Csak tiszta forrásból!

Melyik okosabb szerintetek: a ló vagy az ember?

Tudom, hogy furcsa dolog keresztyénektől ilyet kérdezni, hiszen Isten az embert alkotta a saját képmására, nem a lovat, így hát – elvileg – az ember sokkal okosabb, mint a ló, vagy bármely állat. Ráadásul az ember személyes lény is, van szabad akarata, így tudja a dolgokat mérlegelni, és ezek alapján dönteni.

Mégis, némely esetekben úgy tűnik, hogy az állatoknak több eszük van, mint az embereknek. Az állatok például nem tesznek olyasmit, ami ártalmas volna önmagukra nézve. A lovak például normál körülmények között elutasítják a koszos, büdös vizet, és csak tisztát hajlandóak inni. A lovak tehát tudják, hogy ártalmas lehet a számukra, ha amit elfogyasztanak, nem tiszta forrásból származik.

Vajon az emberek miért nem képesek erre? Miért szeretnek mindenféle kétes életmódbeli javaslatot, ellenőrizetlen forrásból származó bölcseletet elfogadni és követni, a nélkül, hogy ellenőriznék, vajon milyen forrásból származik az?

Tovább szűkítve a témát, miért van az, hogy újjászületett keresztyéneket is néha hatalmukba kerítik kétes hátterű tanítók és tanítások?

Ezt fogjuk tehát megvizsgálni ma reggel: Hogyan bánjunk kétes tanításokkal

Mik azok a kérdések, amiket meg kell vizsgálnunk, amikor szembekerülünk egy számunkra esetleg még ismeretlen, de újszerűnek és érdekesnek ható tanítással, módszerrel, gyakorlattal? Három dolgot érdemes megvizsgálni, és ezeket nézzük meg ma:

1. Honnan, kitől ered? (Forrás) Csak tiszta forrásból! – Lehetne ez a címe ennek a tanításnak

2. Mit hirdet? (összhangban van-e a Bibliával)

3. Hová vezet? (gyakran egy tanítás a Bibliából indul ki, látszólag összhangban is van azzal, és csak abból ítélhető meg, ha továbbgondoljuk: követve azt Istenhez, vagy a világhoz kerülünk-e közelebb?)

Galácia 1.1-9

1 „Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); 2 És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek: 3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4 A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. 5 A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.

6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. 7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. 8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. 9 A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.”

1) Mi a forrása a tanításnak

A Galáciabelieknek írt levél az egyik legkorábban keletkezett írás az ÚSZ-i kánonban. A legtöbb konzervatív bibliatudós valószínűsíti, hogy még a 49-ben Jeruzsálemben tartott apostoli gyűlés előtt született. Mint tudjátok, ezen a tanácskozáson határoztak úgy az apostolok, hogy a pogányságból megtért keresztyéneknek nem kell megtartaniuk a zsidó törvényeket.

A Galata levél fő témája is ez, mely abban az időben erősen foglalkoztatta, sőt megosztotta a gyülekezeteket. Pál is ezen judaizáló keresztyének ellen emeli fel a szavát, akik Mózes törvényeinek megtartására akarták kötelezni a nem zsidó megtérteket is.

Ahogy mondtam, abban az időben az ilyen értelemben járó hamis tanítók jelentették a legnagyobb veszélyt az újonnan megtért keresztyénekre. Később azonban felbukkantak más hamis szellemi áramlatok is – például a század végétől elkezdve a gnoszticizmus -, melyek elleni védekezésül szintén felhasználható ez a levél. Így tehát aktuális napjainkban is, amikor hamis tanítók és tanítások dömpingjét tapasztaljuk meg, bizonyítékul az idők vége közelségének.

A galáciabeli gyülekezetek Pál első missziós útja során megtért hívőkből alakultak olyan városokban, mint, Ikónium, Lisztra és Derbé. Pál híreket kaphatott az ezen a területen működő hamis tanítók felől, és arról, hogy a galaták hajlottak a tanaik elfogadására. Mivel ezek a keresztyének Pál személyes evangelizációja során tértek meg, ezért Pált nagyon nyugtalanította, sőt heves indulatokra is késztette annak a lehetősége, hogy a galáciabeliek elpártolnak a helyes tanításoktól.

(3:1)-ben így fakad ki: „Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak…?”

