A múlt héten, és már előtte is azzal kezdtünk foglalkozni, hogyan ítélhetjük meg önmagunkon, és másokon is, hogy ténylegesen újjászületett, örök életet nyert követői vagyunk-e Krisztusnak.
Sokan vannak, akik valamilyen erős benyomás hatására lelkesedni kezdenek Krisztusért, aztán amikor rövidebb hosszabb idő után alábbhagy a lelkesedés; amikor jönnek próbák, nehézségek, akkor elhagyják az Urat.
Kérdés: amikor azt mondjuk, hogy mi hiszünk Jézusban, akkor Ő is hihetne mi bennünk? Mi mennyire vagyunk megbízhatóak?
Vajon Jézus is megbízhat bennünk?(Jn. 2:23-25)
Sokan hittek Jézusban a jelek és a csodák hatására. Jézus azonban nem hitt bennük. Ahogy írva van: nem bízta rájuk magát. Ahhoz ugyanis, hogy a hitünk valódi legyen, Jézusnak is ránk kell bíznia magát. Nem úgy, hogy ránk lenne szorulva valamiben. Inkább úgy, hogy meg kell bíznia bennünk. Jézus tudta, hogy mi volt ezekben az emberekben. Ahogyan Pál is írta: (Róm 7:18) „Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó”. Ezek az emberek talán hittek Jézusnak, de nem hittek Ő benne.
Az emberben magában nem lakik semmi olyan jellegű jó, ami Isten bizalmára méltó volna. Nem azt mondom, hogy az ember nem képes semmi jóra, hanem annyit, hogy semmi olyanra nem képes, ami méltóvá tehetné őt az Isten előtti elfogadásra.
Ezért szükség nékünk újonnan születnünk, hogy Isten maga tegyen bennünket méltóvá a bizalmára.
Miután újonnan születtünk, a Szent Lélek lakozást vett bennünk.
(1Kor 3:16) Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
Sőt, többé el sem távozik tőlünk.
János 14:16-17
(16) És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.
(17) Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
A Szent Lélek tehát lakozást vesz a hívőben, és benne is marad. Ennek pedig szükségszerűen változásokat kell eredményeznie a hívő életében, ha ő tényleg újonnan született. A különbség a vallásos, kegyes élet, és újonnan született élet között az, hogy az előbb csak egy kabát, amit valaki magára vesz. Az utóbbi viszont olyasmi, ami belülről változtatja át az embert.
Sokan észrevették ennek a természetbeni kiábrázolódását a hernyók lepkévé alakulásában. A bebábozódott visszataszító küllemű hernyó csodálatos szépségű lepkévé alakul. Míg a legtöbb hernyó kártevő, a lepkék egy része már nem is táplálkozik, csak szaporodik.
A megtérés görög szava, a metanoia, hasonlít a metamorfózisra. Lényegében a gondolkodásmód átformálódását jelenti, beleértve a bűnbánatot is. Elfordulást a régi természettől, és átalakulást, átformálódást valami újjá.
Egy metamorfózison átesett hernyó, miután lepkévé lett, már nem néz ki úgy, mint egy hernyó, és nem is viselkedik úgy, mint egy hernyó. Noha testében benne hordozza a hernyó fizikai alkotórészeit, már mindenki számára látható a különbség.
Így kell lennie ennek egy ténylegesen újjászületett hívővel is.
Az újjászületésnek kell, hogy legyenek látható jelei, a Szent Lélek pedig termi a Lélek gyümölcsét, a krisztusi jellemet.
3 jel: hit, reménység, szeretet
Nemcsak elhisszük, amit Rólaírtak, és nemcsakhiszünkneki, mint egy nagy Tanítónak; hanem hiszünkŐ benne, mint személyben, mint Megváltónkban. Ebből következően aztán élő reménységünk van az Ő ígéreteiben. Képessé válunk, hogy érezzük Isten szeretetét, és mi is képesek leszünk szeretni Istent. Azért lehetséges ez, mert Isten belénk töltötte a szeretetét. Lényegében önmagát töltötte belénk a Szent Lélek formájában. Mivel pedig Isten szeretet, mi is képessé válunk az önzetlen szeretetre. Arra a fajta szeretetre, amire egy meg nem tért ember nem képes.
