Veszélyes dolog az Igazság birtokosainak - sőt netán harcosainak - tartani magunkat. Mi van, ha tévedünk? Oly sokan állították, állítják magukról, hogy náluk az igazság. Mi van, ha az igazság véres kardját hordozzuk körül, és közben egyszerűen becsaptak bennünket, és hazugságot terjesztünk?
Sok jóhiszemű tanító, segítő szándékú ember nem gondolja ezt alaposan végig.
A Biblia mellett dönteni veszélyes. Ez ugyanis nem olyan, mint egy személyiségfejlesztő, vagy menedzser könyv, amiből azt fogadsz el, ami szimpatikus, és megfelel neked. A Biblia ugyanis azt állítja magáról, hogy egyenesen Isten szava ("A teljes írás Istentől ihletett" 2 Timótheus 3.16) és igaz ("A te ígéd igazság" - János 17.17).
Egy biztos: az Univerzum, a Föld, az ember létezik, van. Ami pedig van, az valahogyan létrejött. Akárhogy is történt, csak egyféleképpen történhetett. A különböző magyarázatok kizárják egymást, csak az egyik lehet igaz. Az Igazság tehát létezik és nem relatív.
Csupán vallásos buzgalomból a Biblia követésére felszólítani az embereket súlyos felelőtlenség. A Biblia Istenébe vetett hitnek meggyőződéseken kell alapulnia. A hit a reménynek az a legmagasabb formája, amelyről biztos vagyok (meg vagyok győződve), hogy meg fog történni. Hiszed, hogy a lift felvisz az emeletre, vagy csak reméled? Ha fönt kiszálltál, akkor már tudod, hogy felvitt, de lent még csak hiszed, hogy fel fog vinni. Ez a hit. Ha csak reméled, nem hiszem, hogy be fogsz szállni.
Persze mondhatnók, hogy mindenki meg van győződve a saját igazáról. Ki dönti el, egyáltalán eldönthető-e, hogy kinél van az igazság?
Az igazi megdöbbenés: amikor egy iszlám öngyilkos merénylő az általa tudni vélt igazság (Allah) nevében felrobbantja magát, majd ezután a valódi Élő Isten elé kerül, aki ezt mondja neki: nem ismerlek téged, bűneidért az örök halál lesz osztályrészed.
Az igazságot az érzelmeink nem fogják megmutatni nekünk. Azt ugyanis csak a tudatos elme vizsgálódásai segítségével deríthetjük ki.
Az érzelmeink nem tudnak dönteni helyes - helytelen, igaz - hamis között, erre csak az elme képes. Az érzelmek viszont megjelenítik a beléjük táplált gondolatokat. Ha a kapuőr - az elme -, nem tölti be a szerepét, és mindent beenged, akkor ezek a káros gondolatok felkorbácsolják, "megvezeteik" az érzelmeket, mely a viselkedésünkben nyilvánul meg. Hasonlóan, ahogy egy betörő szétdúlhatja a lakásunkat, ha nem zárjuk be az ajtót. A bútorok már nem tudnak megálljt parancsolni neki, erre acsak az ajtó és a rajta lévő zár lenne képes.
Az igazság kereséséhez két feltételt el kell fogadnunk:
- Hinnünk kell benne, hogy létezik.
- Az igazságot úgy lehet felfedni, hogy a feltételezéseinket könyörtelen szigorral a valóság próbájának vetjük alá.
Ez egyszerűnek tűnik, de mi történik a valóságban?
Prof. Werner Gitt-től idézek:
"Az emberek inkább hajlandók elvetni bevált és a tapasztalat által ezerszeresen igazolt elveket, minthogy kilépjenek az evolúció templomából. A tudomány legszilárdabb alapokon nyugvó tapasztalati törvényeit feláldozzák az evolúció isteneinek (mutáció, szelekció, véletlen) oltárán. Az ókorban a kánaániták gyakran gyermekeket áldoztak pogány isteneiknek.(5Mózes 12.31). Az evolúció mai istenei még nagyobb áldozatot követelnek: Az egész felnövekvő ifjúságot teszik skizofrénné, és ami még rosszabb, szellemi, lelki tömeggyilkosságot követnek el a gyermekeken, akik ezek után nincsenek abban a helyzetben, hogy hihessenek a Biblia élő Istenében. A Lukács 16.15-ben olvassuk: "mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos." Így az evolúció istenei is nagy becsben állnak az emberek előtt, és magas kitüntetésekben részesülnek."