Pálnak ez a felkiáltása bizonyítja azt is, hogy a hívőknek is szabad haragudniuk! Sőt, kell is haragudni, nem emberekre, hanem a bűnre! Isten is haragszik a bűnre, de szereti a bűnöst. Ha nem haragszunk a hamis tanításokra, hanem elnéző közönnyel viszonyulunk feléjük, akkor azok könnyen eluralkodhatnak rajtunk, és gyülekezetünkön.

Pál tehát kikelt e hamis tanítók ellen, és levelének köszöntő sorait is már ilyen értelemben írta meg.

1 „Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);

A judaizáló zsidók valószínűleg azzal támadták Pált, és tanításait, hogy ő nem volt tagja a 12 tanítványnak, így csak önmagát nevezte ki apostolnak.

Pál tehát határozottan apostolnak nevezi magát, és kijelenti, hogy őt nem emberek nevezték ki apostolnak, hanem maga Jézus Krisztus. Így amit tanít, az nem emberek általi tanítás, hanem a közvetlenül az Úrtól származik. Pál abban különbözik a többi apostoltól, hogy őt a feltámadott Krisztus hívta el, míg a többieket a testben e földön élt Krisztus. A feltámadás ezért mindig központi témája Pál igehirdetéseinek, miképpen itt is megemlíti ezt.

Pál tehát nyomatékosan kijelenti, hogy beszéde nem önmagától való, nem is más emberektől vette, hanem magától Jézus Krisztustól származik. Tanításának forrása tehát maga Isten, ezért jó, ha figyelnek arra!

Sokan állították abban az időben, és állítják ma is, hogy ők látnokok, és Istentől kapnak üzeneteket. Hamarosan megnézzük azt is, hogyan lehet igazolni, hogy valóban Istentől származnak-e ezek az üzenetek, vagy mástól.

Itt az üdvözlésben Pál azzal adja további bizonyítékát üzenete hitelének, amit a 2. versben említ, ti., hogy az összhangban van a vele lévő összes többi atyafi, tehát a többi hívő véleményével.

Ebből a levélből feltűnően hiányoznak azok a szívélyes üdvözlési formulák, melyekkel Pál többi levelében találkozunk. Már a köszöntés is határozott üzenetet hordoz

3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,

4 A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.

Pál azzal , hogy „Kegyelem néktek és békesség” már a köszöntésben arra emlékezteti a galáciabelieket, hogy a békesség (megbékélés Istennel) kegyelem által adatott számukra, nem a törvény cselekedeteiből.

A 3-4. vers nagyon fontos minden hamis tanítás elleni küzdelemben.

Emlékeztet rá, hogy megváltásunk alapja az, hogy Jézus Krisztus önmagát adta a bűneinkért. Az Atya célja az volt, hogy kiszabadítson minket ebből a jelenlegi gonosz világból, nem pedig az, hogy megjobbítsa ezt a világot, vagy hogy mi jobban érezzük magunkat benne.

Isten nem egy zenekart küldött, hogy jobban érezzék magukat a süllyedő hajó utasai, hanem mentőcsónakot, hogy kimentse a különben menthetetlenül elveszetteket. Jó, ha emlékezetjük magunkat, és másokat is, hogy Jézus Krisztus a csónakban ül, a zenekart a hajón pedig a Sátán vezényli, hogy maradásra bírjon általuk!

Pál üzenete időszerű volt a galatáknak, akik vissza akartak menni abba a rendszerbe, amelyből Krisztus kimentette őket. Időszerű most is azon emberek számára, akik összetévesztik a vallásos ceremóniákat Krisztusban való hittel.

Amikor tehát találkozunk egy újszerűnek tűnő tanítással, vizsgáljuk meg, hogy annak alapja a Krisztus értünk véghezvitt áldozata-e, vagy valami más! A legtöbb esetben, ez önmagában elegendő. Nem szükséges időnket könyvek vagy internetes oldalak vége-hossza nincs meséinek tanulmányozásával tölteni, ha az nem a Kegyelem evangéliumáról szól, illetve nem az az alapja. Ha az alapja is, de még hozzátesz ahhoz más egyéb dolgokat, akkor jobb rögtön becsukni azt a könyvet, bezárni az internetes oldalt, mielőtt teljesen hatalmába kerítene.

