(1. rész)

Benne vagyunk a sűrűjében az Isten létezését alátámasztó racionális bizonyítékok vizsgálatának. Már több mint két hónapja ezzel foglalkozunk itt a vasárnapi iskolában.

Néhányotoknak talán már kezd unalmassá válni ez a téma, és arra gondol, hogy miért kell ezzel ennyit foglalkozni? Isten azt várja tőlünk, hogy higgyünk benne, és ez elég, nincs szükség ennél többre.

Sokszor halljuk azonban azt a véleményt, hogy Isten létezése felől senki sem lehet biztos. Azt, hogy Isten létezik-e és, hogy Ő milyen, azt egyszerűen nem lehet tudni.

Azt mondják ezek az emberek, hogy Isten létezését nem lehet bizonyítani, Istenben hinni kell. Vagy hisz benne az ember vagy nem, ez rajta múlik. Nekem ilyenkor mindig az az érzésem, hogy az illető azért kardoskodik e mellett az álláspont mellett, mert így semmi ésszerű ok nem vezeti arra, hogy neki esetleg meg kellene változtatnia a saját álláspontját. Ha Isten létezése tényleg nem igazolható racionális érvekkel ill. bizonyítékokkal, akkor tényleg mindenki szabadon és felelősség nélkül választhat hit és hitetlenség között.

Kinek hogyan tetszik. Teljes a függetlenség.

Sok hívő ember is, ha megkérdezik, hogy miért hisz Istenben, csupa szubjektív érvet sorol fel, olyat amely az ő számára bizonyíték erejű

Pl:

• Amikor eljöttem a gyülekezetbe, Isten megérintett és onnantól tudtam, hogy hinnem kell,

• XY beszélt nekem Istenről és én hittem neki,

• Mindig is hittem Istenben,

• A Bibliában olvastam.

Egy másik embernek azonban ezek mindössze egy véleményt jelentenek, egyet a sok millió közül.

Ez a fajta hit lehet nagyon valódi, de nehezen kommunikálható és sokszor tudat alatt nem is igazán erős. Az ember, mivel értelmi lény joggal tarthat igényt valaminek az értelmes és kommunikálható magyarázatára.

Tegyük fel, hogy a következőket kérdezik tőlünk az ilyen érvekre:

• Honnan veszed?

• Honnan tudod, hogy nem tévedsz?

• Milyen alapon fogadod ezt el?

• Biztos vagy benne?

• Be tudod bizonyítani?

Ezekre a kérdésekre pedig értelmes és objektív válaszokat, bizonyítékokat kell adni. Vajon képesek vagyunk-e erre, ha kérdeznek bennünket, hogy megadjuk a válaszokat másoknak, vagy éppenséggel kétkedő önmagunknak?

Tekintsük át tehát még egyszer röviden, mit jelent hinni, és milyen szerepe lehet ebben a bizonyítékoknak.

(Zsidó 11:1) A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

„A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való elfogadása és a nem látott tények felől a magunk meggyőzése.” (Csia Lajos ford.)

Kulcsszavak:

-VALÓSÁG - azaz nem kitaláció, nem fantázia

-NEM LÁTHATÓ - de valóságos

-DOLGOK, TÉNYEK

-MEGGYŐZŐDÉS

Ezek mind olyan fogalmak, amelyek, nem hogy nem kerülik ki a racionalitást, hanem egyenesen megkövetelik.

A hit Bibliai fogalma ezek alapján gyökeresen eltér a köztudatban napjainkban élő naiv hit fogalmától.

Naiv hit: Amit nem tudhatunk, abban hiszünk.

Bibliai hit: Habár nem látjuk, meg vagyunk felőle győződve, azaz hisszük.

Szeretném, ha nekünk mind bibliai hitünk lenne, nem pedig naiv.

Különbség van:

• szubjektív élmény (pl: érzelmi élmény)

• személyes tapasztalatok (pl: körülmények javulása, csoda)

• a személyes bizonyság (másik ember élete, szavai)

• értelmes és logikus érvek és

• a bizonyítékok meggyőző ereje között.