(W. Gitt - A teremtés bibliai tanúságtétele. 132.o.)
Tagadja valaki, hogy gond van a mai ifjúsággal?
Iskolai erőszak, alkohol, dohányzás, drog, erkölcstelenség, gátlástalan szexualitás, tiszteletlenség (szülők, tanárok, gyakorlatilag mindenki iránt), egoizmus, hedonizmus, spritizmus - okkultizmus, boszorkányság, sőt sátánizmus iránti nyitottság stb. stb.
Belső problémák: magányosság, önértékelési zavarok, üresség, szeretlenség érzése, elidegenés, kilátástalanság és sorolhatnám.
Összejönnek különböző TV műsorokban okos emberek (pedagógusok, pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok, szexológusok? stb.), és mindegyikük a saját szakterülete szerint próbál okos válaszokat adni ezekre a problémákra. Az eredményeik azonban önmagukért beszélnek.
Egy ilyen "tudósnak" sincs bátorsága belátni, hogy mi okozza a problémát, hanem „okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.” (Róm. 1.21-22)
Hiábavaló: felesleges, oktalan, értelmetlen, haszontalan, és legfőképpen: eredménytelen.
A problémát az "emberközpontú" humanizmus, a céltalanságot hirdető evolucionista tanítás, a korlátlan liberalizmus okozza.
A liberalizmus, a határtalan szabadság egyébként korunk talán legnagyobb mételye, a legerősebb méreg, amellyel az ifjúságot pusztítani lehet. A liberalizmus lerombol minden tekintélyt, minden normát, minden erkölcsöt. Olyan, mint a rab, akinek börtönét már rég lebontották, elhordták, már nyoma sincs, de ő még mindig ott áll és azt kiabálja, hogy szabad akarok lenni! Mivel a börtön már nincs ott, a szomszédos iskolát kezdi lerombolni. A fiatalokat lázadásra ösztönzi, de már nincs mi ellen lázadni, így tanáraik, társaik, szüleik és végül önmaguk ellen fordulnak.
Pál így int: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.” (1 Kor. 10.23)
Szabad akaratunk van, de mégis szükséges önmagunk számára korlátokat állítanunk. Hogyan tehetjük ezt azonban, ha nincs egy legfőbb tekintély, akire felnézhetünk, és akiről tudhatjuk, hogy biztosan a legjobbat akarja nekünk?
A viszonyítási pont elveszése miatt a társadalom olyanná lett, mint a hajótörött a tenger közepén. Fogalma sincs, merre kellene eveznie, sőt szinte kilátástalan maga az evezés is.
A humanizmussal az ember elvesztette a legfőbb tekintélyt, istentelenné vált, és ilyenné neveli a gyermekeit is. EZ a legfőbb probléma, amelyről senki sem mer, sem nem akar beszélni.
A Teremtő helyett csinált "istenek" bálványok csupán, nem segíthetnek, sőt nagy részük inkább rombol.
Hogyan állapíthatjuk meg tehát az igazságot? Gondolkodjunk!
Isten vagy evolúció?
Tedd félre, amit eddig tanultál. Vizsgáld meg logikusan.
- Minden szerkezet feltételez egy tervezőt és építőt
- Egy találmány minősége a problémamegoldás célszerűségében nyilvánul meg. Minél ötletesebben kezeli a problémát, annál találékonyabbnak, kreatívabbnak kell tekinteni az alkotóját.
- Minden általunk vett információ (pl. ami a DNS-ben van kódolva), feltételez egy adót, amely egy egyezményes kód alapján közvetíti azt felénk. A szemantika (jelentéstartalom) idegen az anyagtól.
