Kik a karizmatikusok?

Ha beszélgetsz egy kereszténnyel, és ő jóval többet fogja emlegetni a Szent Szellemet, mint Jézus Krisztust, akkor valószínűleg egy karizmatikussal beszélgetsz.

A karizmatikusok főbb tanításai megegyeznek azokkal a bibliai alapelvekkel, amelyekben a legtöbb keresztyén is hisz. (Nem ideértve azonban pl. a katolikusokat, akik igen messze eltávolodtak már a Bibliától).

Azonban különös hangsúlyt nyernek gyakorlatukban az általuk a Szent Szellem munkájának tulajdonított különböző külsődleges jelek és csodák (lelki ajándékok = karizmák). Ilyenek, pl. a kézrátétel (Szent Szellem átadása, gyógyítás, stb. céljából), a „nyelveken szólás” (glosszolália), amelyet gyakran Biblia ellenesen egyszerre végeznek, és szinte mindig érthetetlen „nyelvek”-ről van szó. (A „nyelveken szóló” személynek önkívületi! állapotban érthetetlen szavak jönnek ki a száján).

Közös jellemző, hogy alábecsülik annak lehetőségét, hogy ártó szellemek is állhatnak ezeknek a jeleknek a hátterében, pedig a Biblia világosan figyelmeztet erre.

Jézus sohasem ígérte, hogy a benne hívők ezen a világon meg fognak gyógyulni a betegségeikből, különleges képességekre tesznek szert (mindnyájan), meggazdagodnak, stb.

Igen jellemző az érzelmi túlfűtöttség, a testies öröm átélésének igénye. (pl. zenében, táncban, tapsolásban, egyéb ujjongásokban, sőt extázisban).

A legnagyobb probléma, hogy ezek után a külsődleges jelek utáni vágyakozás a háttérbe szorítja, sőt ki is olthatja a bűnvallást és a belső növekedés szükségességét.

Magyarország immár negyedik legnagyobb taglétszámú keresztény gyülekezete egy karizmatikus mozgalom. Találkozni lehet velük szabadtéri „keresztény” rock koncertek során, az egyik kereskedelmi tv csatorna vasárnap reggeli műsorában.

Nem akarok megsérteni senkit, de nem árt tudni, hogy a parlamentből éppen most kihullott szélsőségesen liberális, és deviancia pártoló párt soraiból többen vannak a tagjaik között, mégpedig liberális nézeteiket megtartva. Ez pedig legalábbis furcsa. Jól látható kapcsolataik vannak a liberális médiával is. Bolond lyukból pedig általában bolond szél fúj.

A karizmatikusokhoz előszeretettel csatlakoznak vagyonos emberek, mert itt nem kell lemondaniuk olyan világi dolgok élvezetéről, melyekről más gyülekezetekben le kellene. Valószínűleg innen ered a mozgalom jó anyagi háttere is.

Összefoglalva a Biblia figyelmeztet, hogy az Antikrisztus majd nagy jelekkel és csodákkal fogja elkábítani az emberiséget. Vajon kik lesznek erre a legfogékonyabbak, hogy úgy mondjam „felkészítettek”?

Nem árt tehát az óvatosság!

1 Pt. 5.8: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:”

Ébredés vagy elhitetés? A karizmatikus mozgalom.

Mottó:

„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.” (Máté 5.13)

Mi, keresztyének, azt a feladatot kaptuk Jézus Krisztustól, hogy vigyük el, hirdessük az evangéliumot az embereknek. A keresztyének az egyetlenek, akik igazi reménységet tudnak nyújtani a világ számára. Mi vagyunk a só – ahogy Jézus mondja -, akik ízt tudunk vinni a világba. Ezt a feladatot azonban csak akkor vihetjük véghez, ha közben mi magunk nem válunk hasonlatossá a világhoz.

Bizonyos keresztyén csoportok úgy látják leghatékonyabban kivitelezhetőnek ezt a feladatot, hogy maguk is hasonlatossá válnak szokásaikban a világi emberekhez (pontosabban meg sem változnak a megtérésük - megtérésük? - után). Mire lesz jó azonban az a keresztyén, aki hasonlóvá lett a világhoz – megízetlenült? Jézus mondja:” nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek”.

Egy félreértésre szeretnék itt rávilágítani. Nekünk, keresztyéneknek igenis kötelességünk elmenni az emberek közé, és hívni őket megtérésre! A kútból azonban csak úgy húzhatunk ki valakit, ha közben mi fent maradunk a kút kévéjénél, nem pedig úgy, ha beugrunk mellé!

