"Énekeljetek bölcsességgel"

Mai témánk egy oximoron. Az oximoron két, egymással ellentétes fogalom összekapcsolását jelenti. Amivel most foglalkozni fogunk, úgy hívják, hogy „keresztyén rockzene”.

Mi a biblikus válasz rá, ami alapján elutasítjuk az ún. „keresztyén rockzenét”, és azokat a hangszereket, amelyekkel ezeket játsszák? Tehát tipikusan a gitárt és a dobot?

Fontos, hogy a gyakorlatunk bibliailag megalapozott legyen! A „mi így szoktuk” nem kielégítő magyarázat.

Kálvin János állítólag azt mondta, hogy a Sátán, ha be akarna jutni a gyülekezetbe, csatlakozna az énekkarhoz. Pedig az ő idejében még nem létezett a rockzene. Akár mondta ezt Kálvin, akár nem, érdemes megfontolnunk ezt a figyelmeztetést, mert napjainkban különösen aktuális.

Pár éve láttam egy interjút egy megtért amerikai rapzenésszel. Elmesélte, hogy azt gondolta, hogy a szóbeli bizonyságtételére nem figyelnének oda azok, akinek megtérése előtt zenélt, ezért bibliai rapzene szövegeket írt, és ezekkel lépett fel ugyanazokban a klubokban, mint előtte. Azt remélte, ezen a módon majd el tudja juttatni hozzájuk az evangélium üzenetét. Amikor aztán beszélgetett a közönsége tagjaival, csodálkozva vette észre, hogy azok semmi különbséget nem láttak a korábbi számai és az újak között. Semmi „nem ment át” nekik a bibliai üzenetből a rapzene közvetítésével. Ebből megértette, hogy a rock és minden ebből eredő zenei műfaj alkalmatlan a bibliai üzenet közvetítésére.

Ez a zenész megértette ezt, de sok keresztyén ezt még sem akarja elfogadni, és a rockzenében véli megtalálni azt az eszközt, amellyel elérheti a mai kor emberét. Különösen a fiatalságot.

A „keresztény” rockzene – Érvek és ellenérvekc. könyvben olvasható a következő megállapítás:

„A gyülekezeteknek igen nehéz ezeket az énekeket elutasítania, mert ezek igen népszerűek, és manapság egyre inkább a népszerűség dönti el valaminek az elfogadhatóságát. A humanizmus hatásai eléggé átjárták már az emberek tudatát ahhoz, hogy képtelenekké váltak arra, hogy hibásnak ítéljék meg az olyan törekvést, amely az istentiszteletet, egy önmagukat felemelő, jó érzéssel eltöltő, emelkedett hangulatot előidéző, szórakoztató élménnyé kívánja formálni.

A rock stílusú keresztyén énekek, pedig éppen ezt a hangulatot segítik elő. Mivel ezek az emberek kívánják és élvezik ezt a fellelkesült, felhangolt állapottal járó élményt, amelyet a hagyományos énekektől nem kapnak meg, ezért lelki közérzetük érdekében kívánatosabbnak tartják a modern stílusú énekeket. Arról panaszkodnak, hogy a hagyományos énekek hidegen hagyják őket, azok lelkileg nem jelentenek nekik semmit.”

Amennyire én látom, azokon a helyeken, ahol ezt a modern zenei stílust beengedték a gyülekezetbe, ott az ifjúság rá is tette a kezét az egész gyülekezet zenei dicsőítésének formájára. Az idősebb korosztálynak marad a prédikálás, a fiataloknak éneklés.

A nagy kérdés, hogy hogyan és miről fognak prédikálni ezek a fiatalok, ha majd felnőnek, és lelkipásztorok lesznek belőlük?

A legnagyobb viták úgy tűnik, hogy ma már nem hitelvek körül zajlanak a keresztyénségben, hanem ebben, a zene kérdésében. Két gyülekezet együttműködésének alapja manapság már nem az azonos bibliai látásmód, hogy egyetértsenek a Biblia alapvető tanításaiban, hanem elegendő, ha mindketten elfogadják ezt a modern zenei irányzatot. Az egység alapja a gyülekezeti tagok között ma már nem a Biblia ugyanazon a módon való értelmezése, hanem egy-egy közösen kedvelt keresztyén rockzenész vagy zenekar.

A Biblia felszólít minket az egységre. De nem biztos, hogy ezen az úton kell nekünk az egységet megteremtetünk.

