A múlt héten elkezdtük megvizsgálni azokat a jeleket, amelyek egy újonnan született hívőt leginkább jellemeznek.
Három jelet néztük meg arra, amelyek bizonyítani tudják, hogy valaki ténylegesen újonnan született-e. Ez a három jel volt a hit, a reménység, és a szeretet.
Nagyon sokatmondó az a mód, ahogyan Jézus kifejezte, mit jelent hinni.
Ő ugyanis nem azt mondta, hogy higgyetek nekem, hanem azt, hogy higgyetek bennem.
(Ján 14:1) Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
Amikor ugyanis valaki azt mondja, hogy higgyetek nekem, akkor ezzel azt mondja, hogy tegyétek azt, amit mondok nektek. Ilyen módon léptek és lépnek fel világ vallásalapítói, filozófusai. (Pl.: Buddha, Mohamed, keleti guruk)
Jézus azonban azzal, hogy azt mondta, hogy „higgyetek énbennem”, akkor ezzel arra utalt, hogy nem nektek kell valamit tennetek, hanem én fogok tenni értetek valamit, ami segít rajtatok. Nem is akármilyen segítséget ígért, hanem az örök életet azoknak, akik hisznek benne.
Ebből következően az újjászületést igazoló hit nem csupán hisz Jézusnak, hanem hisz Jézusban.
Az előbbi a démoni hit szintje. Mert az ördögök is hisznek, és rettegnek.
(Jak 2:19) Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Hiába hisz valaki Jézusnak, vagy ismeri el, hogy mindaz, amit róla írtak, az igaz, ha nem hisz Ő benne, vagyis abban, amit Jézus személyesen őérte tett.
Vegyük például, hogy hall valaki egy gazdag emberről, aki kifizeti sok embernek az adóságát, aki hozzá fordul segítségért. Ő azt mondhatja: Ó igen, ő egy nagyon tiszteletreméltó ember! Tüntessük ki, ismerjük el nagylelkűségét ország világ előtt”!
De ha ez a gazdag ember azt mondaná ennek a másik embernek, hogy „kifizettem a te adóságodat is”, mire ő így válaszolna: „az enyémet? Hiszen nekem nem is volt adósságom!”, akkor ez az ember ugyan hinne a gazdag embernek, de nem hinne őbenne magában, mint személyes jótevőjében.
Sajnos sokan vannak, akik sok mindent elhisznek Jézusról, de nem hiszek Ő benne, mint Megválójukban.
A hit első és legfontosabb jele tehát a hit. Jézus a szélhez hasonlította ezt, mely közvetlenül nem látható, csak a hatása, melyet okoz.
Ahogyan Jakab mondja:
(Jak 2:17) Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
A második jel volt a reménység. A hívőnek nem bizonytalan reménysége van, hanem élő reménysége, melyet a Szent Lélek táplál benne. A hit táplálja a reményt, hogy amit várunk, hogy amit az Úr megígért nekünk, az be is teljesedik.
Isten alkotta meg a nappalok váltakozásait, az évszakok váltakozását. Habár a következő nap, a következő éjszaka, vagy a következő évszak csak a jövőben fog bekövetkezni, mégis teljesen biztosak lehetünk benne, hogy be fognak következni. Számíthatunk rá, tervezhetünk vele.
A Szent Lélek is hasonlóképpen meggyőzi a hívőt, hogy Isten ígéretei bizonyosak. Ily módon tud Jézus nyugalmat adni azoknak, akik Ő hozzá mennek.
Harmadszorra pedig az újonnan születés jele volt, hogy tudjuk és érezzük, hogy Isten szeret bennünket, és mi is szeretjük Istent. A szeretet jelei a hála és az engedelmesség.
A lélek gyümölcse
A mai napon pedig vizsgáljuk meg a gyümölcsöt, amit a Lélek terem hívőben, miután lakozást vett benne.
(Gal 5:22) De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Az első, amit le kell szögeznünk, hogy ebben a felsorolásban nem több gyümölcsről van szó, hanem csak egyről. Ennek az egy gyümölcsnek a többféle jellemzőjéről.
Az almafa termését is úgy lehet leírni, hogy az kerekded formájú, a héja különböző színű, de belül fehér húsú, zamatos, lédús gyümölcs. A növényeknek sincsenek többféle gyümölcsei, hanem csak egy, a fajtájuknak megfelelő. Ebből terem némelyik többet, némelyik kevesebbet.
