A blogter.hu-n (http://misszionarius.blogter.hu) feltettem a kérdést az ezoterikus nézeteket valló hanter nicknevű bloggernek, hogy mutassa be azt a világképet, amelyben ő hisz.

Három kérdésre kértem, hogy adjon választ:

- Honnan jövünk? (Hogyan keletkezett a világ?)
- Miért élünk? (Mi az életünk célja itt e földön?)
- Hová tartunk? (Miben reménykedhetünk a halálunk után?)

Elsőként ismerjük az ő nézeteit:

 „A dolog lényege, hogy én nem szeretnék hinni semmiben.
A hit vak, a tudatosság viszont lát.
Istentudatossághoz látni kell, a saját szemeddel, megtapasztalni úgy, hogy ne maradjanak benned elfojtott kérdések.
A kétely borzolja azt a tavat a lelkedben, aminek tükrében meg szeretnéd látni a csillagokat, és a csillagok nélkül sosem fogsz újjászületni.
Addig kell keresned a válaszokat, míg egy sem marad.
Hogyan tudod ezt megtenni ?
Át kell menned.
Minden vallásban van egy szelete az igazságnak, csak a tortát össze kell tudni rakni.
Istenről beszélni anyagi tudattal nem lehet, de mivel kérdeztél, ezért megpróbálom virágnyelven-szimbolikusan elmondani, olyan példákkal, amik a földi dolgokra hasonlítanak.

- Honnan jövünk? (Hogyan keletkezett a világ?)
A világ nem létezik, maya, káprázat, egy olyan dimenziója az energiának, ahol anyagokat érzékelsz, de ez nem valóságos, csak energia.
Van egy nagy központi energia, a Teremtő Isten, aki nem azonos a mi Mennyei Atyánkkal-Krisztussal, jóval felette áll.
Mi a Mennyei Atya részei vagyunk, mi is tudunk teremteni, teremtő energiákat küldünk ki, eseményeket tudunk befolyásolni, bele tudunk nyúlni a jövőbe, gyógyítani tudunk, tudjuk befolyásolni az időjárást, akár Jézussá is válhatunk, halhatatlan lelkünk közös az Atyáéval, egyek vagyunk, mégis önállóak.
Mi együtt teremtjük a világot, tágítjuk az univerzumot, és minden, ami körülöttünk van, testvérünk, még a kövek is a mi testvéreink, gyermekeink, vagy a mi szüleink.
Ezt az amerikai indiánok nagyon tudták, de az öreg magyar istentudatosság alapja is ez az egység volt, ezért volt tilos oktalanul letörni egy ágat, vagy eltaposni egy hangyát, de ezt pl. a mai hinduk is nagyon tiltják, egy igazi hindu még a növényt sem eszi meg, csak a gyümölcsét.

- Miért élünk? (Mi az életünk célja itt e földön?)
Ez egy aktív dimenzió, itt a lélek képes cselekedni, tapasztalni, a földet tanulóbojgónak is hívják. Több föld is van, különböző fejlettségű lélek energiák népesítik be őket, mint ahogy több ég is van.
A célunk a minőségi fejlődés, a továbblépés egy magasabb fokozatba, hogy a nagyvégén egyesülni tudjunk a Mennyei Atyával, erősítve azt.
A küldetésünk tiszán spirituális, hatással vagyunk a testvéreinkre, képesek vagyunk egy alacsonyabb energiát felemelni, segíteni neki, ez egy társasjáték.
A célunk szellemben újjászületni :
"...Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." (Ján. 3,3)
Újjászületni háromféleképpen lehet :
Beavatásokkal, elcsendesüléssel, vagy spontán ajándékkal, Isten áldásával.
Újjászületni annyit jelent, hogy nem kell többé visszajönni, egyesülünk az Atyával.
Mivel van választásunk, döntési szabadságunk, ezért vissza is tudunk fejlődni, ezzel visszahúzva a környezetünket is.
Negatív energiákat tudunk gerjeszteni, ezzel rombolva a nagy egészt.

- Hová tartunk? (Miben reménykedhetünk a halálunk után?)
Nincs halál.
Egyszerre élünk két fizikai síkon, mikor elalszunk, a lelkünk oda távozik, ahol halálunk után leszünk, oda járunk minden éjjel pihenni.
Aki utazik, az hasonlatos az alvóhoz, csak közben ébren van, magyarul ébren álmodik.
A test, amit használunk, az semmi, csak segédeszköz, lelkileg ne is foglalkozz vele.”

Ezek tehát hanter elképzelései a világról, amely szerinte valójában nem is létezik. Kérdés, hogy miért idéz valaki a Bibliából, miközben nem is hisz benne? Ráadásul különösen csúnya dolog valamit a szövegkörnyezetéből kiragadva, elferdítve felhasználni!