- Magára hagyott anyag nem szül koncepciót. A beton önmagától nem akar átívelni a folyón, hanem kellenek emberek, akik hidat akarnak építeni.
- Az anyag építőköveinek nincsenek pszichikai tulajdonságaik. Nem terveznek, és nem gondolkodnak. Nincsenek saját célkitűzéseik. Csak egy intelligens lény képes az anyagot célorientáltan megmunkálni és feldolgozni.
- Minden élő élőtől származik. Omne vivum ex vivo. (Pasteur).
A szellem, a tudat az evolucionista – materialista gondolkodás számára megmagyarázhatatlan jelenségek.
(W. Gitt i.m. 130.o.)
Igaz-e a Biblia?
Pusztán a hagyomány alapján nem lehet igaznak tartani valamit. Sem azért, mert szószólói "felülről" jövő kijelentésnek állítják, és még csak azért sem, mert sokan hisznek benne. Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más kijelentésre is.
Kizárólag a valósággal való összevetés számít!
A Biblia - ezt kell, hogy mondjam, mert ez az igazság - teljességgel összhangban áll a valósággal, sőt mi több, a legteljesebb mértékben, minden lényeges részletre kiterjedően, és a tapasztalati törvényekkel alátámasztva, megmagyarázza azt. (További bizonyítékok a Biblia hitelessége mellett itt és itt).
Nem közöl velünk mindent, de amit szükséges tudnunk, azt elmondja. Amiről nem szól, azt nem is kell tudnunk, vagy nem is fognánk fel.
Ilyen például, a pokol kérdése. Mi van ott, hogyan néz ki, egy konkrét hely-e egyáltalán, vagy a mi fizikai fogalmainkkal nem írható le? Nem tudjuk, és ideátról soha nem is fogjuk megtudni. A Biblia kifejezetten óva int (konkrétan tiltja: 5Moz. 13.5) a halottidézést, jövendőmondást, egyebeket. Mit tesznek mégis az emberek? Médiumhoz, jósnoz járnak, spiritiszta szeánszot szerveznek. Azt gondolja bárki, hogy csak Ádám vétkezett, és azért kell most mindenkinek szenvedni? Hiszen nem a tiltott gyümölcs felé nyújtogatja a kezét most is mindenki valamilyen szinten?
A tiltások nem csak azért vannak, hogy elzárjanak valami jótól, hanem inkább, hogy megóvjanak a veszélytől. A "Fürdeni tilos!" táblát nem azért teszik ki, hogy megraboljanak minket a lubickolás élményétől, hanem mert ott ez veszélyes.
A Biblia az egyetlen könyv, amely a létezés teljes horizontját felvázolja, a kezdettől az eljövendő végig.
A Biblia igazsága megkérdőjelezhetetlen tény. Nem azért mert emberek egy csoportja, egy egyház, vagy mert én ezt állítom, hanem mert ez az egyetlen magyarázat a valóságra. Tudom, hogy a sokakban meglévő anti-vallásosság tiltakozik elfogadni ezt, de hidd el, a Bibliához nincs szükség semmiféle vallásra. Felejts el az egyházakat a Pápával, papokkal, az egész hozzá kapcsolódó hacacáréval együtt! Neked személyes kapcsolatra van szükséged Istennel, amihez "csak" ennyi kell: Higgy, és örök életed van!
Úgy legyen!
Hozzászólások
Ön talán igaz? "Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket!" (Ézs 64:5)
Óva inteném önt attól, hogy másokkal szemben önmagát igaznak tartsa, "Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltat ik." (Lk. 14:11)
Senki sem ébred rá az igazságra önmagától. "Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent." (Róma 3:11) "Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4:7)
Tehát a lényeg az, hogy a Bibliát lehet és kell is tanulmányozni, és BELŐLE következtetések et levonni a hitünk és gyakorlatunk számára. De úgy érvelni, hogy nekem igazam van, mert én igaz vagyok, neked meg nincs igazad, mert te hamis vagy, nem éppen helyénvaló hozzáállás és főleg nem is biblikus.
Remélem nem veszi rossz néven az én őszinteségemet sem!
A válasz egyszerű.