Jézus vajon hogyan járt volna el, ha most köztünk élne?

Ismert példa, amikor betért a vámszedő házába, ami akkor is sokakat megbotránkoztatott. (Lk. 19.1-10). Gyakran hivatkoznak erre az igeszakaszra azok, akik szerint a keresztyének is így kell viselkedniük a bűnösökkel.

Egy fontos tényről azonban megfeledkeznek: Jézus nem lett vámszedő azért, mert betért abba a házba!

Vajon Jézus betérne egy kocsmába, ha ott bűnbánatra kész embereket találhatna? Biztosan! Kérne magának egy sört is, ha már ott van? Aligha!

Elmenne drogosok közé, ha szükséges lenne? Igen, feltétlenül! De ugye senki sem gondolja, hogy be is lőné magát.

Szóba állna más vallások követőivel vagy okkult dolgokat művelőkkel? Hogyne tenné! De ő maga sohasem tenne olyat!

Elvegyülne rockzenét hallgató fiatalok között, beszédbe elegyedve velük. Biztosan ezt tenné! Vajon ő maga is elkezdene ilyen zenét játszani? Kizárt dolognak tartom!

Az üzenetet közvetítő médium rányomja a bélyegét magára az üzenetre. A hírnevükre ügyelő cégek nem hirdetnek például erotikus magazinokban, még akkor sem, ha ez extraprofitot hozna nekik. Jézus sem fogja a Sátán zenéjét használni, hogy hordozza az Ő üzenetét, ez bizonyos!

Jézus idejében a só nem az a tiszta konyhasó volt, amint napjainkban használunk. A sónak és az ízetlen hordozóanyagnak egyfajta keveréke volt. Ha eltűnt ebből az anyagból a tényleges só, akkor a „a só megízetlenült”, ki kellett dobni. Ha eltűnik a keresztyénből az, ami őt külsőleg is keresztyénné teszi, és a többi világi emberhez hasonló életmódot folytat, akkor milyen hasznot hozhat már Jézus számára?

Igen, a világias gyülekezeteknek sokkal több követője van, mint a konzervatívaknak. Ez tény. Lehet-e azonban világi úton keresztyénné válni? Nem fából vaskarika ez? Lehet a Sátán eszközeit használni ahhoz, hogy Krisztushoz vezessünk embereket? Valaki azt gondolja, hogy túl tud járni az ördög eszén? Nem lehet, hogy fordítva történt ez meg?

Sokan bizonyos jelek és csodák miatt csatlakoznak ilyen gyülekezetekhez. Testük gyógyulását várják, holott Jézus nem ígéri sohasem, hogy ezen a világon a keresztyének biztosan meggyógyulnak betegségeikből, vagy egészségesek fognak maradni. Sőt, gyakran maga Isten küldi a betegséget a hívő életébe, hogy figyelmeztesse vagy alázatban tartsa.

Jézus mindörökké ugyanaz?

Érdekes módon ezt a kijelentést szinte kivétel nélkül minden karizmatikus hívő hangoztatja. Kicsit olyan már ez, mint aki érzi, hogy valami nem stimmel azokkal a tanításokkal, amelyeket követ, ezért igyekszik valamibe belekapaszkodni, mintegy mentségként előhozakodni vele.

Ez kijelentés kétségtelenül így igaz! Azonban, hogy ugyanaz, az nem jeleni azt, hogy ugyanazokat a módszereket is használja folytonosan. Jézus nincs ily módon lekorlátozva. Isten a négy üdvtörténeti kor kezdetén, eltérő módon használt csodákat (Mózes idejében, próféták – próféciák, Jézus amikor a földön járt, az apostolok korának kezdetén.)

Az apostolok korában szükség volt azokra a csodákra, amelyek az Apostolok cselekedeteiben vannak megírva, hogy megerősödjék a bimbódzó kereszténység. Utána azonban az efféle csodák megszűntek. Hogyhogy éppen a 20-21. században jelentek meg ilyen széles körben ismét?

János apostol azt írja, hogy akik a világ szerint beszélnek, azok a világból valók, és a világ hallgat rájuk. A keresztyéneknek nem szabad a világ szerint szólniuk, hanem Isten szerint, mert akiket Isten arra választott, azok meg fogják hallgatni az ő beszédüket így is. Gyakorlatilag erről ismerhetjük meg a tévelygésnek lelkét és az igazságnak lelkét, hogy a világ szerint szól-e valaki, vagy Isten szerint. (1 Jn. 4.5-6)

1 Jn. 4.5-6 „Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok. Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.”