Ezeknek mind megvan a szerepe, mind vezethet hithez, de bizonyítékok híján egy dolog valóságának még mindig csak a valószínűségéről beszélhetünk azaz meggyőződésünk még nem lehet teljes.

A hit tehát lehet:

• érzelmi - de mi van ha az érzelmi állapot megváltozik?

• tapasztalati - de mi lesz ebből a hitből egy Jób-i próbában?

• értelmi, de megalapozatlan - mi lesz, ha emberünkre találunk, aki felteszi az iménti kérdéseket?

• értelmi és megalapozott, kommunikálható (önmagunk felé is) bizonyítékokon nyugvó

• megingathatatlan alap (a tapasztalatok és érzelmek számára is.)

Veszélyek a naiv hívő számára:

• tudat alatt tudja, hogy „csak hisz” azaz naiv reménye van, és ez gyengíti az Istennel való járását.

• a megfelelő érzelmi, értelmi és tapasztalati támadással szemben csak gyenge védelme van. (A hit pajzsa gyenge Ef. 6:10-17)

• a hite szubjektív (egyéni megérzéseken alapul) és ki van szolgáltatva a szubjektivitásának.

• nem tudja a hitét kommunikálni.

• nem engedelmeskedik Máté 22:37 és Zsid.11:6 parancsának

(Máté 22:37) Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

(Zsidó 11:6) Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Isten tehát megköveteli, hogy teljes értelmünkkel és gondolkodásunkkal is szeressük. Ennek nélkülözhetetlen része a teljes hit, azaz a teljes meggyőződés is.

Teljes meggyőződésünk kellene tehát, hogy legyen.

A kérdés viszont az, hogy: Hogyan?

Mindezeket figyelembe véve kezdtük tehát megvizsgálni azt, hogy milyen értelmes, józan ésszel, tehát az elmével is belátható indokaink vannak rá, hogy miért hiszünk.

Kezdtük ezt azzal, hogy kimutattuk: a materialista, pusztán anyagi szemléletű, csak a fizikai jelenségeket elfogadó világnézet alapján nem magyarázható meg az univerzum létrejötte, az Élet keletkezése, és az ember személyessége.

Utána elkezdtük számba venni az Isten mellett szóló érveket. Kezdtük ezt a morális vagy erkölcsi érvekkel.

Ha valaki megkérdezi, miért hiszünk, már el tudjuk mondani az előbbieken felül:

• Mert a világon minden nép hitt Isten létezésében (még ha máshogy is hívta), és ennek nem lehet semmiféle más valós alapja, mint hogy Isten valóban létezik.

• Mert minden ember vágyik a tökéletes boldogságra, és ez csak egy tökéletes jóban nyerhet kielégülést. Mivel az ember nem vágyhat olyasmi után, ami nem létezik, és mivel ez a tökéletes boldogság itt a földön nem található meg, ezért léteznie kell valahol máshol. Ez a „máshol” pedig csakis Istennél lehet. Tehát Istennek magának is léteznie kell.

• Az ember lelkiismerete felismer egy felette álló erkölcsi törvényt, mely nem származhat máshonnan, csak Istentől. Tehát léteznie kell Istennek.

Ezek olyan érvek, melyek már jól kommunikálhatók, mert nem személyes benyomásokon alapulnak, hanem egyetemes érvényűek.

Azonban elismerem, hogy talán nem ezek a legmeggyőzőbb érvek, melyek Isten léte mellett szólnak.

A mai napon az ún. természettudományos, vagyis a fizikai valóság bizonyos jelenségeiből származtatott istenérvek közül nézünk meg egyet.

Tulajdonképpen a materializmus cáfolatánál már tárgyalt érvek, mint az Univerzum keletkezése, az Élet származása, az emberi személyesség eredetének kérdése is ide sorolható, ezért ezekkel már nem foglalkozunk most külön.

