Nem sokkal az e témában írt bejegyzés után hallgattam Schlingloff Sanyitól egy hasonló témájú hangfelvételt, és még egy másik esemény is arra indított, hogy kiegészítsem az eredeti bejegyzést.
Miért van betegség? Miért halnak meg idejekorán jó emberek?
Kit nevezhetünk jónak? Aki nem tesz rosszat, csak jót cselekszik? Aki "nem ártott senkinek"? Ez nem egészen így van.
Kérdezzük meg Istent. Ő ezt mondja: „nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” (Zsolt. 14.3)
Egy közeli hozzátartozó, barát elvesztésekor vannak, akik Istennek szegezik vádjaikat.
Miért Ő? Miért ilyen korán?
Egyet biztosan tudunk: mindenki meghal egyszer. A kérdés csak az, hogy mikor?
Isten válaszol nekünk: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.” (Préd. 3.1-2)
Miért halnak meg gyerekek? Ők tényleg bűntelenek vajon?
„Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt. 51.7 )
Ezek nagyon mély kérdések. A rájuk adott válaszoktól függ sorsunk az örökkévalóságban. Megértjük-e, Istent, hogy miért rendelkezett így?
Megpróbálok a Biblia alapján válaszolni rá.
Ahogy az előzőben is írtam, Isten - miután megteremtette a világot - az embernek adta azt, hogy uralkodjék rajta.
Isten tökéletes akaratában, melyet nekünk szánt, nem volt betegség, sem halál. Az Édenkerti bűneset egyáltalán nem jelképes esemény. Ádám és Éva valóban létező személyek voltak, nem mitológiai figurák. Épp annyira léteztek, mint Julius Ceasar, István király, Napóleon vagy Kossuth Lajos. A történelem valós szereplői voltak.
A bukás következménye az is, hogy az ember megpróbálja az elképzeléseihez igazítani a Bibliát, pedig az elképzeléseit kellene a Bibliához igazítania. Ez a felfuvalkodottság azóta is kiséri az embert: "Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság." (Példabeszédek 16.18)
Az ember bukása után Istennek szükségszerűen le kellett "butítania" a világot. Be kellett hoznia a betegséget és a halált, hogy az ember a bűnös természetével ne élhesen örökké. Továbbá csak a halál révén nyerhető bűnbocsánat -> előkép Jézus Krisztushoz.
Miért kell azonban gyerekeknek is meghalniuk? Hiszen még alig-alig éltek. Gondoljunk csak az éhínségre Afrikában és másutt. Miért ilyen kegyetlen Isten?
Sajnos ez egy nagyon szűklátókörű, szentimentális gondolkodásmód. Egy hitetlen ember szemszögéből ez kegyetlennek tűnik, hiszen csak a földi életet látja. Isten nézőpontja azonban az örökkévalóság, melyben a földi lét egy milliomod másodpercnél is kevesebb.
Minden ember szabadon dönt Isten mellett, vagy ellene, miután elérte a döntésképes életkort. Gyermekként még nem felel a cselekedeteiért.
Egy gyermeknek meghalni - a felelősségre vonhatóság kora előtt -, a kegyelem megnyilvánulása, egyfajta isteni mentőakció.
Ezek a gyerekek, ha felnőnek, Isten ellenségei lettek volna. Bálványimádók, különböző vallások követői, evolucionisták, ateisták, New Age hívők stb. Elutasították volna Istent, így büntetésük az örök halál lett volna. Ezért Isten még ez előtt kimentette a világból őket, hogy vele lehessenek a mennyben.
Amit mi kegyetlenségnek látunk, az valójában a legmagasabb fokú szeretet megnyilvánulása.
A Teremtő természetéből az következik, hogy felnőttek esetében senki nem hal meg addig, amíg van esély rá, hogy kibéküljön Istennel.