Pál azt írta később Timóteusnak:

(2 Tim. 4.3-4) „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;

4 És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”

Úgy vélem a mostani időkre nagyon igaz ez a figyelmeztetés! Hallgassunk rá!

Nagyon tanácsos eljárás, hogyha valaki egy új, számára ismeretlen tanítással találkozik, akkor mielőtt elkezdené azt tanulmányozni, vizsgálja meg, hogy honnan származik az a nézet! Kicsoda az, aki hirdeti? Újjászületett keresztyén az illető? Természetesen Isten vizsgálja minden ember szívét, mégis, Jézus is biztosított róla, hogy nagy bizonyossággal meg lehet állapítani egy ember Istenhez való viszonyát az életének gyümölcseiből. Sokszor az a legárulkodóbb, hogy kik tartoznak az adott személy belső baráti köreihez. Kivel vállal eszmei közösséget? Olyan ember, akinek főleg világi barátai vannak, aligha lehet újjászületett keresztyén. Jakab azt monda a 4.4-nen: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”

Nem arról van szó, hogy szakítsunk meg minden világi kapcsolatot, hiszen akkor hogyan nyernénk meg Krisztusnak az embereket! De arról igen is szó van, hogy nem mindegy, hogy többségében kikkel barátkozunk! „Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a mondás. Neked kik a barátaid? Vedd számba azokat, akikkel a legtöbb szabadidődet töltöd! Keresztyén, vagy világi emberek ők? Ha az utóbbi, jó esélyed van rá, hogy hamarosan te is közéjük fogsz tartozni!

Mutasd meg, kik a barátaid, milyen dolgokat kedvelsz, és ez elárulja, ki vagy! Manapság a Facebook-on az emberek mindkettőt önként megmutatják magukról. Ha keresztyénnek tartod magad, de a Facebook oldalad másról beszél, akkor vagy magadat csapod be, vagy képmutató vagy!

Az internetet is lehet annak kikutatásra használni, hogy egy szerző, egy csoport jó forrás-e számunkra, de vannak itt a gyülekezetben is olyan érett keresztyének, akik tudnak tanácsot adni. Sőt itt van a lelkipásztor is. Használjuk ki, hogy Isten egy ilyen felkészült és nagy Biblia-ismerettel rendelkező embert helyezett ide közénk!

Azt tanácsolom tehát Isten Igéje alapján, ha találkoztok valami furcsa oldallal az interneten, de hasonlóan valami könyvvel, cikkel egy újságban, ismeretlen traktátussal, akkor először derítsétek ki, hogy kitől, kiktől származik!

Alapelv, amit Jézus mondott: Lk. 6.45-ben: „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.”

Előfordulhat, hogy egy ilyen hamis tanító nincs is tudatában annak, hogy hazugságot hirdet, hanem őszintén azt hiszi, hogy az igazságot szólja. Nemrég botlottam bele egy ilyen esetbe (A „Nagy Figyelmetetés” c. oldal. Lásd az erről szóló cikkemet). Tudjuk, hogy a Sátán arra törekszik, hogy elhitesse, ha lehet, a választottakat is, vagyis minket, akiket már megváltott az Úr. Ezért fontos, amit majd a következő pontban vizsgálunk meg, a Bibliával való összevetés.

Ha a forrás kétségeket vet fel, jobban teszed, ha eltolod magadtól. Vannak, akiket Isten arra hív el, hogy szembeszálljanak a hamis tanítókkal, de ehhez elég erősnek kell lenni a hitben, és semmiképpen sem javasolt azoknak, akik még gyengék, és maguk is megerősítésre szorulnak.

Életveszélyes úgy elmenni egy maláriával fertőzött területre gyógyítani, ha az orvos nem kapott védőoltást a betegséggel szemben. Ne akarjon senki apologéta, vagyis hitvédő lenni, akinek nem elég erős a hite, nehogy őt magát fertőzze meg az, amely ellen harcolni próbál! (Star Wars rajongók kedvéért: „Arra tanítottalak, hogy harcolj a sötét oldal ellen, nem arra, hogy magad is a részévé válj!”)