A Szent Lélek is egy gyümölcsöt hoz létre, a Krisztusi jellemet. Ennek a jellemnek a 9 féle tulajdonságát láthatjuk itt felsorolva. Közös jellemzője mindegyiknek, hogy pontosan ellentétesek a hús test indulataival, melyek a melyek az előző 3 versben vannak felsorolva.
Ez a felsorolás nem kimerítő. Vagyis nem csak ez a 9 jellemzője van a gyümölcsnek, amit a Szent Lélek terem a hívőben. De lehet mondani, hogy talán a legjellemzőbbek szerepelnek benne.
Ahhoz, hogy gyümölcs teremjen, kell bizonyos idő. Minél érettebbé válik egy hívő, annál több és értettebb gyümölcsöt terem. Fontos azonban, az itt felsorolt tulajdonságok közül valamilyen mértékben mindegyik kell, hogy jellemezzen egy valóban újonnan született hívőt. Nem elég, hogy csak egyik-másik jellemző rá.
Csak a jó fa tud jó gyümölcsöt teremni. A rossz fa mindenképpen rossz gyümölcsöt terem.
(Máté 12:33) Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
Ugyan kizárólag a Szent Lélek ereje által tudunk jó gyümölcsöket teremni, mégis a mi akarati döntésünkön múlik, hogy milyen gyümölcsöt fogunk teremni. Aki elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának, tehát hozott egy döntést, az a Szent Lélek által újonnan született. Így ő teremni is fogja a jó gyümölcsöt, mely látható is lesz az életében.
A gyümölcs abban különbözik a mesterséges termékektől, hogy spontán, természetes módon terem. Lehet persze egy palántát öntözni, kapálni, egy gyümölcsfát gondozni, metszeni, permetezni, a kórokozókkal szemben védeni, de maga a termés akkor is természetes módon terem rajta.
Így különbözik a Lélek gyümölcse a testileg kivitelezett jó cselekedetektől. Utóbbiak az ember saját erőfeszítésének termékei, nem spontán teremnek rajta. A lélek gyümölcse nem pusztán vallásos vagy erkölcsi önfegyelmezés, hanem belülről fakadó jóság.
Mondhatjuk azt is, hogy a Törvény egy olyan ketrec, amely korlátok közé szorítja a vadállatot, de nem képes azt megszelídíteni. Amikor azonban a Szent Lélek valakiben lakozás vesz, és az illető újonnan születik, akkor megváltozik a természete. Megszelídül, mondhatnánk.
Nem kell ezután már rácsokkal, villanypásztorral a kijelölt helyen maradásra kényszeríteni, mert magától is felismeri, és követi a szabályokat. Ezért mondja azt az ÚSZ, hogy a hívők már nincsenek a Törvény alatt, hanem kegyelem alatt vannak.
Az ÚSZ is bemutat életszabályokat, de azoknak a hívő már belső indíttatásból engedelmeskedik, nem azért, mert ezek megszegése büntetést von maga után.
A Szent Lélek tehát természetes módon termi a hívőben a gyümölcsét. Egy fát nem is lehet megakadályozni abban, ha él, hogy elkezdjen rügyezni, virágozni, majd termést érlelni. Persze a gyümölcsöket meg lehet a fán semmisíteni. Azok elfagyhatnak, betegség, kórokozó támadhatja meg őket. A seregélyek lecsipegethetik, mint apósom cseresznyéjét szokták. De magát a termési folyamatot nem lehet megakadályozni.
Nézzük most meg, melyek azok a tulajdonságok, melyekről a Lélek gyümölcsét fel lehet ismerni. Ezek olyan tulajdonságok, melyek egyikét-másikát talán ki lehet vitelezni saját erőből is. De mindegyiket, ráadásul folyamatosan csak a Szent Lélek tudja megteremni az emberben.
A Lélek gyümölcsének 9 itt felsorolt tulajdonságát 3 fő csoportra oszthatjuk fel.
I. Lelkiállapot
Az első három, a szeretet, öröm, békesség az újonnan született ember lelkiállapotának tulajdonságai. A lelkiállapot az ember belső világának a minősége.
A lelkiállapot minőségéből fakad az ember érzékelhető, mások számára is látható és tapasztalható hozzáállása, gondolkodása, reagálása a környezetére. A lelkiállapot az ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága.
A lelkiállapot, ahogy a megnevezése is mutatja, az ember bensőjének, a lelkének állapotát mutatja. A lelkiállapot nem egy tanult viselkedés, amit külsőleg sajátítunk el, hanem belülről fakad.
1) Szeretet
Az újonnan született ember lelkiállapotának egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szeretet.
(Róma 5:5) A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
A szeretet maga Isten. Az újonnan születéskor Isten kitöltötte a szeretetét a szívünkbe. Képessé tett bennünket a képmutatás nélkül való szeretetre.