Múlt héten pedig elkezdtük megnézni a Gal. 5:22-ben található felsorolás alapján a Lélek gyümölcsének jellemzőit. Nem lehet nem észrevenni, hogy ezek lényegében Isten tulajdonságai is egyben. Olyan jellemzőkről van tehát szó, amelyek Istent is jellemzik. Aki pedig Istentől született, szintén magán viseli ezeket a jellemzőket. Noha nem olyan tökéletes mértékben, mint Isten, de akkor is, valamilyen mértékben ezeknek látszódniuk kell!
Fontos, hogy itt nem több különböző gyümölcsről van szó, mert a szó, hogy „gyümölcs”, egyes számban van. Ha ezt összevetjük a test cselekedeteivel, amely az előző versekben olvasható, akkor azt látjuk, hogy ott viszont a „test cselekedetei” többes számban van. A testnek tehát sokféle bűnös cselekedete van, de a Léleknek csak egy gyümölcse, a krisztusi jellem. Ennek vannak különböző jellemzői, melyek egymással szoros kapcsolatban állnak, és lényegében egy egységet alkotnak.
A múlt héten az első három tulajdonságot vettük szemügyre a Gal. 5:22 felsorolásából.
(Gal 5:22) De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Ez a három jellemző a hívő lelkiállapotának a kifejezője. Az első három, a szeretet, öröm, békesség az újonnan született ember lelkiállapotának tulajdonságai.
A lelkiállapot az ember belső világának a minősége.
A lelkiállapot minőségéből fakad az ember érzékelhető, mások számára is látható és tapasztalható hozzáállása, gondolkodása, reagálása a környezetére. A lelkiállapot az ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága.
A lelkiállapot, ahogy a megnevezése is mutatja, az ember bensőjének, a lelkének állapotát mutatja. A lelkiállapot nem egy tanult viselkedés, amit külsőleg sajátítunk el, hanem belülről fakad.
A gyümölcs ugye nem olyan, ami egyik napról a másikra értetten jelenik meg a fán. Idő kell a kifejlődéséhez. De akkor is nyomon követhető a kifejlődése. Így van ez a Lélek gyümölcsével is. Egy újjászületett hívőben kell legyen jele a gyümölcs jellemzőinek.
A múlt héten megvizsgált szeretet, öröm, és békesség pontosan az ellenkezői azoknak a tulajdonságoknak, amik a testi embert jellemzik. Csak a Szent Lélek teszi képessé az embert, hogy kedélyállapotára a szeretet, az öröm, a békesség legyen a jellemző.
Mind a háromra találhatunk felszólítást az ÚSZ különböző helyein. De nem azért, mintha magunknak kellene ezeket a jellemzőket kimunkálni magunkban. Ezek a tulajdonságok maguktól érvényesülnek rajtunk, ha engedjük, hogy a Lélek gyümölcse növekedjen, és érjen mi bennünk. Ha így történik, akkor nem kell erőlködnünk, hogy szeretet, öröm, és békesség hassa át a szívünket, mert ez „jön magától”.
Folytassuk a mai napon a következő három tulajdonság-csoporttal.
béketűrés, szívesség, jóság
II. Külső magatartás, a belső állapot következménye és bizonyítéka.
A lelkiállapot az, ami az embert magát jellemzi. A béketűrés, szívesség, jóság pedig olyan tulajdonságok, amelyek egyenes következményei az ember belső állapotának, és így bizonyítékai is annak. Gyümölcséről ismerni fel a fát, ahogyan Jézus is mondta.
Vegyük szemügyre először a béketűrést.
4) Béketűrés
Maga a görög szó fordítható úgy is, mint türelem, hosszútűrés, állhatatosság.