Ezek miatt is fontosnak tartom, hogy rögzítsük, mi mit tartunk helyesnek és követésre méltónak a zenei dicsőítésben, és mit nem.

A mai alkalommal azt szeretném, ha megnéznénk, hogy mit válaszoljunk azoknak, akik arról kérdeznek minket, hogy miért ragaszkodunk a konzervatív, hagyományos zenei dicsőítéshez.

(Zsolt 47:8) Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcsességgel.

Maga a Biblia szólít fel tehát bennünket arra, hogy bölcsen, megfontoltan énekeljünk! Ebben a felszólításban már benne is van, hogy nem mindegy, hogy mit és hogyan énekelünk az Úrnak.

Érdekes látni, hogyan igyekeznek megvédeni ezeket a rockosított, poposított, de mégis keresztyéninek nevezett énekeket a használói.

A leggyakoribb érv az, hogy a zene semleges, és csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zenét hallgat, vagy énekel, hiszen a Biblia sem ad ebben konkrét kijelentést. Ha így van, akkor rendben van, fogadjuk ezt el.

Ahogyan látni fogjuk, két ponton téved ez a vélemény:

1. Abban, hogy a zene semleges volna. Nem az.

2. És abban, hogy a Biblia nem ad kijelentést róla. Ha nem is közvetlen, de konkrét kijelentést ad.

Tiltja-e például a Biblia a gyorshajtást? Mutassa meg valaki a Bibliából, hogy hol beszél konkrétan erről! Mégis, vannak olyan bibliai alapelvek, amelyek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a keresztyének is be kell tartaniuk a sebességhatárokat.

Vannak, akik azzal védekeznek, hogy Isten a szíveket vizsgálja, nem annak módját, hogyan dicsőíti valaki Őt.

Ez első sorban is nem igaz. Istennek nagyon is számít, hogyan tisztelik Őt!

De arról sem szabad elfeledkezni, hogy mire vonatkozik az, hogy Isten a szíveket vizsgálja. Arra utal, hogy Isten megnézi, hisz-e (megtért-e) valójában valaki, vagy nem. Ez tehát az üdvösségre vonatkozik, nem pedig a hívő viselkedésére! Ha valaki megtért, és utána vétkezik valamit, akkor ettől nem fog elkárhozni. Még akkor sem, ha világi rockzenét hallgat. Ha egy hívő vétkezik, akkor Isten előbb-utóbb fegyelmezni fogja. Feltéve persze, hogy tényleg megtért.

Amikor egy hívő nem helyes (tehát nem ortodox) dolgot tesz, akkor Isten nem arra fog tekinteni, ami a szívében van, hanem a cselekedetére. Ha a fiam vétkezik, akkor nem kibúvó, hogy "de Apa, én igazán, szívből szeretlek téged". Igen én is szeretem őt, éppen ezért nem nézhetem, hogy olyat tegyen, ami nem helyes.

Éppen az elmúlt héten olvastam egy újságcikket, ahol ausztrál kutatók vizsgálatát ismertették a fiatalok alkoholfogyasztásával kapcsolatban. Azt vizsgálták, hogy milyen hatása van a fiatalok későbbi italozására, ha a szüleik már kis korukban, tehát 12-15 évesen megengedik nekik, hogy bizonyos alkalmakon – pl. születésnap, szilveszter – egy kis mennyiségű alkoholt fogyasszanak. Ezek a szülők úgy gondolkodtak, hogy jobb ha otthon, ellenőrzött körülmények között találkozik a gyermekük az alkohollal, mintha ezt máshol tenné. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy ezek közül a gyermekek közül százalékosan több lett később erős ivó, mint akiknek a szülei nem kínálták őket kisebb korukban alkohollal. Ezt érdemes megjegyezni majd a borral kapcsolatos témánkhoz is, amit még folytatni fogunk.

De fontos tanulság ez a zenére nézve is. Ha valamely keresztyén szülők netán úgy gondolnák, hogy a „keresztyén rockzenével” kielégíthetik gyermekeik étvágyát, és így megakadályozzák, hogy később a világi rockzene és úgy általában a világ rabjává váljanak, akkor meg kell érteniük, hogy ezzel éppen ellentétes hatást érhetnek el.

Amely gyerekek megismerkednek a keresztyén rockzenével, később sokkal valószínűbb, hogy világi zenét is fognak hallgatni.