Figyelmeztető jelnek kellene lennie, hogy a Biblia több helyen is óva int bennünket az utolsó időkben egyre jobban megszaporodó hitető szellemektől, akik képesek lesznek becsapni „még a választottakat is” jeleikkel és csodáikkal! Vajon kik lesznek (vannak) kitéve leginkább ezeknek az „angyalok álruhájában” jelentkező gonosz lelkeknek?

Azt tartják, hogy azokat a legkönnyebb elhitetni valamivel, akik biztosak benne, hogy őket nem lehet megtéveszteni, akikben nincs alázat, hogy önvizsgálatot tartsanak, és a „Biblia világosságában” az Ige mérlegére tegyék nézeteiket.

Az alábbiakban két könyvből vettem hosszabb idézeteket, hogy akik szeretnének tisztán látni a fenti nagyon fontos kérdésben, azok megismerhessenek egy általuk talán még nem ismert álláspontot is. Szeretném leszögezni, hogy nem vonom kétségbe egyetlen karizmatikus hívő üdvösségét sem. Isten, aki a szíveket vizsgálja, és akár a mi gyülekezetünkben is – ahogy akármelyikben – lehetnek emberek, akik igazából még sohasem fogadták el Jézus Krisztust Megváltójuknak, megvallva bűneiket és kérve a megbocsátását, és csak külsőleg tűnnek keresztyénnek. Ahol azonban kiemelt hangsúlyt kapnak az üdvösség külső megtapasztalásának jelei (csodálatos gyógyulások, euforikus hangulatba kerülés, nyelveken szólás), ahol a „szellemkeresztség” eseménye a tanításban különválik a megtérés pillanatától, ott elhalványulhat a bűnbánat jelentősége.

A következőkben tehát a témát behatóan tanulmányozó, ezért jól ismerő, sokat tapasztalt könyvek szerzőitől idézek, magam csak röviden, dőlt betűkkel szedve fűzöm hozzá a megjegyzéseimet.

Kovács Géza – Karizmák a Biblia világosságában

Az elferdülések általában úgy jönnek létre, hogy nem a Szentírásból kiindulva és arra épülve alakul ki a hitbeli látás és gyakorlat, hanem a már kialakult látáshoz és gyakorlathoz keresi és a maga speciális céljának megfelelően, értelmezi valaki az igeszakaszt. 9.o.

Az ajándékozottak nem válnak az ajándékok által emberfeletti emberekké és nem is tekintik magukat különbnek, többnek másoknál. 11.o.

A karizmatikusok között – írja egyebütt a szerző – előfordul, hogy nem tartják igazi hívőnek azokat, kiknek nincsenek valamilyen szemmel látható megnyilvánulásuk a Szent Szellemtől. Ezért aztán erőltetik, hogy az illető például „nyelveken szóljon”, s amikor ez végre megtörténik, akkor nyerte el – szerintük – az illető a „Szellemkeresztséget”. Ez a tanítás azonban teljesen Biblia ellenes, néhány igevers félremagyarázásán alapszik.

A talentumok – ha a hívő ember azokat valóban Isten oltárára teszi – a Szentlélek uralma alá kerülnek és a Szentlélek ajándékaivá (karizmákká) minősülnek. 13.o.

Gátlásos, hallgatag ember bátor bizonyságtevővé válik, és árad belőle a tartalmas mondanivaló. 11.o.

Az emberi problémák végtelenül sokszínűek, a gyógyításukra nyert karizmák is különbözőek. 11.o. Helytelen tehát mindenkinél a nyelveken szólást erőltetni.

Isten Szentlelke nem ad karizmát e világi célok megvalósítására, sem saját szellemi produkciónk mutogatására, vagy csak azért, hogy nekünk élményben és örömben legyen részünk. 11.o.

Különlegesen zavarba ejtő a nyelvek ajándékának jelként való erőltetése azért is, mert különleges élményt ígér, amely által érzelmi, sőt extatikus átélés jelent valamiféle bizonyítékot a Szentlélek jelenlétére. 23.o.