A továbbiakban leírom, hogy én hogyan szemlélem a világot, és a kedves olvasóra bízom, hogy döntse el, melyik változat a hihetőbb számára. Pontosabban a tapasztalatai alapján melyik mellett szólnak meggyőzőbb érvek.

Ki-ki döntse el, mi tölti el nagyobb reménységgel: „továbblépés egy magasabb fokozatba, hogy a nagyvégén egyesülni tudjunk a Mennyei Atyával, erősítve azt” (milyen isten az, akinek a mi erőnkre van szüksége?) vagy valóságosan együtt létezzünk a mennyben az Atyával örökké, ahol nincs idő, nincs halál, nincs szenvedés, sem szomorúság, sem fájdalom, sem nélkülözés, csak végtelen öröm?

Persze, hogy mi mit szeretnénk, nem változtatja meg az Igazságot – mely ismét hangsúlyozom: csak egyféle lehet -, tehát nézzük meg, hogy az utóbbi mellett milyen érvek szólnak.

A következtetésekben én a logikus gondolkodást és a tapasztalati tények vizsgálatát használom. Mindenkinek azt javaslom, minden egyes ponton gondolkodjon el egy kicsit, mielőtt továbblépne a következőre.

 A világ és a létezés logikai vizsgálata

 1) A világ (Univerzum, Föld, élet, ember) valóságosan létezik. (A létezés tagadásához egy létező lényre lenne szükség, ami önmagában ellentmondás).

2) A világnak volt kezdete (tehát nem létezik öröktől fogva)

3) Aminek kezdete volt, annak van oka. Ok nélkül nincs okozat, minden okozatnak van oka. A világ egy okozat.

4) Az okozat sohasem lehet nagyobb az őt kiváltó oknál semmilyen tekintetben. (Az energia-megmaradás törvénye szerint)

5) A világ okának legalább akkorának, vagy nagyobbnak kell lennie, mint maga a világ

6) A látható és általunk felfogható világban az Univerzum maga a legnagyobb, ezért az oknak nagyság tekintetében legalább akkorának, vagy nagyobbnak kell lennie.

7) A világban van információ

8) Információ csak értelmes adótól származhat

9) A világban van személyesség is, hiszen az ember személyes, személytelenből pedig a 4. pont alapján nem származhat személyes (a személyes magasabb minőségi fokú, mint a személytelen), ezért a végső oknak személyesnek kell lennie

10) Az anyag és energia nem személyes, nem értelmes, ezért csupán hordozza, de nem hozza létre az információt.

11) Az energiának nincs tudata

12) Az anyag és energia nem lehet a végső ok

13) Végtelen ok-okozati lánc elképzelhetetlen, kell lennie egy végső oknak. A végső oknak öröktől fogva léteznie kellett, így neki nincs szüksége okra. Ld.: 3)

14) Az eddigieket összefoglalva: léteznie kell egy értelmes, személyes végső oknak, amely nagyobb a világnál.

15) A végső oknak képesnek kellett lennie létrehozni a világot

16) Csak egy végső oknak szabad léteznie, nem lehet többféle belőle

17) A végső okban mégis jelen kell lennie a sokféleségnek, mert a sokféleség jelen van a világban. (Pl.: ha csak egy színünk van, nem állíthatunk elő belőle többet, a három alapszínből azonban már az összes szín kikeverhető)

18) E végső okból mi okozatok (teremtmények) annyit ismerhetünk meg, amennyit ez az alkotó meg akar velünk ismertetni.

19) A jelenleg ismert ezerféle vallás, és millióféle egyéb elképzelés közül egyedül a Bibliában önmagát kijelentő Istenre illenek rá pontosan a fenti ismérvek (végtelen, mindenható, személyes, egy Isten, mégis három "személy" (sokféleség).

20) Annak az Istennek tehát, akiről a Biblia tudósít, léteznie kell.

21) Mivel a többi vallásokban szereplő istenek nem pontosan olyanok, mint amilyennek a 19. pont alapján Istennek lennie kell, ezért azok hamis istenek.

22) Ha Isten létezik és személyes, akkor feltételezhetjük, hogy okkal hozta létre a világot, tehát keresnünk kell az üzenetét

23) Ez az üzenet a 19. pont alapján a Biblia. (Isten odamehetne mindenkihez egyesével, de ennek borzasztó manipulatív hatása lenne az egyénre. Sokkal logikusabb megoldás tehát csak egyesekhez szólni, és az üzenet hitelességéről gondoskodni)

A fenti logikai levezetés alapján tehát az első kérdésre:

- Honnan jövünk? (Hogyan keletkezett a világ?)
a válasz, az, hogy a világot Isten teremtette, mégpedig nem akármelyik Isten, hanem az, akiről a Bibliában olvasunk. (A fenti logikai bizonyítást a teológia kozmológiai istenérvnek nevezi).

