természeti törvények szerint lehetséges ellentéte a természeti törvények szerint lehetetlen. A természeti törvények rendkívüli ereje abban áll, hogy meg tudják nekünk mondani, mi az, ami kizárható. Sokan életükben csak fehér hattyút láttak. Nincs azonban olyan természeti törvény, amely kizárná a piros, kék vagy fekete hattyúk létezését. Fekete hattyúkat tényleg találtak; piros és kék hattyúkat (még) nem. Még senki sem figyelte meg, hogy a víz magától hegynek felfelé folyjék. Az ilyen folyamatokra vonatkozóan azonban létezik egy természeti törvény, amely megtiltja az ilyesmit, ezért általánosan kizárható.
Láthatjuk: Egy természeti törvény annál értékesebb, minél több dolgot tilt meg. Az eddigiekben mis is alkalmazzuk az információra vonatkozó természeti törvényeket, hogy elvessük az olyan eszméket, amelyeket e törvények éppoly általánosan kizárnak, mint a felfelé folyó vizet.
K: Tehát léteznie kell egy a világon kívül álló, értelmes információ-forrásnak, aki az Isten.
Mivel az élet minden formájában megtalálható egy kód (DNS- ill. RNS molekulák) és az információ többi szintje, egyértelműen az információ értelmezési tartományán belül vagyunk. Ebből levonhatjuk a következtetést: Itt léteznie kell egy intelligens adónak!
Az evolúciótan képviselői eszméjükkel egy megoldhatatlan probléma előtt állnak. Elfogadják, hogy az élőlényekben lezajló folyamatokat a DNS molekulákban tárolt információ vezérli. De honnan származik ez az információ? Küppers három evolucionista feltevést nevez meg:
1. A véletlen-hipotézis: A biológiai ősinformáció véletlen módon keletkezett biológiai makromolekulák spontán és műszerek nélküli szintézise által.
2. A teleológiai feltevés: A biológiai ősinformációt már a makromolekulák szintjén élet-specifikus és célirányos természeti törvények eredményének kell tekinteni.
3. A molekulár-darwinista feltevés: A biológiai ősinformáció biológiai makromolekulák szelektív önszerveződése és evolúciója által keletkezett.
Mindhárom esetben egyedül az anyag felelős az információ keletkezéséért.
Tény: A világ egyetlen laboratóriumában sem mutatták ki kísérletileg, hogy a magára hagyott anyag információt állíthat elő. Tehát a fenti három hipotézis esetén csupán filozófiai feltevésekről van szó, és nem a való világban megfigyelt tényekről.
Mivel az anyagi világban nem létezik olyan (megfigyeléssel, kísérlettel) bizonyítható folyamat, amelyben magától keletkezik információ, ez minden információra érvényes, amit az élőlényekben találunk. Így az iménti tételek itt is megkövetelnek egy intelligens Alkotót, aki a programokat „megírta”.
Az információra alapozott természettörvények nemcsak Isten puszta létezését bizonyítják, hanem további következtetések kimondását is alátámasztják:
2. következtetés: Isten mindentudó és örök
A DNS-molekulában kódolt információ messze felülmúlja összes jelenlegi technológiánkat. Mivel adóként egyetlen ember sem jöhet szóba, azt a látható világon kívül kell keresni. Levonhatjuk a következtetést: Az adónak nemcsak rendkívül intelligensnek kell lennie, hanem végtelenül sok információval és intelligenciával kell rendelkeznie, vagyis mindentudónak kell lennie.
3. következtetés: Isten mindenható
Mivel az Adó
– zseniálisan kódolta a DNS-molekulákban található információt,
– megszerkesztette azokat az összetett biológiai gépeket, amelyek dekódolják az információt, és végrehajtják a bioszintézis összes folyamatát, – megalkotta az élőlények összes konstruktív részletét és képességét, arra következtethetünk, hogy az Adó mindezt így akarta, és nemcsak hatalmasnak kell lennie, de egyenesen mindenhatónak.
4. következtetés: Isten Lélek
Mivel az információ lényegét tekintve nem-anyagi mennyiség, nem származhat anyagi mennyiségből. Ebből levonhatjuk a következtetést: Az Adónak természeténél fogva nem-anyaginak kell lennie (Lélek).
5. következtetés: Nincs ember lélek nélkül
Mivel mi emberek képesek vagyunk információt létrehozni, az nem származhat anyagi részünktől (testünktől). Ebből levonhatjuk a következtetést: Az embernek rendelkeznie kell egy nem-anyagi összetevővel (lélek, szellem).
Az evolúciós és molekuláris biológiában kizárólag materialista módon gondolkodnak. A redukcionizmust (vagyis kizárólagos magyarázat az anyag keretén belül) egyenesen munkaelvvé tették.