A Lélekkeresztségre vonatkozó tanítást nem a teljes Írásra alapozzák, hanem saját látásuk igazolására kiemelnek egyes Igéket és azokat sajátos magyarázattal ruházzák fel. 23-24.o .(Pl. Apcsel 2.38, ahol ajándékként a Szentléleknek, mint személy vételének ajándékáról van szó, nem nyelveken szólás, vagy másféle ajándékról)

Ha valakinek az élete a Lélek gyümölcsét termi (tehát szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség árad a magtartásából és szavaiból) akkor fogadható hitelesnek a szolgálata és tekinthető úgy, hogy ajándékait ténylegesen a Szentlélek adta. Ha azonban a Szentléleknek ez a gyümölcse nyilvánvalóan és tartósan hiányzik, vagy hiányos, és ezt a hiányt az illető nem is érzékeli, - Jézus világosan megfogalmazott mértéke szerint - hamis prófétáról van szó. 26-27.o.

Eltévelyedés és könnyen idegen szellemi erők felé való kapunyitás minden olyan lázas és erőszakos törekvés, amely extatikus élményekben kívánja megélni és látja igazoltnak a Szentlélek jelenlétét és munkáját. 28.o.

Semmiképpen sem lehet elfogadni hitelesnek és Istentől valónak azt a fajta „prófétai karizmát”, amely szinte naponta látomásokban, fényes jelenségekben, forró áramlásokban, jövőre vonatkozó jóslásokban és álmokban jelentkezik.

Okkult jelenség ez, amely újra és újra extázisba, misztikus jelenségeket észlelő révületbe viszi, és szellemi megkötözöttségben tartja áldozatát. 41.o.

A nyelveken szólás ajándékát nagy érzelmi átéléssel megnyerő hívő hajlamos arra, hogy magát – ettől kezdve – magasabb rendű, különleges isteni titkot hordozó /egy kicsit/ szuper-hívőnek érezze. Bár nagy gonddal alázatosan igyekszik viselkedni és szólni, magasabbrendűségi vélelme mégis minduntalan kitűnik abból ahogyan kezdi kritizálni, megítélni a régi hívőket, gyülekezeteket, az imákat, az igehirdetést, a lelkipásztort – szóval mindent. És ami még nagyobb probléma: meggyőződésévé válik, hogy csak akkor lesz megújulás, ébredés, ha mindenki ugyanezen élményt éli át, amelyet ő is „átélt”. Vagyis kialakul benne az okkultizmusra jellemző kényszerkötődés a misztikus nagy érzelmi átéléshez. 74.p.

Alexander Seibel – Krisztus gyülekezete tévelygések veszélyében

A hívő beteljesedik Szent Szellemmel. Ez a beteljesedés nem egyszer s mindenkorra történik, hanem naponként való önátadás, az összetöretés, a kereszt igenlése stb. alkalmával. 11.o.

A hívők ne kérjék a Szent Szellemet (maguknak), mivel, mint Isten gyermekei, már amúgy is megkapták azt. (Róm. 8.9). De igenis kérhetünk az Atyától jó dolgokat és áldásokat. De ne is imádkozzanak a keresztények a Szent Szellemhez. Az egész ÚSZ-ben egyetlen példát sem találunk erre. 12-13.o

Kemény eledel annak felismerése, hogy egy és ugyanazon személyben keveredhetik a világosság a sötétséggel, a Szent Szellem a sátáni szellemmel, az isteni az istenellenessel. (1 Kor. 3.2,; Zsid. 5.13-14) 20.o. Ld. pl.: Ananiás és Szafira (ApCsel 5.1-5)

Akkoriban (1.sz) igen az elterjedt „gnózis” tana magában foglalta többek közt, hogy a megváltás az igazság megismerése, nem pedig az annak való engedelmesség által van. A bűnt bizonyos szempontból a megismerés semlegesítette.

Széles körben elterjedt vélemény (ma is) az, hogy Isten gyermeke már nem lehet közösségben démonokkal, nem lakhat benne hitető szellem. A gnosztikusan befolyásolt korintusiak ezt amúgy is képtelenségnek tartották. Ennek következtében minden testi vagy természetfölötti jelenség szükségszerűen „Istentől van”, legyen az akármilyen különös vagy az apostolok tanításának ellentmondó. 22.o.

Ma is megfigyelhetjük egyre inkább azt az irányzatot, hogy az „emelkedett lelkiállapotot” pszichikus és világi módszerekkel idézzék elő (ritmus, beat zene, lábdobogás, tapsolás, kiabálás, sóhajtozás), hogy így bizonyítsák „Szellemmel” való teljességüket. Éppen a kiszáradt, élettelen, törvényeskedő gyülekezetek tagjai számára jelent gyakran nagy vonzerőt az ilyen „életteljes” összejövetel, s közben sajnos összetévesztik a mesterségesen felkorbácsolt lelki izgalmat a Szent Szellem munkálkodásával. Ilyenkor aztán csöbörből vödörbe kerülnek. Pál olyan gyülekezetnek írta ezt az elsősorban felvilágosítást és helyreigazítást tartalmazó levelét, amelyre a világosság és a sötétség keveredése volt jellemző. 23.o.