Van azonban a létező, látható világunkban egy olyan jellegzetesség, melyre úgy vélem kevés figyelem irányul. Ez pedig az információ eredetéből származó istenérv. Ezt az érvet a sokak által ismert Werner Gitt dolgozta ki részletesen. És ez egy annyira jó érv, hogy még sohasem találkoztam egyetlen cáfolatával sem. Sőt még annak kísérletével sem.

Hányan vannak közületek tisztában ezzel az érvvel?

Különösen matematikusok, informatikusok, mérnökök, és egyéb reál gondolkodású emberek számára lehet ez az érv nagyon elgondolkodtató, de mindenki más számára is hasznos lehet alaposabban megismerni.

Werner Gitt aprólékosan kidolgozta minden részletét ennek az érvnek, melyet most nyilván nem lesz lehetőség teljesen kitárgyalni. Azonban nagy vonalakban mégis megkísérlem. Annyira legalább, hogy mások számára is képesek legyünk beszélni róla.

Nyilván ez az érv sem győz meg senkit önmagában, de segíthet egy magát reálisan gondolkodó embernek, hogy közelebb vigye őt az Isten melletti döntése meghozatalához.

Az információ eredetéből következő istenérv

(P1) A világban van információ

(P2) Az információ nem-anyagi természetű (az anyag csak hordozza, de nem hozza létre az információt)

(P3) Információ nem keletkezik spontán módon, természeti folyamatok által, csak és kizárólag értelmes információ-forrás (adó) által

K: Tehát léteznie kell egy a világon kívül álló, értelmes információ-forrásnak, aki az Isten.

Ez az érv megfogalmazható kizárási tételként is:

(p1) Lehetetlen, hogy információ önmagától, értelmes információ-forrás nélkül keletkezzen

(p2) a világban van információ

k: ezért a világ létrehozójának értelmes lénynek kellett lennie, tehát van Isten.

(P1) A világban van információ

Vizsgáljuk meg először is azt, hogy mit nevezünk egyáltalán információnak. Az informatikában régóta a Shannon-féle információ definíciót használják, amely tetszőleges jelsorozatot információnak tekint. Amikor azonban mi információról beszélünk, ennél a definíciónál sokkal többre gondolunk. Werner Gitt 5 szintet határozott meg, amelyek alapján valóban információról beszélhetünk. Most csak röviden mondanám el ezeket, de ennél sokkal részletesebben be van ez mutatva a könyvében. Nekünk az is elég, ha felhívjuk a beszélgetés során ezekre a figyelmet, hogy akinek mondjuk, megértse, hogy mi az, amiről mi azt mondjuk, hogy magától nem keletkezhetett. (Nem kell tehát ezeket feltétlenül fejből tudni).

1) Statisztika – a jelsorozat szintje. (jeltípus, jelmennyiség)

Az információnak lennie kell jelkészletének. Betűk, szimbólumok meghatározott számban.

Itt még teljesen figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy adott karakterlánc értelmes-e vagy sem. A nyelvtani helyesség kérdése sem kerül szóba ezen a szinten.

2) Szintaxis – a szabályszerűségek szintje (jelkészlet, nyelvtan)

Ezen a második szinten csak magáról a karakterkészletről (kód) és a karakterek és karakterláncok összefűzésének szabályairól (szókincs, nyelvtan) van szó, ami független mindenféle értelmezéstől.

(Pl: A pityula röcsöli a regét. Ennek a mondatnak van szintaxisa, de nincs értelme. Ezért ez még nem az az információ, amiről beszélünk)

3) Szemantika – az üzenet, a jelentés szintje

Ezen a szinten jelenik meg először az értelmes üzenet, és mellette még két jellemzője az információnak:

a) Maga az értelmes üzenet,

b) az üzenet által az üzenő (adó),

c) és az üzenet által az üzenet átvevője (vevő).

A jelkészlet (statisztika) és a nyelvtan (szintaxis) számottevően megváltozhat, ha az információt egy másik nyelven ábrázoljuk, noha a jelentése változatlan marad. Egy konkrét üzenet jelkészletet és nyelvtana megváltoztatható, a szemantikája, vagyis a jelentése azonban nem, mert különben sérülne maga az üzenet.