Károli leggyakrabban hosszútűrésnek fordítja.
(Ef 4:2) Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
A béketűrés tehát a másik ember elszenvedése. nincs meghatározva, hogy milyen emberekkel szemben kell béketűrőnek lenni, sem leszűkítve, hogy meddig a határig kell béketűrőnek lenni. Tehát az „én türelmes ember vagyok, de ez már engem is kihoz a béketűrésből” felkiáltás nem az, amiről itt szó van. A Lélek gyümölcse, ha nem oltjuk meg a Szent Lelket, akkor nem jön ki a béketűrésből bármi történjék is.
Nem akarom, hogy valaki azt gondolja, hogyha nem elég türelmes, ez annak a jele, hogy nincsen újjászületve. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Lélek gyümölcse nem varázsütésre, vagy isteni csodatétel hatására jelenik meg valakiben. Ezen nekünk is dolgoznunk kell. A lényeg az, hogy a Szent Lélek nélkül, csak a magunk erejéből képtelenek lennénk ezeket a jellemzőket kifejleszteni magunkban.
Ha emlékeztek az autós példára: újonnan születéskor a Szent Lélek beindítja az addig álló motorú autónkat. De a haladásunk attól függ, hogy mi, a volánnál, nyomjuk e a gázt?
Ha nem így lenne, hanem a Szent Lélekkel való betöltekezés egyben azt jelentené, hogy Isten a mi közreműködésünk nélkül egyszeriben „szuperkereszténnyé” változtatna minket, és nekünk mindezen semmit nem kellene fáradoznunk, akkor nem találnánk annyi felszólítást ezen tulajdonságok gyakorlására az ÚSZ-ben.
Kol 3:12-13
(12) Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;
(13) Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is;
Itt is szerepel a hosszútűrés, vagy béketűrés szó. Úgy szerepel, amin dolgoznunk kell, nem pedig olyasmi, amit megkapunk csak úgy, ha elég nagy a hitünk. Nem biblikus az olyan állítás, hogy azért nem vagy elég türelmes, mert nem elég nagy a hited. Mint ahogy a többi jellemzőjéről a Lélek gyümölcsének sem állítható ez.
Ami viszont látható ebből az igerészből, hogy mi is jelent türelem, vagy béketűrés: egymás elviselését, az egymásnak való megbocsátásra való állandó hajlandóságot. Még akkor is, ha valaki, akár ismerős, akár idegen, súlyosan vétett ellenünk.
Nagyon szép példáját látjuk ennek abban, ahogyan Jézus megbocsátott a kereszten az őt kínzó katonáknak.
(Luk 23:34) Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nekik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájuk sorsot.
Hasonló példa erre, ahogyan István kérte az Urat, hogy bocsásson meg az őt megkövezőknek. (ApCsel 7:60)
A béketűrés nem egy rezignált beletörődés a sors alakulásába, hanem annak tudata, hogy a dolgok bármilyen alakulásában is Isten akarata valósul meg, és az Ő dicsősége bontakozik ki belőle. Ezért a béketűrés egy nagyfokú bátorságot is ad az élet nehéz dolgaival való szembenézésben.
Aki tehát újonnan született, az, ha akar, tud béketűrő lenni. A Szent Lélek segíteni fogja őt ebben, ha a szándék megvan.
A kérdésre, hogy „hogyan legyek türelmes?” a válasz az, amit István is tett: imádkozni kell, és a Szent Lélek segít.
5) Szívesség
A görög szó jelentése még az is, hogy jószívűség, becsületesség, egyenesség.
A szívesség a másokkal szembeni jó voltunkat mutatja.
Amikor szívességet teszünk valakinek, akkor igyekszünk a kedvében járni. Megteszünk dolgokat valakinek, amivel segítünk neki, önzetlenül.
Volt már róla szó, hogy csak a Szent Lélek által tudunk valóban önzetlen módon segíteni másoknak, úgy, hogy ne reméljünk legalább titkon valami viszonzást.