Van egy ilyen énekünk, amiben ezt énekeljük, hogy „Szeret az Isten, ó mily csodás!”
Csak az igazi hívők tudják ezt az éneket képmutatás nélkül énekelni, akik tényleg érzik és látják és átélik, hogy „Szeret az Isten”.
(János 17:26) És megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennük, amellyel engem szerettél, és én is ő bennük legyek.
Isten tesz képessé bennünket a szeretetre. A testi ember természetes indulatai éppen ellentétesek a szeretettel. Ilyenek a gyűlölet, harag, irigység. Amikor a testi ember szeret, akkor is elsősorban önmagát szereti. A mások felé irányuló szeretetét is az motiválja elsősorban, hogy ez jó érzéseket okoz neki magának.
Csak Isten tud képessé tenni bennünket az önzetlen szeretetre.
(Róma 5:8) Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.
Vajon mi motiválta az Atyát, hogy értünk feláldozza a Fiát? Krisztust mi motiválta, hogy meghalljon értünk? Mit nyert ebből Isten?
Igen, Isten bennünk dicsőíti meg magát. De Isten már amúgy is tökéletes dicsőségben van, nincs szüksége arra, hogy általunk növelje a dicsőségét.
Isten önzetlen szeretetből váltott meg minket. Általa válunk mi is képessé az önzetlen szeretetre. Pál nagyon jól leírja ezt a szeretetet az 1Kor. 13-ban. Ilyen szeretetet munkál az újonnan született hívőben a Szent Lélek.
Minden gyümölcsnek szüksége van növekedésre, érésre, így a Lélek gyümölcsének is. Minél érettebb egy gyümölcs, a kellemes tulajdonságai annál inkább láthatóak, érzékelhetőek. Így van ez a hívő életében is. Minél érettebb egy hívő, annál inkább láthatóak rajta a Lélek gyümölcsének megnyilvánulásai.
2) Öröm
Ha az öröm egy belülről jövő lelkiállapot a hívő életében, akkor az a kérdés, hogy miért találunk annyi felszólítást az ÚSZ-ben arra, hogy örüljünk?
(Filippi 4:4) Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
Lehet-e egyáltalán parancsra örülni?
Úgy gondolom, Pálnak ezt a felszólítását inkább úgy kellene értenünk, hogy: merjetek örülni! Minden okotok megvan az örömre! Ne tartsátok vissza az örömötöket, ami a szívetekben van. Hiszen az Úr tette az oda.
Az öröm ellentettje a bánat, keserűség, elkeseredettség, reménytelenség, kilátástalanság. A testi embert általánosan ezek jellemzik. Azért akar az életében sok apró örömöt összeharácsolni, hogy ezzel pótolja, helyettesítse a végső kilátástalanság érzését.
A hívő, aki ugyanolyan, vagy akár rosszabb körülmények között van is, mint egy hitetlen, mégis tud örülni, mert reménye nem pillanatnyi örömmorzsákban van, hanem Istenben, az Ő ígéreteiben.
Az öröm tehát szoros kapcsolatban áll a reménységgel. Akinek szívét biztos reménység tölti el, az ebből kifolyólag spontán örvendezik ennek.
(Róma 15:13) A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
A belülről fakadó öröm a kedély, a lelkiállapot mély vidámsága. A gondoktól való teljes elszakadás, a biztonságban levés boldogsága.
A hívő öröme nem e világi öröm:
(Róma 14:17) Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
Fontos tisztában lennünk vele, hogy az örömnek, amit a Szent lélek terem bennünk, van alapja. Az nem olyan, mint egy kábítószer, ami csak stimulálja a szervezetet. A kábítószer örömet okoz ott, ahol pedig nincs tényleges ok az örömre.
Mi akkor a hívő örömének az oka?
(Ján 17:13) Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban.
Tehát: ne fogjátok vissza magatokat: Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Jézus Krisztus feltámadt! Hallelúja!
3) Békesség
A hívő lelkiállapotának harmadik tulajdonsága a békesség. Mint az előző versből láthattuk is, a békesség szoros kapcsolatban áll az örömmel.
Akit Irénnek hívnak, annak neve ebből a görög szóból származik, amelynek jelentése békesség. 86 alkalommal fordul elő a szó az ÚSZ-ben, ami jelzi, hogy a keresztyén hit egyik fő velejárója békesség, a nyugalom, az önmagunk biztonságban tudása.