Mivel a jelentés mindig gondolati terveket ábrázol, egy több tagon keresztül történő adatátviteli folyamat során is az első tagnak szellemi forrásnak kell lennie (pl. egy rádiós előadás szerzője mint adó – adóberendezés – rádiótorony – rádióantenna – autórádió – autóvezető mint vevő).

Tétel: Minden információ valamilyen szellemi forrásból (adó) ered, ha visszafelé az átviteli lánc kezdetéig követjük.

4) Pragmatika – az üzenettel elérni kívánt cselekvés, tett szintje

A szemantika szintjéig nem merül fel a konkrét cél kérdése, melyet az adó az információ átadásakor kitűz magának. Azonban az adó részéről minden információátadás azzal a szándékkal történik, hogy meghatározott eredményt érjen el a vevőnél, ezt hívhatjuk pillanatnyi konkrét célnak. Hogy elérje a kívánt eredményt, az adó megfontolja, hogy milyen cselekvési mód által juthat el a vevő ehhez a pillanatnyi célhoz. Ezzel az információ teljesen új szintjéhez értünk, melyet pragmatikának (gyakorlati hasznosulásnak) nevezünk. Minden tényleges információnak van pragmatikus szempontja. Ez alatt azt értjük, hogy minden információ, melyet az adó küld a vevőnek, egy konkrét céllal bír.

A valódi információ képes cselekvést kiváltani (ösztönözni, kezdeményezni, végrehajtani) a vevőnél. Az információ mind élettelen (pl. számítógép, autómosó sor), mind élő (pl. sejtfolyamatok az állatoknál és az embernél) rendszerekben kifejti reaktív hatását.

A nyelvben nem egyszerűen mondatokat rakunk egymás után, hanem kéréseket, panaszokat, kérdéseket, felvilágosításokat, kioktatásokat, figyelmeztetéseket, fenyegetéseket és parancsokat fogalmazunk meg, melyek meghatározott cselekvést váltanak ki a vevőnél.

A valódi információnak mindezekkel a jellemzőkkel rendelkeznie kell.

5) Apobetika – az eredmény szintje

Esetünkben még egy kritériumot felállítunk a valódi információval szemben. Mégpedig azt, hogy hatására a vevőnél valamilyen konkrét eredményre jön létre. Valami történik a hatására.

Összefoglalva a ezeket a jellemzőket világossá vált, hogy az információ többszintű fogalom. A hagyományos információelmélet az információ lényegének csak egy nagyon szűk részét ragadja meg, ami az információ öt tárgyalt szintjén könnyen lemérhető. Ki lehet mutatni, hogy egyes szerzők ellentmondásos kijelentései és hamis következtetései abban gyökereznek, hogy anélkül beszélnek információról, hogy számot adnának róla, éppen melyik szinten mozognak, vagy hogy a mindenkori szint elegendő-e ilyen messzemenő következtetések levonásához. Így például a biológiai rendszerek eredetének kérdésére semmilyen válasz nem adható, ha csupán a statisztikai szintre hivatkozunk. Az imponáló matematikai apparátust felvonultató értekezések sem tisztáznak semmit, ha a képletek a statisztika szintjén mozognak. Megalapozott kijelentések csak akkor tehetők, ha az információ minden szintjén következetesen kezeljük az adó-vevő problémát.

Egy adatsor tehát csak abban az esetben információ, ha van meghatározott számú és fajtájú jelkészlete, ezeknek a jeleknek van valamiféle szabályrendszere, nyelvtana, ahogy egymáshoz rendeljük őket. Van továbbá jelentése, értelme; célja; és eredménye az üzenetnek. Minden információ feltételez továbbá egy adót, ahonnan elindul az üzenet, és egy vevőt, akihez megérkezik és aki értelmezni tudja azt.

Tegyük fel tehát ismételten az előbb megfogalmazott kérdést: van-e a világban a fenti kritériumoknak megfelelő információ? Válaszként lássunk két példát:

1. A rendőr megállít egy autóst, és kéri a jogosítványát, aki átnyújtja neki azt. Ebben a szituációban megvalósult az információ mind az öt szintje, az eredmény elérésével (a jogosítván átnyújtása) bezárólag.