Az újonnan született hívő alapvetően jószívű. Nem pletykál, nem gonoszkodik, nem áskálódik és hasonlók. Akik ilyeneket tesznek, és ez számukra természetes viselkedési forma, azok bizony nem valószínű, hogy újonnan vannak születve.
6) Jóság
A jóság a mások iránt mutatott kedvesség. Az irgalmas szamaritánus példája jól szemléleti a jóságot.
A jó tkp. a bűn ellentettje. Jó az, ami Isten akaratával egyezik. A jóság az, hogy azt tesszük, ami egyezik Isten akaratával, összhangban van az Ő jellemével.
Jóságosak vagyunk, ha egy szituációban feltesszük magunkban, hogy mi az, amit Krisztus tenne ebben a helyzetben, és aztán mi is úgy cselekszünk. Persze ez feltételezi, hogy élő kapcsolatunk van az Igével, hogy tényleg tudjuk, hogyan cselekedne Jézus abban a helyzetben.
Ef 5:8 - 5:10
(8) Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
(9) (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
(10) Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.
A jóság itt össze van kapcsolva az igazsággal és a valósággal. Vagyis jóságosak akkor vagyunk, ha Isten igazságával és valóságával (vagyis azzal, Aki Ő) cselekszünk.
A béketűrés, szívesség, jóság tehát az újonnan született állapot következményei és bizonyítékai.
A következő csoport:
III. A jellem, mint a viselkedés alapja.
Egy találó megállapítás szerint az imázs az arckép, a jellem viszont maga az arc. Az imázs az a kép, amit szeretnénk magunkról mutatni a világnak, a jellem viszont az, akik valójában vagyunk. A krisztusi jellem három tulajdonságát láthatjuk a következőkben: hűség, szelídség, mértékletesség.
7) Hűség
(Róm 1:8) Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;
A hitre és a hűségre a görög ugyanazt a szót használja. A hűség olyas valami, amire az egész világon felfigyelnek. A megfelelő jellem meghozza a megfelelő hírnevet.
Fontos megállapítás, hogy a hit lényegében hűséget is feltételez az iránt, akiben hiszünk. Így hűségről vagy hűtlenségről csak ott lehet beszélni, ahol személyes kapcsolat áll fönn. Nem lehet valaki hűtlen ahhoz, akihez nem fűzi semmilyen személyes viszony, akiről talán tud ugyan, de akit nem ismer.
Tit. 2:9-10
(9) A szolgákat [intsed], hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek,
(10) Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben.
A szolga nyilván ismeri az urát, akinek szolgál. A krisztusi jellem pedig arra indítja őt, hogy ne csupán engedelmeskedjenek neki, hanem keressék mindenben a kedvüket, ne is ellenkezzenek velük semmiben, ne tulajdonítsanak el semmit tőlük, hanem legyenek irántuk hűségesek. A hűség tehát jóval több, mint az engedelmesség.
Az az ember hűséges, aki a kapott megbízatások teljesítésében megbízható. De ez még csak a kezdet. A hűséges ember nemcsak kipróbált a rá bízott feladatok és javak kezelésében, hanem folyamatosan tudakozódik is a gazda megbízásai után.
Tehát az a hozzáállás, hogyha megbíznak egy feladattal, akkor elvégzem azt, de azért igyekszem nem szem előtt lenni, hogy nehogy túl sok feladatot kapjak, az nem az a fajta hűség, ami a Szent Lélek gyümölcsét jellemzi.
Gondolkozzunk el rajta: keresztyénként általában azt megértjük, és meg is tesszük, hogy engedelmeskedünk a törvényi előírásoknak, és követjük a munkahelyi vezetés utasításait. De Pál ennél sokkal többre int az iménti versekben.
Azt mondja, hogy mindenben keressük a munkaadónk kedvét. Vajon keressük? Én tudom, hogy kereshetném sokkal jobban is.