Miért születnek egyesek fogyatékosan, vagy válnak azzá (vakká, bénává, súlyos betegségekben szenvedőkké)?
Elsősorban a már említett bűneset miatt.
Mindennek és mindenkinek megvan a helye Isten tervében, mint János evangéliumában a vakon született embernek:
„És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (Jn. 9.2-3 )
A történetben - mely egyben példázat is - Jézus meggyógította a vakot, és az látott. „A kinek van füle a hallásra, hallja” mondta gyakran Jézus. Ez példázza az embereket, akik vakok az igazságra - a sötétségben járnak -, és akik számára Jézus hozza el a világosságot. Ily módon vált a vak ember Isten dicsőségére azáltal, hogy sokan hittek általa.
Nem állítom, hogy minden esetben így van, de előfordulhat, hogy valakinek a szegénysége, esetleg betegsége vagy más problémája, - talán halála is -, neki vagy másoknak a megmentését szolgálja Isten akaratában.
Mostanában történt - ez a második dolog, amiért írok -, hogy egy közeli barátunk édesanyja meghalt viszonylag fiatalon, súlyos betegség után.
A barátunk - aki nem hívő - ezért az "odafentieket" vádolta, hogy miért történt mindez.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit mondhatnék neki vigasztalásul.
Azt gondolom, hogy Isten mindent tud a jóra használni. Ezt már többször láttam a magam és mások életében is.
Jézus ismeri az övéit (Jn. 10.14), és noha szabad akaratot adott, természetsen tudja, hogy ki fog megtérni, és ki nem. Ez persze nem ment fel senkit a döntésének felelőssége alól!
Isten kényszeríthetne is persze, hogy azt tegyük amit Ő akar. Azonban a végtelen kegyelméből fogva nem avatkozik bele erővel a döntéseinkbe. Nem nyom pisztolyt a fejünkhöz. Helyette kizárólag az érvelést használja a meggyőzésre.
A kulcsmondat tehát ez:
Isten egy meg nem tért családtag halálát - aki biztosan nem is tért volna meg -, is tudja arra használni, hogy megtérésre hívja az itt maradtakat.
A legtöbb ember annyira el van foglalva magával és kicsinyes céljaival az élete során, hogy nem is gondol rá, hogy egyszer bizony ő is meg fog halni. Ha még viszonylagos anyagi jólétben, egészségben is él, akkor pláne eszébe se jut Istent keresni.
„Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Mt. 19.24, Mk. 10,25, Lk. 18.25)
Sokan félreértik ezt a verset (mely három helyen is előfordul az evangéliumokban, bizonyára nem véletlenül). Nem a vagyona miatt nehéz bejunia a gazdagnak Isten országába, hanem, mert jóléte miatt megfeledkezik Istenről.
Egy közelálló ember halála felrázhat ebből a közönyből. Úgy, mint amikor egy ájult embert pofonvágnak, hogy térjen magához. Ez a pofon életet menthet. Adott esetben örök életet.
Mi keresztyének ismerjük a halál ellenszerét: Higgy, és örök életed van.
Ennyi. Nincs apró betűs rész!
Nem 90% Jézus, 10% jó cselekedetek, mint egy katolikus pap mondta egyszer. 100% Jézus, neked csak hinned kell benne. Ell kell ismerned, hogy bűnös vagy, és hogy a saját erődből nem tudod megmenteni magad. Hinned kell benne, hogy Jézus már mindent elvégzett helyetted. Az adóságod - bűneid -, rendezve vannak. BÁRMIT is tettél eddig, vagy teszel a jövőben, rendezve van. Annyi kell csak, hogy feladd a büszkeséged, és alázatosan ezt mond: "Úr Jézus! Megvallom Neked, hogy bűnös vagyok, kérlek bocsáss meg nekem! Tudom, hogy Te haltál meg a bűneimért, és én ezt most elfogadom! Kérlek legyél a Megváltóm, adj nekem örök életet!"