Ismét csak döntő a passzivitás elve. Watchman Nee írja a „Szellemi keresztyén ember” („The spiritual man”) c. művében: A tulajdonképpeni mulasztási bűn, amely helyet biztosít a gonosz szellemeknek, az a hívő passzivitása… ha valaki nem használja természetes adottságait és tétlenségbe süllyed, ezzel alkalmat nyújt az ördögnek és segítőtárasinak, hogy helyette ők használják azokat. Ez azután alapot szolgáltat sötét mesterkedéseiknek… Az Istennek szentelt életű hivő megcsalásának tulajdonképpeni oka egy szóban foglalható össze: passzivitás, azaz ilyenkor az ember nem használja tevékenyen az akaratát szellemének, lelkének és testének irányítására. 27-28.o

Egyre gyakrabban olvashat az ember tanácsokat a passzív meditációra, a „belső csendbe” való elmerülésre. Sokszor huzamosan elmélkednek képek és tárgyak fölött, sőt bizonyos lélegzési, beszéd- és csöndgyakorlatokat is ajánlgatnak, hogy a „Szent Szellem” mélyrehatóbban munkálkodhasson bennük. Szellemi feszültség nélkül egyszerűen át kell adnunk magunkat mindannak, ami ilyenkor az eszünkbe jut. Pedig éppen ezzel töltjük be a passzivitás törvényeit, ezzel készítünk szállást a gonosz ősellenségnek, és válunk, keményen fogalmazva, tehetetlen médiummá. 28.o.

Csakhogy ezek a hívők azt hiszik, hogy minden a Szent Szellemtől való, és nem fogják föl, hogy passzív szellemük valósággal mágnesként vonzza ezeket a hamis élményeket. 29.o.

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1 Pt. 5.8)

Ha nem figyelünk az 1 Pét. 5.8 intésére, s éberség és józanság helyett ábrándozunk, és passzívak vagyunk – ahogy ezt sajnos gyakran tapasztaljuk éppen a karizmatikus áramlatoknál -, akkor bizony elnyel bennünket a Sátán, ahogy ezt Isten Igéje félreérthetetlenül kilátásba helyezi. 32.o.

A nyelveken szólás (glosszolália) el van terjedve az iszlámban, a hinduizmusban, a mormonoknál, a spiritizmusban és a varázslás körében is. Nyilvánvaló tehát, hogy a valódi nyelveken szólás mellett van nem valódi is. 37.o.

A karizmatikus Jakob Zopfi írja a „Rajongás szelleme?” („Schwarmgeist?”) c. könyvecskéjében a „Rövid úton megcáfolt ellenérvek” címszó alatt: „Vigyázat! Van démoni nyelveken szólás is! – Vaklárma! Számunkra egyáltalán nem fontos.” Az ilyen magatartás erőteljesen emlékeztet arra, amiről az 1Kor. 14.38 ír: „A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.” 37.o

A legmagasabb-rendű szellemi ajándékok azok, amelyek az értelemmel és az intelligenciával kapcsolatosak. 41.o. A nyelveken szólás mindig az utolsó helyen áll, ami bizonyára nem véletlen. 40.o.

„A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.” (1 Kor. 14.4)

Pál egyáltalán nem a nyelveken szólást ajánlja önmagunk építésére, hanem ennek az ajándéknak a gyülekezetben való használatát ítéli el, mert az nem segít másokon. 47.o.

A Sátán egész birodalmát a csalás jellemzi; de valószínű, hogy mindezek között a legcsalárdabbak a nyelveken szólás szellemei, melyek Szent Szellemnek adják ki magukat. 60.o.