- Miért élünk? (Mi az életünk célja itt e földön?)

Azért élünk, mert Isten akarta, hogy éljünk. Ez a tudat hatalmas értéket ad az életünknek. A legfontosabb, elsődleges célunk közösségbe kerülni Istennel, ehhez pedig foglalkoznunk kell azzal a problémával, amely elválaszt tőle, mégpedig a bűnnel. A bűn nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma mértékben gonosz, de vétkeink mértéket nem egymáshoz kell mérnünk (viszonylagos jóság), hanem a Szent Isten tökéletességéhez. Az Ő mércéjét pedig senki sem üti meg. Ezért kellett Istennek saját magának lépnie valamit a bűnprobléma megoldása érdekében. Isten az egyetlen logikusan elképzelhető megoldást választotta. Az igazság azt kívánja, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell. Vagy neki, vagy helyette valaki másnak, aki önként vállalja a helyettes áldozatot. E nélkül a büntetés elengedése igazságtalanság volna.

Nyilvánvalóan adósságot csak olyan valaki tud kifizetni, akinek magának nincs adóssága. Bűn büntetését is csak olyan tudja átvállalni, aki maga ártatlan.

Ezért logikus lépés Istentől, hogy saját magát áldozta fel a bűnös emberek érdekében, elküldve Fiát, Jézus Krisztust, aki emberré lett, hogy meghalhasson érettünk, de Isten is volt, hogy áldozata elégséges legyen. Mivel Jézus feltámadt a halálból, nekünk – akik elfogadtuk őt Megváltónknak – is van reménységünk a feltámadásra és az örök életre.

A legfontosabb dolog tehát egy ember életében, hogy megtérjen, vagyis fel- és elismerje bűneit, és kérje Jézust, hogy legyen a személyes Megváltója.

Ezután pedig Isten vezetését követve növekedjen lélekben, és így képes lesz kiteljesedett boldog életet élni a földön. Ahogy Pál mondja: „nekem az élet Krisztus”. Ez nem vallásos szokások felvételét jelenti, hanem annak boldog tudatát, hogy Isten ott van velünk, vigyáz ránk. (Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?)

- Hová tartunk? (Miben reménykedhetünk a halálunk után?)

Ha elfogadtuk Jézust Megváltóknak, akkor többé már nem kell félnünk a haláltól. Biztonságban vagyunk, hiszen Isten megígérte, hogy senki, „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8.38-39) és „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róm. 8.1)

Járjunk tehát lélek szerint, és nem kell többet aggodalmaskodnunk sem e földi életünk, sem halálunk miatt.

„Semmi felől ne aggódjatok” (Fil 4.6) Ahogy a mondás tartja: „Ahol hit van, ott nincs aggódás, ahol aggódás van, ott nincs hit”

A hit nem vak remény, vagy minden alapot nélkülöző naivitás – ahogyan sokan tudva vagy tudatlanul gondolják -, hanem a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Istent hittel kell elfogadni, mert nem látható. A létezéséről azonban meggyőződésünk lehet a világ értelmes vizsgálata folytán. „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek” (Római levél 1.20)

Az „ők” Isten szerint azok az emberek, akik ezt a logikus vizsgálatot elutasítják és „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.” (Róm. 1.21-23)

Isten jogosan jeleni ki: értelmet adtam az embernek, melynek segítségével felismerheti, hogy én létezem. Ha önnön büszkeségéből kifolyólag elutasít engem, csak magát okolhatja ennek következményeiért.

Megismerhettél tehát két felfogást a világról. Ezek közül csak az egyik lehet igaz, vagy egyik sem, ugyanis gondolom bárki számára egyértelmű, hogy homlokegyenest ellentétben állnak egymással. Hanter azt mondta, az ő felfogásához nem hit kell, hanem tudatosság. Én mégis azt gondolom, hogy azt elfogadni nagyobb vakhitet igényel, mint bármi más. Mivel nincs semmi fajta kapcsolata a valósággal - ami csak egy álom szerinte -, tehát semmilyen ésszerű módon nem lehet bebizonyítani, ezért inkább egy jól tálalt mesének tűnik, mint igazságnak.

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2 Tim. 4.3-4 )

Az igazsággal kapcsolatban nem az a fontos, hogy nekünk mi a szimpatikus, hanem hogy mi a tényleges igazság valójában. Remélem neked is sikerül megtalálnod!

A ki keres talál!

Szóljon hozzá!