Az előbb már idézett könyvben olvasható:

„A rockzene hallgatása során egyre nő az igény a még izgatóbb, feldobóbb „élmények” iránt, melyet csak egyre keményebb rockzenével, egyre megdöbbentőbb szöveggel és előadói stílussal lehet csak kielégíteni. Sok olyan keresztény fiatal van, aki enyhe „keresztény rock”-kal kezdte, majd idővel áttért a világi rockzenére, mert a „keresztény” rock többé már nem elégítette ki az erősebb és erősebb zene utáni éhségét. Keresztény családokban a gyermekeket sokszor a „keresztény” rock vezeti be a rock világába.Eleinte ugyan sokan elutasítják a világi rockot, de miután ez a zenei stílus már megszokottá, majd kellemessé vált számukra a „keresztény” rock hallgatása révén, nagy részük a világi rockot is szívesen hallgatja már.”

(1 Thessz. 5.21)„Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!”

A „megpróbáljatok” természetesen nem azt jelenti, hogy „kipróbáljatok! Inkább azt, hogy „megvizsgáljatok, ellenőrizzetek”!

Kiállja-e vajon a rockzene „keresztény” változata a próbát?

Amikor egy tárgyat alapos vizsgálat alá veszünk, akkor ezt úgy szoktuk tenni, hogy egy jó erős lámpa fényében szemléljük meg. Tegyünk ma így a rockzenével. Nézzük meg a Biblia fényében, hogy mit állapíthatunk meg róla.

Első körben azt kellene tennünk, hogy alaposabb elemzés alá vetjük a rockzenét, hogy mi is ez valójában. Majd ezek után megnézni azt, hogy összeegyeztethető-e ez a Biblia szellemiségével.

Sokan érvelnek tehát úgy, hogy a zene semleges, ezért a rockzenét is lehet éppen úgy jóra és rosszra is használni, mint a könyveket vagy a folyóiratokat.

Ez az érv azonban abban téved, hogy általános fogalmakat kapcsol össze konkrétakkal. Jelen esetben az általános zene fogalmat a konkrét rockzenével. Ez olyan volna, mintha azt mondaná valaki, hogy mivel a folyóiratokat lehet jó célra és rossz célra is használni, ezért egy erkölcstelen témájú újságban is lehetne keresztyén üzeneteket közvetíteni.

Nyilvánvaló azonban, hogy az üzenet hordozója rányomja a bélyegét az üzenetre is. Mi lett volna, ha Pál züllött életet folytat, miközben hirdeti az evangéliumot? Mennyire tudott volna hiteles lenni? Mindezekről megfeledkeznek azok, akik a keresztyén rockzenét pártfogolják.

A rockzene eredete.

A rockzene őse Afrikából került Amerikába az onnan elhurcolt rabszolgák közvetítésével. Afrikában a bennszülött törzsek a sámán és szellemkultuszuk során használták.

Amerikában aztán a lázadó életstílus közvetítője lett. Az egyik szótár szerint: „a rock mindig a lázadást és a nem beletörődést szimbolizálta és szimbolizálja ma is”

Tehát nemcsak egykoron szimbolizálta a rock a lázadást, hanem ma is azt szimbolizálja.

Vajon a lázadás biblikus? Éppen múlt héten hallottunk egy prédikációt a tűrésről. Jézus nem arra tanított bennünket, hogy lázadozzunk a hatalom, vagy a minket ért méltánytalanságok ellen, hanem, hogy szenvedjük el azokat! Még ha bizonyosan nekünk is van igazunk!

Vajon a keresztyén rockzene már nélkülözi a lázadást? Meg lett szelídítve?

Mi szólnánk hozzá, ha a szomszédunk egy szelídített oroszlánt tartana szabadon a kertjében? Azt mondaná, hogy ez oroszlán ugyan, de szelídített, ártalmatlan oroszlán. Nyugodtan engednénk a gyermekeinket játszani mellette? Én nem gondolom.

Nagyon sok rock együttes már a nevében keresztyénellenességet hirdet. A számaiban pedig még többen. A külső megjelenésükben is ezek az együttesek a feltűnésre, megbotránkoztatásra, az erkölcstelenség népszerűsítésére törekednek. A rockzene tulajdonképpen a szabadosság szellemi áramlatának kifejező zenei formája.