Az információs tételek segítségével a materializmus a következőképpen cáfolható: Mindnyájan képesek vagyunk új információt létrehozni. Képesek vagyunk gondolatokat rögzíteni levelekben, tanulmányokban és könyvekben, vagy beszélgetéseket folytatni és előadásokat tartani, és ezzel egy nem-anyagi mennyiséget, nevezetesen információt hozunk létre (semmit sem változtat a lényegen, hogy az információ tárolásához és átviteléhez anyagi hordozóra van szükségünk). Ebből egy nagyon fontos következtetést vonhatunk le, nevezetesen hogy (anyagi) testünk mellett rendelkeznünk kell egy nem-anyagi összetevővel is. Az információra vonatkozó természeti törvények segítségével így tudományosan is cáfoltuk a materializmus filozófiáját.
6. következtetés: Az ősrobbanás lehetetlen
Mivel az információ nem-anyagi mennyiség, arra következtethetünk, hogy TÉVES a következő megállapítás: „Az univerzum egyedül anyagból és energiából keletkezett”
Továbbá manapság azt állítják, hogy az univerzum egy ősrobbanásnak köszönheti eredetét, amelynél kizárólag anyag és energia volt jelen. Minden, amit világunkban ma észlelünk, megfigyelünk vagy mérünk, e felfogás szerint kizárólag és bármilyen egyéb „hozzávaló” nélkül ebből a két fizikai mennyiségből keletkezett. Az energia egyértelműen anyagi mennyiség, hiszen az Einstein-féle tömeg-energia ekvivalencia (E = mc2) összekapcsolja az anyaggal.
Világunkban rengeteg információt találunk, mégpedig az összes élőlény sejtjeiben, de az ember is óriási mennyiségű információt produkál, ami a világ könyvtáraiban vagy az egész világot behálózó interneten van tárolva. A TTI-1 tétel szerint az információ nem-anyagi mennyiség, ezért nem keletkezhetett anyagból és energiából. Tehát az „ősrobbanás gondolati rendszere” téves.
7. következtetés: Nincs evolúció
Mivel az információ minden élet alapvető összetevője, amely nem származhat anyagból és energiából, szükség van egy intelligens Adóra. De mivel a kémiai és biológiai evolúció minden elmélete megköveteli, hogy az információ egyedül anyagból és energiából keletkezzen (nincs adó), arra következtethetünk, hogy a kémiai és biológiai evolúció mindeme elmélete és elgondolása (makroevolúció) TÉVES.
Az információs tételek kizárják a makroevolúciót, ahogy azt az evolúciótan keretében feltételezik, ellenben a mikroevolúciós folyamatok – gyakran nagymértékű alkalmazkodás egy fajon belül – megmagyarázhatók a Teremtő által készített zseniális program segítségével.
8. következtetés: Az élet nem keletkezhetett anyagból
Mivel az élet nem-anyagi mennyiség – ahogyan azt korábban már bizonyítottuk - nem keletkezhetett anyagból. Ebből levonhatjuk a következtetést: Nincs olyan anyagi folyamat, amely az élettelentől az életig vezetne. Tisztán anyagi folyamatok sem a földön, sem máshol a világegyetemben nem vezethettek élethez.
Az evolúciótan képviselői állítják: „Az élet egy szabályszerűség az anyagi folyamatok keretében, amely akkor jelenik meg, ha teljesülnek a peremfeltételek.”
Amint megnéztük – összhangban a Bibliával -, ami egy élőlényt élővé tesz, nem anyagi természetű. Tehát alkalmazhatjuk a TTI-1 természeti törvényt, amely azt mondja, hogy „egy anyagi mennyiség nem hozhat létre nem-anyagi mennyiséget”.
Mindig fogunk olyan jelentésekkel szembesülni, hogy valahol naprendszerünkben vizet fedeztek fel (pl. a Jupiter Európa nevű holdján) vagy valahol galaxisunkban széntartalmú vegyületeket mutattak ki. Az ilyen híreket azonnal követik olyan spekulációk, hogy ott akkor élet fejlődhetett ki. Ezzel újra és újra azt a benyomást keltik, hogy ha egy égitesten előfordulnak a szükséges kémiai elemek vagy vegyületek, továbbá néhány csillagászati- fizikai feltétel teljesül, akkor ott élettel is kell számolni. Amint azt két tétel segítségével bebizonyítottuk, ez lehetetlen. Még ha a legkedvezőbb kémiai feltételek állnak is fenn, és ezek optimális fizikai peremfeltételekkel párosulnak, élet akkor sem keletkezne.
Az információra alapozott istenérv nagyon elgondolkodtató lehet műszaki, reál gondolkodású emberek számára. Dr. Gitt elmesélt egy történetet, amikor egy egyetemen előadta a fenti megállapításait, akkor egy hallagató odajött hozzá, és azt mondta: „Nagyon meggyőzőek voltak az elmondott következtetései, és nagyon megdöbbentettek. Remélem hamarosan valaki megcáfolja majd őket”.
Ez nagyon jól jellemzi sok ember gondolkodását. Ha olyasmivel találkozik, ami kialakított világképe számára elfogadhatatlan, akkor nem a világképét változtatja meg, hanem reménykedik benne, hogy sikerül neki, vagy másnak megcáfolni azt a dolgot. Nos, én még nem találkoztam senkivel, akinek érdemben sikerült volna az információra alapozott istenérvet megingatnia. Mihez kellene inkább ragaszkodni: az igazsághoz, vagy vélt meggyőződéseinkhez?