Lehetséges! Az igazi, valódi erőt azonban magad nem szerezheted meg! Csak kaphatod. Valaki Mástól. Ehhez azonban fel kell adnod a büszkeségedet. Le kell mondanod róla, hogy önfejlesztés, különféle lelki gyakorlatok, elme tréningek és hasonlók útján magadat tedd erőssé.
Ezek helyett kérned kell! A „benned szunnyadó erő” kifejlesztésére való törekvés önámítás. Az így nyert erő nem valódi erő, hanem csak az erő illúziója, mely nem véd meg a igazi próbák idején. Műanyag páncél csupán, nem igazi vértezet.
Mégis nyerhetsz erőt az életedbe, mert van Valaki, aki tud neked adni. Ha kéred. „Mert aki kér, mind kap”. Te is lehetsz erős, de ehhez előbb gyengének kell mutatkoznod, és ez az, ami nehéz. Alázatot kell mutatnod, hogy képes legyél beismerni, hogy magad nem tudod önmagadat erőssé tenni. A saját erő ahhoz kell, hogy képes legyél alázatos lenni. A legtöbb ember azért nem tesz szert sohasem valódi erőre, mert képtelen magát megalázni a kéréshez. Erősnek hiszi magát, de valójában gyenge. A szükség idején összeroppan. „Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd.[1]” – tarja a példabeszéd.
Elbírhat-e a legerősebb ember is egy hadsereggel? Főleg ha az a hadsereg a legmodernebb fegyverekkel rendelkezik? Aligha. Így vérzik el minden önmagát erősnek képzelő ember, ha igazi megpróbáltatással kerül szembe. Az igazi belső tartást, az erőt nem önmagunkban találjuk meg, azt csak Isten adhatja meg számunkra. Nem is az volt soha Isten akarata, hogy az ember magától legyen erős. Isten úgy alkotta meg az embert, hogy Tőle, mintegy köldökzsinóron keresztül kapja meg a szükséges erőforrást az életéhez. Isten kész is rendelkezésre bocsátani ezt az erőt annak az embernek, aki ezt kéri Tőle.
Az ember azonban elvágta ezt a „köldökzsinórt”, és azóta belül, önmagában, vagy máshol próbálja megtalálni ezt az erőt, de csak halvány pótlékra tud lelni.
Hogyan lehet ezt a képzeletbeli köldökzsinórt helyreállítani, mely elszakadt az ember bűne miatt? Ez megint csak nem lehetséges az ember saját erejéből. Az ember mégis megpróbálta és próbálja ma is ezt, ezért jöttek létre a vallások. A vallás – bármiféle – az ember próbálkozása, hogy engesztelést szerezzen Istennél. De Isten nem engedi, hogy az ember a maga építette torony segítségével hatoljon fel a Mennybe. Nem, mert akkor magával hozná a bűnét is, márpedig semmi tisztátalan nem juthat Isten jelenlétébe.
Ezért a helyreállítást maga Isten végezte el. Azért tette, mert szereti az embert, még bűnösen is. Ezért Isten három személyéből ez egyik, a Fiú testté lett, hogy emberi alakot öltve maga fizethessen az ember bűnéért. Jézus Krisztus azért jött el először, hogy halálával kifizesse a bűn jog szerinti büntetését. Az Ő vére elmosta a mi bűneinket.
Ettől fogva nekünk már nem kell mást tennünk, csak kérnünk Őt, hogy legyen a mi személyes Megváltónk. Isten még a megváltást sem erőlteti ránk. Jézus mindent elvégzett, nekünk már csak kérnünk kell. Kérdés, hogy meg tudjuk-e magunkat alázni annyira, hogy kérjük Őt?
Aki tehát kér, mindenki kapni fog. Jézus azt mondta, hogy senkit nem küld el, aki Hozzá jön. Amikor felment a Mennybe a feltámadása után, ezt mondta a tanítványoknak: „vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok[2]”.
Az élethez az erőt tehát a Szent Lélek biztosítja a hívő számára. De csak neki, aki kéri Tőle. A Szent Lélek Isten egyik személye. Ha általa vagyunk erősek, Aki Mindenható, mitől kellene félnünk. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?[3]”.
Lehet tehát erő az életünkben, ha képesek vagyunk azt nem büszkén magunkban keresni, hanem kérni Attól, aki hatalmasabb mindennél, és szívesen adja is azt nekünk.