A „keresztyén rockzene” is egyfajta lázadást fejez ki. Lázadást a régi, konvencionális dicsőítési módok iránt. Éket ver a régihez ragaszkodó, és az újat kedvelő tagok és gyülekezetek közé. Pál arra intette a keresztyéneket, hogy kerüljenek mindent, ami egy másik hívőt megbotránkoztat. Ennek az utasításnak önmagában elegendőnek kellene lennie arra, hogy egy őszinte hívőt a „keresztyén” rockzene elutasítására bírjon!

A rockzene most a világi kultúra része. A szimbólumai a rockzenének pedig elsősorban a gitár, és a speciálisan a rock számára készült dobfelszerelés. Ha ezeket használnánk, a világot hoznánk be a gyülekezetbe.

Gondoljunk például a következőre:

Biztosan ismeritek az Activity nevű játékot. Az egyik feladattípusban a kártyán kihúzott fogalmat rajzolással kell a csapattársnak úgy bemutatni, hogy az kitalálhassa.

Mit rajzolnátok a mérnökszóra? Mivel lehet szimbolizálni azt, hogy mérnök? (vonalzó, körző)

Kertész?(ásó, kapa, kanna, virágok)

Jogász?(paragrafus jel).

Mit rajzolnátok azonban a rockzenére? Hegedűt, zongorát vagy trombitát?

Vagy inkább ... dobot és gitárt? Én ez utóbbiakat rajzolnám.

Ezek a hangszerek ugyanis úgymond cégérei, jelképei a rockzenének. És ez itt a probléma!

Ha emlékeztek még pásztor Potter a világtól való elkülönülésről szóló sorozatára, ott azt a definíciót adta, hogy a világ a kultúra rossz része.

A kultúrában vannak dolgok, melyek hasznosak, és segítik a normális emberi együttélést. Minden, amit Isten alkotott, eredetileg jó. Sok mindent azonban a Sátán és az ember a bűnös természetével megrontott. Nekünk keresztyéneknek képeseknek kell lennünk felismerni és különbséget tenni a jó, és a rossz, a már bűnös dolgok között. Ez nem mindig könnyű, de nem jelenti azt, hogy nincs ilyen határ.

Létezik egy határozott vonal, és nem pedig egy fokozatos átmenet a helyes és helytelen, jó és rossz, szent és bűnös között. Ezt a vonalat nem nekünk embereknek kell meghúznunk az adott kulturális környezet hatására! Ezt a vonalat Isten húzta meg örök és változhatatlan érvénnyel. Nekünk ezt kell felismernünk. Ebben pedig kizárólag a Biblia lehet az útmutatónk! Nem hagyatkozhatnunk az ízlésünkre, érzéseinkre. Az értelmünkre kell hagyatkoznunk. Az értelmünkkel pedig a Biblia kijelentéseit kell keresnünk.

Nincs semmi okunk rá, hogy a rockzenét a kultúra jó részéhez tudjuk sorolni.

ÓSZ-i példák?

Sokszor hozzák fel érvként, hogy az ÓSZ-ben is láthatunk példákat rá, hogy dobbal, húros hangszerekkel, tánccal dicsőítették Istent.

Gondolhatunk Saul találkozására a prófétákkal az 1Sám. 10-ben.

Dávid táncára az Úr ládája előtt, amin Mikál, a felesége megbotránkozott, de Isten Dávidnak adott igazat.

Zsolt 81:2-3

Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát citerával együtt.

Zsolt 149:3

Dicsérjék az ő nevét tánccal; dobbal és hárfával zengjenek neki.

Ezek vajon okot szolgáltatnak nekünk rá, hogy dobbal és gitárral kísérve énekeljünk az Úrnak?

Talán mondani sem kell, hogy az itt említett ütős és húros hangszereknek, és annak a táncnak semmi köze sincs a maiakhoz. A ma ismert gitárt úgy 200 éve kezdték el kifejleszteni, és speciálisan a rockzene számára készül. Egy mai dobfelszerelésnek sem sok köze van az akkorihoz. Azokat a dobokat kézben tartották, és leginkább a tamburinhoz lehetne hasonlítani. A funkciója nem az volt, mint a mai doboknak.

Nem általában a dobot, az ütősöket utasítjuk el. Hanem a dobnak azt a konkrét fajtáját, amelyet speciálisan a rockzenéhez használnak. Mit ahogyan nem általában utasítunk el minden folyóiratot, hanem azokat a folyóiratokat utasítjuk el, amelyek erkölcstelen vagy más módon istentelen tartalmúak.