A kétes tanításokkal kapcsolatban tehát első lépés azok forrásának beazonosítása. Ilyen értelemben járt el Pál is, amikor azonosította magát, mint apostolt, akit maga Jézus hívott el, aki egyetértésben van a többi hívővel, és aki Jézus feltámadását és a kegyelem evangéliumát hirdeti. A követendő példa itt nem az, hogy jön valaki, aki apostolnak, prófétának jelenti ki magát, és ezért követni kell, hiszen tudjuk, hogy az általános isteni kijelentések időszaka lezárult. Hanem abban, hogy újjászületett keresztyén-e az illető, vagy ilyenekből áll-e az a csoport, akitől vagy akiktől az ominózus tanítás származik.

(1 Jn. 4.1) „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.”

2) Mit hirdet?

Ha a forrás rendben levőnek tűnik, megvizsgálhatjuk, hogy a tanítás maga biblikus-e.

1 Thessz. 5.21 „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!”

6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. 7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. 9 A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.”

Ha a keresztyének közül mindenki komolyan venné, amit a Pál a 6. versben mond, kétség kívül kevesebb hamis tanító lenne napjainkban, és kevesebb olyan hívő, aki hajlamos bevenni ezeket az ál-evangéliumokat!

Sok minden rejlik itt Pál szavaiban. Először is az, hogy akik hívőkké lettek, azok elfogadták Isten hívását, de nem ők voltak a kezdeményezők ebben. Először Jézus volt az, aki hívott, ő jött közel hozzánk. Másodszor, elhívásunk nem érdemeink alapján történt, hanem Krisztus kegyelme alapján. Nem azért, mert méltók voltunk rá, vagy méltókká lettünk rá, hanem azért, mert szeretett minket. Ingyen, kegyelemből.

Hogy lehet az – kérdi Pál -, hogy ti, akiket úgy szeretett Isten, hogy egyszülött Fiát adta értetek, és akik hittetek Ő benne, és ezért örök életetek van, most más evangéliumra pártoltok?

Nincs más evangélium, csak az Isten kegyelmének evangéliuma! Van egy hely a Bibliában, ahol Pál együtt, egy kifejezésben használja a „kegyelem” és az „evangélium” szavakat, amikor elbúcsúzik az efézusi vénektől Milétoszban:

(Apcsel. 20.24 ) „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.”

A kegyelem az egyetlen út az üdvösséghez! Még ha mi magunk mondanánk is ellent ennek az evangéliumnak, vagy angyal hirdetne is mást, azt sem szabad elfogadni. Bárki, aki mást hirdet, legyen átkozott! – mondja Pál.

Hogyan érti Pál azt, hogy „mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek” mást? Ez nem más, mint nyomatékos kifejezése annak, hogy senki sem hirdethet mást, vagyis Isten soha nem mond ellent egy korábbi kijelentésének.

Erős cáfolata ez annak, hogy a hagyomány felül tudja bírálni Isten egy korábbi kijelentését.

Ha a „mi” alatt Pál önmagát és a többi apostolt érti – ami valószínű -, akkor jogos a kérdés, a magát az „apostoli örökség birtokosának” tartó Római Kat. Egyház honnan veszi a bátorságot magának, hogy mást hirdessen, mint ami a Bibliában áll?

Mit jelenthet a „mennyből való angyal”? A Sátánra és démonaira vonatkozhat ez? Igazából eredetileg ők is a mennyből származtak, így akár vonatkozhat rájuk is. Ha „Istentől való angyal” szerepelne itt, az más volna, mert Isten angyalai sohasem hoznak más üzenetet, mint amivel Isten elküldte őket.

Pál azonban itt inkább a túlzás eszközével élt, azt akarván nyomatékosan értésünkre adni, hogy lehetetlen, hogy bárki mást hirdessen, és inkább magát is megátkozná, csakhogy megakadályozza a hamis tanok terjedését.

Ha ez nem elég erős figyelmeztetés azok számára, akiket megigéznek mindenféle hamis tanok, akkor mi lehet az?

(Gal 3:1) „kicsoda ígézett [babonázott, ámított] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”

Szinte mindig voltak a történelem során olyan ún. „próféták”, akik azt állították (és talán hitték is), hogy angyaloktól vagy Istentől kaptak kijelentést.

• A „zwickaui próféták” a XVI. században az anabaptistákat hozták rossz hírbe (pedig nem is voltak valóban anabaptisták).

• A mormonok szintén úgy tartják, Isten külön számukra adott speciális üzenetet.

• A Jehova Tanúinak vezető testülete kinevezte magát „hű és bölcs rabszolga osztály”-nak, akiken keresztül Isten kijelentéseket közöl a Tanúkkal.