Gondolom lesznek, akik ezt az írást is valamiféle hittérítésnek vélik.
Felfogható ez azonban úgy is, mint egy ház esetében, mely tele van emberekkel. Észreveszed, hogy kigyulladt, de nem szólsz senkinek. "Én nem vagyok egy ilyen megmentős fajta. Persze, majd odamegyek, és elkezdem rábeszélni az embereket, hogy jöjjenek ki a házból? Láthatóan nagyon jól elvannak ott bent. Gondoskodjon magáról mindenki, ahogy tud. Majd csak észreveszik, hogy ég a házuk."
Jézus ezt mondja: „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket” (Lk. 3.8), továbbá: „Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn. 15.17)
A szeretet pedig nem engedi meg, hogy ne szóljunk, hogy ég a házad!
A büszkeség ellentettje az alázat, mely nem csak a maga hasznát keresi, hanem másokét is. Tudom, hogy sokan azt mondják: "Én nem kérek belőle!"
Hálózatépítőként megtanultam: nem lehet mindenkit megnyerni, hanem keresni kell azokat, akik nyitottak és szükségük van az ajánlatra. Erre az "ajánlatra" persze mindenkinek szüksége lenne, de nem lesz mindenki most nyitott az elfogadásra, tudom.
Az én szakterületem - és erről szól ez a blog is - MLM-ezőknek szakmai segítséget nyújtani, hogy sikeresebbek lehessenek az üzletépítésben. Nagyon elterjedt manapság az üzleti világban a mindenféle New Age, ezoterikus, sőt okkult módszerek használata. Mindezek nagyon jónak tűnnek fel előttünk, emberek előtt, de nem Isten előtt. Mit használ azonban az üzleti siker, ha lélek elveszik?
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk. 8.36)
Az igerészben szereplő világ = kozmosz az eredeti görögben. Mit használ az embernek tehát, ha az egész Univerzumot meghódítja is (akár fizikailag, akár az "erők, energiák, csakrák stb. területén"), ha a végén a lelke elveszik? Ránézésre semmi rossz nincs nincs ezekben a módszerekben, sőt némelyik igen jónak, hasznosnak mutatkozik. Működik, ahogy használói állítják. Mindebben nem is kételkedem. De mit használ az embernek, ha...
A tanáncsom a végén ez:
Keresd, keresd az Igazságot! Vizsgáld meg miben hiszel! Nem elég, hogy működik, nem elég, hogy megelégít, nem elég, hogy sokan hisznek benne!
A valósággal kell összhangban lennie.
Nem lesz még egy lehetőség!
A Biblia nem vallás, nem naív hit. Akár a belső, akár a külső bizonyítékokat vizsgáljuk meg, látni fogjuk, hogy igaz. Akik valóban, becsületesen elvégezték ezeket a vizsgálatokat*, azok mind erre a megállapításra jutottak.
Ha engem kérdezne valaki, miért vagyok keresztény, én is azt mondanám: azért, mert nem tudtam megcáfolni.
Vizsgáld meg Te is, ne nekem higgy!
„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2 Kor. 5.20)
Ha intellektuális típus vagy, egy zseniális, részletes bizonyítás található itt:
TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ISTENÉRVEK
http://gondolkodom.hu/acview.php?ArtID=213
*Frank Morrison - egy brit jogász, aki nekilátott egy könyv megírásának, melyben tagadni akarta Jézus feltámadását - írt is egy könyvet, de ez nem az a könyv lett, amit eredetileg eltervezett. Ahogy vizsgálta a Krisztus feltámadását alátámasztó bizonyítékokat, e kétkedő jogász olyan meggyőzőnek találta azokat, hogy kénytelen volt elfogadni őket és hívő lett. A könyv, melyet végül is írt - Ki mozdította el a követ? címmel - a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat taglalja.
További hasonló példák:
http://maranatha.uw.hu/kijezus.htm