2. A DNS-ben található információ. A DNS szálon található „kémiai betűket” a tudósok az A, G, T és C betűkkel ábrázolták. Ezek a betűk kódolják az élőlény genetikai információját. A DNS-nek tehát minden bizonnyal van jelsorozata (statisztika), a betűknek van szabályszerűsége (szintaktika), van jelentése (szemantika), amely az élőlény teljes felépítésének leírása, van pragmatikája, hiszen a DNS azzal a céllal létezik, hogy az állat testfelépítése átörökítésre kerülhessen, és van eredménye (apobetikája): a megszülető új élőlény.

A válasz tehát egyértelműen igen: van a világban a mind az öt aspektust magában foglaló információ.

(P2) Az információ nem-anyagi természetű (az anyag csak hordozza, de nem hozza létre az információt)

A kijelentés bizonyításához vessünk fel – szintén Werner Gitt alapján -, néhány feltevést, majd lássuk meg, hogy bizonyíthatók-e ezek.

• Az információ nem anyag, de tárolásához és átviteléhez anyagra van szükség.

• Az információ nem élet, de a sejtekben található információ alapvető minden élőlény számára. Az információ az élet szükséges feltétele.

• Az élet sem nem anyag, sem nem információ, de mindkét jelenség szükséges hozzá.

Az evolucionisták – filozófiai előítéleteik alapján – mind az információt, mind az életet tisztán anyagi jelenségnek tekintik. Az élet keletkezését és lényegét ezzel tisztán fizikai-kémiai folyamatokra redukálják.

Werner Gitt tehát felállította a természettudományos információelmélet (TTI) legfontosabb tételeit, melyek cáfolják az evolucionizmus téziseit.

(megjegyzés: Az alábbiakban felsorolt tételeket ismert rendszerek megfigyelése által nyertük. A természeti törvényekre vonatkozó eme alaptétel mind az anyagi, mind a nem-anyagi mennyiségekre érvényes)

TTI-1: Egy anyagi mennyiség semmilyen nem-anyagi mennyiséget nem hozhat létre.

Általános tapasztalatunk, hogy egy almafa almákat, egy körtefa körtéket, egy bogáncs pedig bogáncsmagokat terem. Ugyanígy a lovak csikókat, a tehenek borjakat, a nők pedig gyermekeket hoznak világra. Ehhez hasonlóan, a megfigyelés alapján megállapíthatjuk, hogy egy anyagi mennyiség soha nem hoz létre nem-anyagi mennyiséget.

Az evolúciótan képviselői éppen a TTI-1 ellentétét állítják. Példaként megemlítjük Adolf Heschl „Az intelligens genom” című könyvét , amelynek alcíme: „Az emberi szellem keletkezése mutáció és szelekció által”. A szerző már a címmel is azt sugallja, az emberi szellem, tehát valami nem-anyagi dolog, keletkezhet. Mivel ilyet nem figyeltek meg, Heschl fejtegetései merő spekulációk maradnak, amelyek bizarr filozófiai gondolati építmények, és amelyeknek nincs semmilyen realitásuk. A várt tényeket azzal az evolucionista meggyőződéssel helyettesítik, „hogy fajunk, minden vélt vagy bizonyított sajátosságával – legyen az morfológiai (testfelépítésbeli), viselkedésbeli vagy tisztán szellemi természetű – egészében beleillik az evolúció alapvető mechanizmusaiba, így ma is alá van vetve a biológiai evolúciónak”.

Ez azonban egy olyan állítás, mely valóban nem több egy puszta állításnál. Semmivel sem igazolható.

Ebből világosan látható: Az evolúciótan a világon létező minden nem-anyagi dolgot (pl. információ, tudat, emberi szellem) az anyagból eredeztet.

Ezt a feltevést egyetlen megfigyelés sem támasztja alá, ezért alapvetően téves.