• A „Nagy Figyelmezetetés” látnoknője meg van győződve róla, hogy Jézus és „Szűz Mária” közöl vele kijelentéseket.

A sor hosszan folytatható volna. Korunkban a száma ezeknek a prófétáknak egyre nő. Ítéljük meg őket e versek alapján: ha mást hirdetnek, mint amit már elfogadtunk, átok legyen.

A 9. versben Pál még azzal is kiegészíti, amit eddig mondott, hogy ne csak arra figyeljünk, hogy valaki mást hirdet nekünk, hanem arra is, ha valaki hozzátesz valamit a kegyelem evangéliumához. Ahogy Pál idejében voltak, akik a kegyelmet a törvénnyel akarták vegyíteni vagy kiegészíteni, úgy ma is vannak, akik hozzá szeretnének tenni valamit az evangéliumhoz. Ha ilyesmivel találkozunk, vagy esetleg olyanokkal, akik fel akarják puhítani, úgymond „fogyaszthatóbbá” akarják tenni a Biblia tanításait, akkor vegyük eszünkbe, amit Pál mond: legyen az ilyen átok!

 Magának az átoknak a kérdése is egy érdekes téma, de most sajnos nincs időnk részletesebben foglalkozni vele. Röviden csak annyit róla, hogy az átok Isten igazságosságának a kifejeződése, mellyel ítéletet mond a bűnre és a bűnösökre. Az átok Isten ítélete a bűn felett. Amikor Pál átkot mond, akkor az nem érzelmi reakció a részéről, nem szitkozódás, hanem Isten iránti felelősségérzet, mellyel azt kívánja, hogy Isten ítélete sújtson le a bűnösökre, hogy az igazak megtartassanak. Az igazak nem mennek ítéletre, hanem átmentek a halálból az életre - mondja Jézus a (Jn. 5:24)-ben.

Péter azonban ezt mondja 1 Pt. 5.8-9 „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.”

Álljunk tehát ellen a Sátán tőrének, legyünk erősek a hitben, és ne engedjük, hogy bárki más evangéliumra csábítson bennünket, mint ami a Bibliában található!

3) Hová vezet?

Hogyan ítéljünk meg olyan tanításokat, melyek látszatra hívő emberektől származnak, és úgy tűnik, nem is ütköznek konkrét bibliai tiltásba.

Példa: csecsemő keresztség.

Egyértelműen megállapítható, hogy az ÚSZ-ben egyetlen csecsemőt sem kereszteltek meg (merítettek be). Konkrétan nincs is megtiltva, mégis az látszik, hogy csak hitvalló felnőtteket merítettek be.

Kinek ártunk azzal, ha megkereszteljük a csecsemőket, ha már ez a hagyomány alakult ki? – kérdezhetik némelyek.

Nézzük azonban meg, hogy hova vezet a csecsemő keresztség: ha egy csecsemő korában megkeresztelt ember vallásos környezetben nevelkedik, akkor felnőve az a téves képzete alakulhat ki – és a legtöbbször sajnos ki is alakul -, hogy ő már rendben van Istennel, így nem szükséges megtérnie, újonnan születnie. Így a csecsemőkori keresztségnek igen káros kihatásai lehetnek az ember üdvösségére nézve, mely minden elképzelhető dolog közül a legfontosabb.

Másik példa: zene

A „keresztyén” rock vagy popzene hosszabb távon Istenhez vagy a világhoz visz közelebb?

1 Kor. 10.31 „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”

Amit teszünk, az dicsőíteni fogja Istent? Imában bátran elé vihetnénk, hogy az áldását kérjük rá?

Kol. 3.17 „És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”

Amit tenni készülünk, arra rá tudjuk mondani, hogy az Úr Jézus nevében tesszük? Jézus is megtette volna ezt a dolgot?

2 Thessz. 1.12 „Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.”

Milyen bizonyságtétel lesz a világ felé, amit tenni készülünk? Ha követni kezdünk egy bizonyos gyakorlatot, elfogadunk egy tanítást, az milyen kihatással lesz a világ szemében történő megítélésünkre? A Facebook oldalunkon a „Kedvencek” között szereplő dolgok jó bizonyságot tesznek rólunk és hitünkről az emberek előtt?