A tánccal nem akarok most külön foglalkozni, de nyilvánvaló, hogy a tánc mára teljesen más jelentéstartalommal rendelkezik, mint akkoriban.

A korábban már idézett könyv szerzője találóan jegyzi meg:

„Az egyház sok évszázados gyakorlata szerint a gyülekezet énekel és imádkozik az Ige olvasása és magyarázata előtt, hogy a résztvevők lecsendesedett lélekkel jobban tudják fogadni az életet adó Igét. A modern stílusú éneklés, gyakran tapsolással, testmozgással kísérve, felzaklatja a testet, és ezáltal megnehezíti, vagy talán lehetetlenné is teszi, hogy a résztvevők komolyan odafigyelhessenek Istenre és lelki dolgokra. A rockzene hatására a test és az érzések kerülnek fókuszba, elcsendesedés helyett az ember feldobódik, figyelme Isten helyett önmaga felé fordul.”

Most, hogy már látjuk, mi is a rockzene valójában, és hogy a keresztyén szövegek sem tudják ezt alkalmassá tenni sem Isten dicsőítésére, sem az evangélium közvetítésére, az Igére való ráhangolódásra, nézzünk meg néhány ÚSZ-i alapelvet, amely segíthet nekünk a rockzene megítélésében.

(Filippi 4:8) Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.

Ez az igevers igazából nem szól konkrétan a zenéről. Általános alapelveket ad meg, amelyekről a keresztyéneknek gondolkodniuk kell. El kell tehát határolódnunk mindazoktól a dolgoktól, amelyek mindezekkel ellentétesek.

• A rockzene igaz? Aligha igaz, hiszen a lázadás kifejezőeszköze. A lázadást pedig elítéli a Biblia

• Tisztességes? Az egész műfaj az erkölcstelen világi kultúra szerves része. Vannak akik szerint egyedileg kell megítélni az egyes zeneszámokat és együtteseket, nem az egész műfaj alapján. De lehet-e egy üveg bort vagy pálinkát elfogadhatóvá tenni, ha azok címkéjére biblikus üzenetet nyomtatnak? A címkéje alapján kell megítélnünk az italt, vagy a tartalma alapján?

• Igazságos, vagyis Isten jogrendjéhez igazodó, illedelmes? Megnéztük, hogy nem az.

• Tiszta? A legkevésbé sem!

• Kedves, jó hírű? A jó hírű rockzene a legkirívóbb oximoron, vagyis önellentmondás, ami csak elképzelhető.

• Milyen erényt, vagy dicséretre méltó dolgot lehet találni a rockzenében? Az egyetlen érv, amit fel szoktak hozni, hogy általa el lehet érni a szélesebb tömegeket, különösen az ifjúságot is, megdőlt. A rockzenével felduzzasztott taglétszámú gyülekezetekről azt lehet látni, hogy minden országban megízetlenültek. Már nem tudnak sónak lenni a világ számára.

Kell-e még több indok arra, hogy elvessük a keresztyén rockzenét?

(Róm 12:2) És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Ha mindezek után valaki még mindig azzal érvelne, hogy a keresztyén rockzene más, mint a világi, akkor itt van rá Pál válasza.

János ugyan ilyen értelemben beszél:

(1Ján 2:15) Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

Tehát ne szabjuk magunkat a világhoz, és ne is szeressük a világot és az abban lévő dolgokat! Éljünk a világban, legyünk só és világosság a világ számára, de ne szeressük azt, és ne is szabjuk hozzá magunkat! Ez Jézus Krisztus akarata!

A rockzene összeforrott, eggyé lett a világi kultúrával. Hogyan használhatnánk arra, hogy általa jobbítsuk meg a világot?

(Jak 4:4) Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

Ne akarjunk tehát se most, se a jövőben úgy megnyerni embereket az Úrnak, hogy közben a világ barátjává leszünk. Például azzal, hogy átvesszük a világ zenéjét.

Tudjuk, hogy a homeopátia, vagyis a nagy dózisban mérgező anyagok felhígítva gyógyításra használata sarlatánság. Hasonlóképpen a felhígított rockzene is az.

(Ef 5:10) Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.

Remélem sikerült elérnem, hogy meggondoljuk újra ezt a dolgot, és ahogyan most tesszük, úgy a jövőben is el tudjuk utasítani a keresztyén rockzenét. Nem csak itt a gyülekezetünkben, hanem az otthonainkban, a személyes életünkben is.

Szóljon hozzá!