A TTI-1 általánosan figyelembe veendő eredményét valamivel speciálisabban is megfogalmazhatjuk, miáltal a TTI-2 törvényhez jutunk:

TTI-2: Az információ alapvető nem-anyagi mennyiség.

Materialista gondolkodásmód: A materialista gondolkodásmód messzemenően belopódzott a természettudományokba, úgyhogy uralkodó paradigmává vált. Richard Lewontin amerikai genetikus találóan állapította meg, hogy ez egy igazolhatatlan előzetes elhatározás:

„Nem arról van szó, hogy a tudomány módszerei arra kényszerítenek bennünket, hogy elfogadjuk a látható világ tisztán materialista magyarázatát. Ellenkezőleg – először elhatároztuk, hogy hiszünk a tisztán anyagi folyamatokban, majd megalkottuk azokat a kutatási módszereket és tudományos elméleteket, amelyek tisztán anyagi magyarázatot szolgáltatnak – nem számít, hogy e magyarázatok ellentmondanak a józan észnek és összezavarják a be nem avatottakat; mert nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón”

Nem-materialista gondolkodásmód: Lewontin figyelemre méltó őszinteséggel bevallotta, miért hangsúlyozzák olyan abszolút módon a materializmust: a Teremtő szigorú tagadása miatt. Mi ettől világosan és tudatosan elhatároljuk magunkat, mivel a tisztán materialista gondolkodásmód nem alkalmas a megfigyelt valóság magyarázatára, és ezért a gondolkodás és kutatás zsákutcájába vezet. Az a valóság, amelyben élünk, két alapvetően különböző tartományra osztható, nevezetesen az anyagi és a nem-anyagi világra. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy jelenség vagy mennyiség az egyik vagy másik tartományba sorolható:

Az anyagi és nem-anyagi mennyiségek közötti különbségek

Ahhoz, hogy valamit anyagi mennyiségnek tekintsünk, eleget kell tennie a szükséges és az elégséges feltételeknek. W. Gitt részletesen bemutatja melyek ezek, mi most itt csak összefoglalóan jegyezzünk meg annyit, hogy a szükséges feltétel az, hogy a mennyiség tömeg nélküli legyen, de ez még nem elegendő. Pl. a fénynek sincs tömege, mégis anyagi mennyiségnek tekintjük. Az elégséges feltétel az, hogy a mennyiség ne legyen kölcsönös összefüggésben; egymástól való függésben (idegen szóval korrelációban) az anyaggal. A fénynek nincs tömege, de mégis függ az anyagtól, mert anyagi forrásból, a Napból, egy izzószálból stb. indul ki.

Ha egy ismeretlen mennyiséget meg akarunk vizsgálni a tekintetben, hogy nem-anyagi természetű-e, akkor fontos kritérium a tömegnélküliség. Ha ez a szükséges feltétel nem teljesül (pl. proton, neutron), akkor anyagi mennyiségről van szó. Ha a vizsgált mennyiség nem rendelkezik tömeggel, meg kell vizsgálni, nem korrelál-e valamilyen módon a tömeggel. Tehát nem lehet az anyag valamilyen tulajdonsága, nem állhat kölcsönhatásban az anyaggal, és nem keletkezhetett az anyagból.

Az információ, amelyről mi beszélünk mindig egy gondolaton alapszik, tehát nincs tömege, és nem egy fizikai vagy kémiai folyamatban keletkezik.

Ezért az információ nem-anyagi mennyiség. Az a tény, hogy tárolásához és átviteléhez anyagra van szükség, még nem teszi anyagi mennyiséggé.

Ma itt megállunk. A harmadik előfeltevést, hogy Információ nem keletkezik spontán módon, természeti folyamatok által, csak és kizárólag értelmes információ-forrás (adó) által, és a következtetést, miszerint léteznie kell egy a világon kívül álló, értelmes információ-forrásnak, aki az Isten, a jövő vasárnap fogjuk megvizsgálni.

A következő alkalommal még néhány további következtetést is meg fogunk nézni, ami az információra alapuló istenérvből következik.

Szóljon hozzá!