Természetesen mi nem a világnak akarunk tetszeni, nem ilyen értelemben mondom ezt, hanem, hogy Jézus Krisztus nevére dicsőséget hoz-e az eljárásunk, vagy sem?

Egyszóval: ha hallunk valamit, hogy ezt így vagy úgy tegyük, akkor gondolkodjunk előre, mint a sakkban: ha ezt lépem most, az hova vezet majd később. Egy biblikusabb szemlélethez, vagy ellenkezőleg, inkább a világiasabbak leszünk-e tőle.

Lélekvezetés.

Egyszer ezt kérdezték tőlem: „honnan tudhatom azt, hogyha kapok egy belső sugalmazást arról, mit kellene tennem, akkor az a Szent Lélektől ered-e vagy sem? Nekem nem tűnik bibliaellenesnek.”

Hozzá kell tennem, hogy aki ezt kérdezte tőlem, kereszténynek vallotta magát, de nem járt semmilyen gyülekezetbe. Márpedig a Sátánnak az ilyen hívők a legkönnyebb préda, őket tudja a legkönnyebben elhitetni. Ne feledd: képes rá, hogy „elhitesse, ha lehet, a választottakat is”!

Kulcsszó: „ha lehet”! Márpedig a „szabadúszó” keresztények tálcán kínálják magukat erre a „lehetőségre”, amit az ördög biztosan nem mulaszt el kihasználni. Ez túl magas labda ahhoz, hogy ne üsse le.

A gyülekezet érett hívőinek - a „vének” – a tanácsainak hiányában a magányos keresztyén Biblia-értelmezése könnyen félresiklodhat. Nagyon sok tévtanítás származott-származik ilyen egyéni „bibliaértelmezésből”

Tegyük fel azonban, hogy amiről szó van, első látásra valóban nem tűnik olyasminek, ami beleütközne valamely konkrét bibliai kijelentésbe vagy alapelvbe.

Ekkor lehet segítségedre, hogy megvizsgálod, hosszú távon hova vezethet, ha hallgatsz erre a sugalmazásra. Közelebb visz Istenhez, vagy nem? A Szent Lélektől jövő vezetés mindig arra irányul, hogy jobb közösségben legyél általa Istennel. Még csak nem is semleges sohasem.

Például: meg szeretnél lépni valamilyen dolgot a vállalkozásodban. Neked nem tűnik úgy, hogy a Biblia helytelenítené azt a dolgot. Kéred Istent, adjon vezetést ebben. Kapsz valamilyen sugalmazást, mely szerint megteheted amire készülsz. Gondold azonban végig, hogyha sikerül, amit elterveztél, ezáltal javul a kapcsolatod Istennel? Az Úr nem támogatja az önös célok elérését senki életében. Ha ad is gazdasági eredményeket, akkor azért adja, hogy ezáltal jobban tudd Őt szolgálni. Isten nem azt akarja, hogy az „idelentvalókkal” törődjünk, hanem az „odafelvalókkal” (Kol. 3:1-2)! Ezért nem is ad a Lélek által olyan iránymutatást, amely csak az „idelentvaló” dolgainkat szolgálja.

Összefoglalás

Hallottál egy tanításról.

Vizsgáld meg:

• Kitől származik? Hívő-e az illető?

• Összhangban áll-e az a nézet a Bibliával? Ha nem tudod eldönteni, kérj tanácsot!

• Hová vezethet, ha alkalmazom ezt a gyakorlatot, tanítást?

Így elég jó eséllyel meg fogsz maradni a helyes bibliai alapokon.

Működj úgy, mint egy hőkövető rakéta. A beépített hőérzékelő műszer mutatja rakéta számára a cél pontos helyzetét. Ha a rakéta eltérne a céltól, a hőérzékelő utasítást ad a hajtóműnek az iránykorrekcióra. Ez az eltérés-korrigálás folyamatosan működik, míg végül a rakéta célba talál.

A mi „műszerünk” a Biblia, az mutatja az irányt a cél, Isten felé. Ha figyelünk erre a „műszerre”, akkor észrevesszük, ha eltérülnék a céltól, és tudunk korrigálni. Céltévesztés – vagyis bűn – akkor történhet meg, ha nem figyelünk a célkövető berendezésre, a Bibliára, és/vagy nem tesszük meg a korrigáló lépéseket!

Szóljon hozzá!