Felelősségünk az új természettel szemben
Folytassuk a hívők két természetéről szóló bibliai kijelentés vizsgálatát.
Sokat gondolkoztam, hogy milyen illusztrációt lehetne találni a hívő két természetével kapcsolatban, ami egy valamelyest kézzelfoghatóbbá tudná tenni a dolgot.
Ez legalább annyira nehéz, mint a Szentháromság illusztrálása. Lehet valamelyest megközelítő példákat felhozni – pl. a 3 szék -, de ahogy hallottuk is, Isten nem teremtett semmi olyat a világban, amihez pontosan hasonlítani lehetne az egy Isten de három személy kinyilatkoztatást.
A hívők két természetével kapcsolatban talán a fény az, ami egy kicsit közelíti a kérdést. A fény ugye lényegét tekintve egy jelenség, de természetét tekintve lehet hullám, és lehet részecske természetű is. Legalább is így írja le ma a tudomány. Tehát egy jelenség, kétféle természettel. Nagyjából itt véget is a hívő két természete és a fény két természete közötti hasonlóság. Nem gondolom, hogy a fény hullám vagy anyagi természetéből bármelyiket erős kompromisszumok nélkül meg lehetne feleltetni a hívő régi vagy új természetének.
Mindenesetre abban segít a fény allegória, hogy lehetséges az, hogy valaminek egyszerre két különbözőféleképpen viselkedő természete legyen.
Persze az is lehet, hogy a fénynek nincs is két természete, csak a mi ismereteink hiányosak vele kapcsolatban.
De térjünk vissza a fényről az emberre. Amit magunkról tudunk, abban legalább biztosak lehetünk, hiszen Isten mondta el nekünk.
Nézzük meg ma, hogy milyen felelősségünk van az új természetünkkel szemben.
Előtte még nézzük meg röviden, amiről eddig tanultunk.
A Biblia egyértelműen közli, hogy a tényleges hívőknek két különböző természetük van. Egy emberi és egy isteni eredetű.
Az első, a régi bűnös természetünket a szüleinktől, végső soron Ádámtól és Évától örököltük.
A természet nem magát a fizikai testet jelenti, hanem az abban dolgozó indulatokat, törekvéseket, irányultságot.
Tehát például az, hogy éhesek vagyunk, és ezért eszünk, az nem bűn. A fizikai test táplálása nem bűn. De a falánkság már az, amelyet a bűnös természet okoz.
Testi származásunkat tekintve tehát mind külsőleg, fizikai tekintetben; mind belsőleg, természetünket, akarati irányultságunkat tekintve Ádám örökösei vagyunk
Az új természet azonban új teremtés, melyet Istentől kaptunk, amikor hittünk Jézus Krisztusban, és a Szent lélek által újonnan születtünk. Általa Isten örököseivé lettünk.
Megvizsgáltuk az előzőekben a két természet különféle elnevezéseit a Bibliában. A különböző nevek is megerősítik, hogy két külön dologról van szó.
Tehát megtéréskor nem a régi bűnös ember javul meg.
És nem is az cserélődik ki teljesen egy jobbra.
Tehát sem nem javításról, sem nem cseréről van szó.
A hívő emberben a két természet egyszerre van jelen. Mivel a két természet tökéletes ellentéte egymásnak, ebből következik, hogy konfliktusban, harcban állnak egymással.
Két természetünk van, de egyszerre csak egyik ülhet a nyeregben.
Erre utal a Gal. 5:17 amellyel mindig kezdeni szoktuk a téma vizsgálatát.
(Gal 5:17) Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.
Minden hívő tapasztalja, és tapasztalnia is kell ezt a belső harcot. Hiszen aki nem tapasztalja ezt, akkor ez annak a jele, hogy bár lehet nagyon vallásos, de ténylegesen nincs megtérve. Még bűneiben van. Meglehet a házat kívülről szépen kimeszelte, de belül még nincs megtisztítva. Még nincs benne az új lakó, az új ember.
Tűéles képet fest a vallásos, önigaz emberről a
(Péld 30:12) Van nemzetség, aki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
Csak Isten tisztíthat meg minket a rútságunkból, vagyis vétkeinkből. Mi magunkat képtelenek vagyunk megtisztítani!
A legfontosabb megállapításaink azok voltak, hogy az ó ember semmilyen módon nem tehető kedvessé Isten előtt. Az megváltoztathatatlanul bűnös, és menthetetlenül halálra van ítélve.
Az új ember pedig, mivel isteni eredetű, Istenből való, ezért tökéletes. Miként maga Isten, romolhatatlan, és tovább nem javítható.
Megtéréskor az történik, hogy az ó ember elveszíti hatalmát fölöttünk, többé nem tartozunk neki feltétlen engedelmességgel. De ez nem jelenti azt, hogy minden befolyását is elvesztené felettünk. Sőt, fokozott erővel igyekszik irányítani bennünket. Ez sikerülhet is neki, ha engedjük.
Az ó embernek akkor van ereje, ha tápláljuk. A feladatunk tehát az, hogy ne tápláljuk a testet a kívánságaira, hanem öltözzük fel Krisztust, és új életben járjunk.
Az elmúlt alkalommal megnéztük, mit mond az Ige a régi természettel szembeni felelősségünkről.
Ezek röviden:
- El kell fogadnunk, amit Isten mond róla
- Úgy kell tekintenünk a régi természetünket, mint halottat mind a jóra, mind a rosszra nézve.
- Ne tápláljuk a testet bűnös kívánságokra (várostrom: kiéheztetés)
- Meg kell öldökölnünk a tagjainkban azt, ami földi, vagyis testi.
- Előző
- Következő >>