Azt mondja, hogy ne ellenkezzünk. Lehet, hogy nyíltan nem szegülünk szembe egy utasítással, de lehet rejtetten is akadályozni egy rendelkezés teljesülését.
Ne tolvajkodjunk. Persze, nem hozzuk haza a gyárból a CNC esztergát, vagy az irodából a számítógépet. De amikor a munkáltatónk bármiféle erőforrását a magunk céljára használjuk, akkor bizony tolvajkodunk.
Amikor a munkaidőnket, amit a munkaadó megfizet, másra használjuk fel, az szintén tolvajkodásnak számít!
A hűség tehát a megbízások teljesítésében való megbízhatóságot jelenti. Kipróbáltság az emberre bízott javak kezelésében. A hűség része továbbá a tudakozódás a gazda további megbízásai iránt. Tulajdonképpen a sáfárságban való megbízhatóságunkat jelenti. Valamilyen módon mindenki sáfár, akire Isten fontos dolgot bízott!
Jézus Krisztus a mi Urunk! Engedelmeskedünk parancsolatainak? Ha igen tudunk erre válaszolni, az jó. De nem elég!
Keressük az Úr kedvét mindenben? Nem ellenkezünk az akaratának?
Ő áron vásárolt meg minket! Nem lopjuk meg tehát Őt, amikor az időt, amit neki szánhatnánk, amikor neki szolgálhatnánk, az önös céljainkra fordítjuk?
Nem csak azzal lehet szolgálni Istent, hogy minden gyülekezeti alkalmon részt veszünk. Hanem például azzal is, hogy az időt, amit egyébként kikapcsolódással tölthetnénk, egy nem hívő ismerőssel töltjük abból a célból, hogy őt közelebb hozzuk az Úrhoz. Sőt, előfordulhat, ha nem is állandóan, hogy egy gyülekezeti alkalmat is ezzel töltsünk. Nyilván a helyes arányokat figyelembe kell venni, semelyik irányba sem jó túlzásba esni.
Isten leginkább a hűségünkben próbál meg bennünket.
(Luk 16:11) Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]?
Mielőtt ránk bízná az igazi kincseit, megpróbálja a hűségünket. Előbb keveset bíz ránk, hogy megnézze, hogyan sáfárkodunk a kevéssel. Pál azt írja, hogy „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon”.
Ha a világi, gonosz dolgokkal való kapcsolatba kerülésünkkor nem voltunk hűségesek, hogyan bízhatna ránk Isten mennyei dolgokat?
Nincs most több idő a hűségről, mint a krisztusi jellem talán legfontosabb területéről többet beszéljünk. De érdemes úgy gondolom ezt a kérdést akár személyes áhítatunkban is tovább vizsgálni. Meddig megy el a mi hűségünk Isten iránt? Hűségesek vagyunk általában, vagy hűségesek vagyunk mindenben?
8) Szelídség
A szelídség jelent még jóindulatot, barátságosságot, higgadtságot a másokhoz, különösen az ellenünk vétőkhöz való viszonyainkban. Ellentéte a durvaság, amikor sértőn, udvariatlanul, kíméletlenül bánunk másokkal.
Különösen a vétkezőkkel szembeni intésben kell szelídeknek lennünk, hogy ne súlyosbítsuk a vétkező lelki állapotán azzal, hogy kíméletlenül bánunk vele.
Ez a tanítás megtalálható:
2Tim 2:24-25
(24) Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.
(25) Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére,
Ahogy a mondás is tartja: mézzel több legyet lehet fogni, mint ecettel. A szelídség képes lecsillapítani az ellenünk támadt haragot. A nyugodt, türelmes, barátságos hangnem megszelídítheti a felgerjedt indulatokat.
A szelídség higgadtságot is jelent. Nem mindig könnyű azonban higgadtnak maradni bizonyos szituációkban. Vannak olyan vérmérsékletű emberek, akiknek ez különösen nehéz. Vérmérséklettől függetlenül azonban a Szent Lélek megtanít minket megőrizni a higgadtságunkat, ha kérjük Tőle, és persze engedjük is neki. Nem véletlenül a szelídség a Lélek gyümölcsének egyik jellemzője, a krisztusi jellem egyik fontos alapja.