(János 14:27) Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
A békesség ellentéte a békétlenség, nyugtalanság, bizonytalanság, félelem. Ezek állandó szorongást okoznak az emberben. Az emberek vágynak a békességre. Jézus azonban azt mondta, hogy Ő nem úgy adja a békességet, mint a világ.
A világi emberek a békességüket a külső körülményeik rendezésében látják. Jézus azonban mennyei békességet ígért a benne bízóknak.
Aki Krisztusban van, az az Ó hatalmi körében van. Ide nem ér el gonosz hatalma, így a hívő biztonságban van.
Például szélben lenni azt jelenti, hogy ott állni, ahol a szél fúj. Napon lenni azt jelenti, hogy ott állni, ahol süt a nap, teljesen kitéve a nap sugarainak. Krisztusban lenni is azt jelenti, hogy az Ő hatalmi és működési körében vagyunk, így védve a gonosz hatalmától.
Ez okozza a békességünket.
Az igazi békességhez az kell, hogy megbéküljünk az Istennel.
(2Kor 5:20) Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
Ez az evangélium lényege: megbékélés Istennel. Minket, akik eddig Isten ellenségei voltunk, az Úr megbékéltetett önmagával. Mi nem tudtunk, és nem is akartunk volna megbékélni. Istennek kellett lépnie a kapcsolat helyreállítása érdekében.
Miután a Szent Lélek által megbékültünk Istennel, Isten békéje költözött a szívünkbe, mely békesség felül halad minden emberi értelmet, minden emberi próbálkozást, hogy az ember testi vagy lelki békére leljen.
(Fil 4:7) És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Isten békessége felül haladja az emberi felfogóképességet. Az nem egy külső páncél, amelyet mi vontunk magunk köré, hogy megvédjük magunkat, nem is olyan valami, ami mi bennünk van, mint egy lelkierő, hanem olyasmi, amit Isten biztosít a számunkra. A mi békességünk Istentől származik.
Ez erősít meg bennünket a körülményeinktől függetlenül.
Ez a békesség az, amelynek hirdetésére megbízást kaptunk.
Erre a békességre hív Jézus, amikor azt mondja, hogy
Máté 11:28-30
(28) Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
(29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
(30) Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Pál azt mondja, hogy saruzzuk fel a lábunkat a békesség evangéliumának készségével. (Ef. 6:15)
Vagyis legyünk készek mindenkor hirdetni Isten megbékélésre hívó üzenetét.
Erre a békességre hív Jézus, amikor azt mondja:
Máté 11:28-30
(28) Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
(29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
(30) Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
A Szent Lélek által való békesség nem olyan, mint amikor egy dühöngő őrültet benyugtatóznak, aztán most békésen és kába tekintettel szemléli a környezetét. Mint ahogyan az örömnek, a békességnek is van konkrét alapja. A hívőnek azért lehet békessége, mert megszűnt a békétlenséget kiváltó ok. Ez az ok az Istennel szembeni ellenségeskedés volt.
Jézus több esetben is lecsendesítette a vihart a tengeren. Így csendesíti le a lélek viharait is az Úr, ha befogadjuk Őt az életünkbe.
A Sátán nem szűnik meg a próbálkozásaival, hogy békétlenséget keltsen a szívünkben. Ha tényleg újonnan születtünk, ilyenkor Jézushoz fordulhatunk segítségért, és ahogyan ígéri: nyugalmat találhatunk a mi lelkünknek.
Mára itt abbahagyjuk, és jövő héten folytatjuk a Lélek gyümölcsének még hátralévő tulajdonságaival.
Még egyszer összegezve az eddigieket:
A mai napon a lélek gyümölcsének a lelkiállapotunk megújulásában megmutatkozó tulajdonságait vettük szemügyre.
Ezek a szeretet, az öröm, és a békesség voltak. Pontosan az ellenkezői azoknak a tulajdonságoknak, amik a testi embert jellemzik. Csak a Szent Lélek teszi képessé az embert, hogy kedélyállapotára a szeretet, az öröm, a békesség legyen a jellemző.
Mind a háromra találhatunk felszólítást az ÚSZ különböző helyein. De nem azért, mintha magunknak kellene ezeket a jellemzőket kimunkálni magunkban. Ezek a tulajdonságok maguktól érvényesülnek rajtunk, ha engedjük, hogy a Szent Lélek gyümölcs növekedjen, és érjen mi bennünk. Ha így történik, akkor nem kell erőlködnünk, hogy szeretet, öröm, és békesség hassa át a szívünket.
A gyümölcstermés olyan, mind a mezőgazdaságban, mind a lelki életünkben, hogy nekünk kell gondozni a fát, de az Úr adja a növekedést.
Így legyen!