A hamis hamisat hisz igaznak,mert ilyen.
Az igaz meg az igazságot találja meg.
Magyarán mindenki oda talál ahova való,és ezért nem lehet meggyőzni hogy téved.Mert oda van a lényege...Ő... saját maga.
A hamisnak mondják hogy mit tegyen hogy éljen,és hogy ő igaz.
Az igaz meg ráébred a tényre,és csendben marad,és nem mások mondták neki.
Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más "kijelentésre" is.
Mindenről, amit "kijelentés"-ne k akarnak beállítani, meg kell vizsgálni, hogy tényleg isteni kijelentés-e.
Általános értelemben kijelentésnek lehet hívni bármit, amit valaki kimond, kinyilatkoztat, megállapít, dekralál stb. Egy tudós kijelentheti, hogy az evolúciós elmélet tény. Egy muszlim, hogy Allah az isten, és Mohamed az ő prófétája. És így tovább. Egy kijelentés azonban csak akkor lesz Kijelentés (így, nagy betűvel), ha igazolhatóan Istentől ered.
Tehát: kijelentésekből sok van, de KIJELENTÉS csak egy, a Biblia.
"Tudjátok meg, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való, mert én sem emberektől kaptam, nem is tanítottak arra, hanem Jézus Krisztus kijelentése által." (Gal. 1:11-12)
"...Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más kijelentésre is..." -irtad.
Jozsef, a Koran-on kivul milyen mas kijelentesre utaltal/gondolt al meg?
"Igaz-e a Biblia?
Pusztán a hagyomány alapján nem lehet igaznak tartani valamit. Sem azért, mert szószólói "felülről" jövő kijelentésnek állítják, és még csak azért sem, mert sokan hisznek benne. Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más kijelentésre is.
Kizárólag a valósággal való összevetés számít.
A Biblia - ezt kell, hogy mondjam, mert ez az igazság - teljességgel összhangban áll a valósággal, sőt mi több, a legteljesebb mértékben, minden lényeges részletre kiterjedően, és a tapasztalati törvényekkel alátámasztva, megmagyarázza azt."
Úgy értem tehát, hogy azért, mert valamit hagyomány alapján isteni kijelentésnek tartanak a követői, az még nem lesz az. A Biblia sem azért igaz, mert sokan annak tartják. Ha egy ember sem tartaná annak, akkor is igaz volna.
Szerencsésebb lett volna talán a "kijelentés"-t idézőjelbe tenni. Sokan tettek már mindenféle "kijelentéseket " a történelem folyamán. Tulajdonképpen bárki kijelenthet amit csak akar. De valódi súlya és hatalma csak a ténylegesen Istentől eredő kijelentéseknek van. Azt kell megvizsgálni, hogy Tőle származik-e valóban a neki tulajdonított kijelentés vagy sem. Ezt pedig nem elég rámondással megtenni, mint pl. a Korán esetében, hanem bizonyítani kell.
Azt, hogy a Koránt Mohamed valóban isteni kijelentésként kapta, magának Mohamednek a szaván kívül semmivel sem lehet bizonyítani. Sőt, magának Mohamednek a létezéséről sincs hitelt érdemlő bizonyíték. Ha élt is a valóságban, nem az volt, akinek a muszlimok tartják.
"...A kijelentés bibliai értelemben Isten kinyilvánított akarata az emberiség számára."- irtad.
Koszonom a magyarazatot.
"...Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más kijelentésre is..." -irtad.
Milyen mas kijelentesre gondoltal?
A kijelentés bibliai értelemben Isten kinyilvánított akarata az emberiség számára. Az egész Biblia Isten kijelentése.
"És adám nekik parancsolataima t, és törvényeimet kijelentém nekik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által." (Ezékiel 20:11)
"...Pusztán a hagyomány alapján nem lehet igaznak tartani valamit. Sem azért, mert szószólói "felülről" jövő kijelentésnek állítják, és még csak azért sem, mert sokan hisznek benne. Ezek nem csak a Bibliára igazak, hanem minden más kijelentésre is..." -irtad.
Mit ertesz a 'kijelentes' szo alatt?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.