9) Mértékletesség
Decemberben, amikor a keresztyén és a bor kapcsolatával foglalkoztam, már szóba került a mértékletesség fogalma. Most nem szeretném, és idő sem lenne rá, hogy az ottani vizsgálatot megismételjem, ezért csak a konklúziót emelném ki az itt szereplő mértékletesség jelentésével kapcsolatban.
A lényeg az, hogy az itt szereplő egkrateia görög szó jelentése lehet önuralom, önmérséklet, mértékletesség egyaránt. Ha azonban a szó további előfordulásait is megvizsgáljuk az ÚSZ-ben a maguk szövegkörnyezetében, akkor azt találjuk, hogy szűkebb jelentéssel használták az írók. Tehát nem csupán mértékletességet jelent, hanem inkább önuralmat, önmegtartóztatást.
Az önmegtartóztatás természetesen magába foglalja a mértékletességet is, de több annál. Például a borral kapcsolatban nem mindegy, hogy valaki mértékletes vele, vagy önmegtartóztató. A mértékletesség azt jelenti, hogy mértékkel, de lehet élni az adott dologgal, az önmegtartóztatatás viszont az, hogyha szükséges, teljesen elvonom magam az adott dologról.
Teljesen nyilvánvaló, hogy nincs mértékletes lopás vagy paráznaság. Ezekben a teljes önmegtartóztatás a elvárás. De az öltözködésben, étkezésben vagy a bölcselkedésben elfogadható, sőt elvárt a mértékletesség. Például a Róma 12:3-ban, amikor azt mondja Pál, hogy mindenki józanul bölcselkedjék, akkor egy olyan szót használ, ami szintén lehet mértékletesnek fordítani, de különböző, az itt, a Gal. 5:22-ben szereplő szótól.
A lélek gyümölcsének jellemzője tehát az önmegtartóztatás, nem pusztán a mértékletesség!
A Szent Lélek az újonnan született hívőnek segít önmegtartóztatónak lenni, azt nem a maga erejéből kell kiviteleznie. Erre amúgy is képtelen volna.
Lényegében a megszentelődés tanítása az, hogy hogyan tudja az újonnan született hívő a Szent Lélek segítségével kimunkálni a krisztusi jellemet.
Zárásként és összefoglaló helyett inkább felolvasnám, amit egy kommentárban találtam, és amelyben Samuel Chadwick így foglalja össze a Lélek gyümölcsének itt, a Gal. 5:22-ben található jellemzőit:
Hétköznapi beszédben ezt így fogalmazzák:a Lélek gyümölcse gyengéd, szeretetteljes hozzáállás; hyugodt, csendes gondolkodásmód;tartózkodó türelem zavaros helyzetekkel és nehéz emberekkel szemben; együttérzés és tapintatos segítőkészség; őszinte véleményalkotás és nagylelkű jótékonyság; hűség és megbízhatóság minden körülmények között; alázatosság, amely elfeledkezik önmagáról mások örömében; minden dologban önuralmat és önmérsékletet mutat, amely a tökéletesség végső jele. Milyen feltűnő összefüggésben vannak ezek az 1Kor. 13-al!
Fontos még egyszer kihangsúlyozni, hogy a Lélek gyümölcse nem emberi erőfeszítésből terem! Úgy terem, ahogyan a gyümölcs a fán. Ha a gyümölcs kapcsolatban van a fa ágával, akkor növekszik, szépen, fokozatosan. Ha elszakad tőle, akkor a növekedés megáll, majd rövidesen elkezdődik a romlás, a rothadás folyamata.
Szemléjük az Urat szerető odaadással, engedelmeskedjünk neki, és akkor életünkön meg fognak látszani a Lélek gyümölcsének jellemvonásai!