Ökumenizmus

„Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.” (Jel. 16.14)

„A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,” (2 Thessz. 2.9)

Ma az Antikrisztus fellépését megelőző korban élünk. A Biblia kijelenti, hogy az Antikrisztus megtévesztően vallásos köntösben jelenik majd meg, és világszerte imádni fogják. Ezt az elhitetést jelek és segítik majd elő (Jel 13.13-14; 16.14). A hamis messiás eljövetelét előreláthatólag világméretű „ébredés” vezeti be (Jel 13.8), amelyet jelek és csodák (2Tessz. 2.9), adományok, látomások és jövendölések (1Kir. 22. 22-23; Jer. 23.15b) idéznek elő. Ezek az „adományok” talán létrehozzák az egyházak egyesülését is. Ha megfigyeljük, hogy a római katolikusok közt egyre többen nyerik el a „szellemkeresztséget”, és hogy a nyelveken szólás miatt nem egy protestáns mozgalom katolikus irányzatok felé felé vonzódik, s hogy szemünk előtt játszódnak le nagy „testvériesedési jelenetek” a protestánsok és katolikusok közt a „kegyelmi ajándékok” alapján, akkor nyugodtan mondhatjuk: Egy karizmatikus szuperegyház megvalósulása immár nem tartozik a képtelenségek közé. 66.o.

„Aki lelki élményeket hajszol, és még nem halt meg az érzelmekkel telt életnek, azt könnyen elhitetik… Ma sok keresztyén fogékony a természetfelettiek okozta elhitetésre” – Watchman Nee 69.o.

„Nem szabad lebecsülnünk a nyelveken szólás ökumenikus hatásait… Napjaink karizmatikus istentiszteleteinek is ökumenikus jellege van. A nyelveken szólás közösséget teremt, amely erősebb a hitvallások és felekezetek sorompóinál.” A. Bittlinger 66.o.

Ilyen ellenhatást figyelhetünk meg a Krón 18. fejezetében. Itt 400 próféta egyhangúlag azt jövendöli, hogy Isten Ákhábnak adja a győzelmet. Ez valóban meggyőző bizonyságtétel! De akkor jött egy ember, Mikeás próféta – akit nem kedveltek, mivel rendszerint nem sok jót mondott. Figyelmébe ajánlják, hogy csatlakozzék az általános véleményhez, és negatív látását tartsa meg magának. Hiszen oly csodálatosan egységes látásra jutottak. Korunk nyelvén mondhatnók: intenzív csoportdinamikai hatást igyekeztek tenni rá, csak ne lépjen föl, mint egyén a maga különvéleményével.

Mikeás pedig egy csöppet sem hízelgően megállapítja, hogy az a bizonyos „csodálatos egyetértés” a hazugság szellemének munkája, akit Isten ítéletül küldött, és ez a hazug szellem szól a prófétákon keresztül. Sédékiás próféta ezt a becsmérlést nem tűrheti, arcul üti Mikeást. Nyilvánvaló, hogy szellemi gőgjében szenvedett sérelmet. Mikeás figyelmeztetését nem fogadják meg, sőt őt magát eltávolítják és becsukják. De az Úr az ő kijelentését igazolja.

Napjainkban is sokan ugyanúgy felháborodnak, mint egykor Sedékiás. Hiszen ők „különleges kegyelmet” nyertek, hogy is lehetnének hát félrevezetettek? „Számtalan hívő kizárt dolognak tartja, éppen őket hitette volna el az ellenség, hiszen oly sok szellemi tapasztalatot nyertek. S pontosan ez az önbizalom árulkodik arról, hogy már félre vannak vezetve. Ha nincs bennük elég alázat annak elismerésére, hogy őket is félre lehet vezetni, akkor egyre jobban eltévelyednek….” (W. Nee, i.m.) Sajnos, manapság egyre inkább kedvelik azokat, akik Isten népét hamis biztonságba ringatják. Azokat viszont legszívesebben kihajítanák, akik, felemelik figyelmeztető szavukat. Az ellenség mindenkor tudja, hol kell visszaütnie. (Pl. ApCsel 16. 18,23)

Közösen magasba lendítik karjaikat, elragadtatva hallelújáznak – és valaki azzal dicsekedett előttem, hogy közben miképpen nyerte el a szellemkeresztséget, a nyelveken szólás ajándékát. Szomorú ez a lelkekkel való manipulálás! Valóban „gonosz farkasok” vannak köreinkben. Egy ismert teológus szerint a csoportdinamika szelleme, a liberális teológia és a karizmatikus irányzatok közös talajon állnak. 111.o.

„Mivel már régen megadta magát az ellenségnek, az ember könnyen elkövetheti azt a súlyos hibát, hogy gonosz szellemek védője legyen… Hogy a látszatot megőrizze, vagy valamilyen más okból: vonakodik elfoglalni a keresztyén ember azt a tényt, hogy értelmét elfoglalhatja az ördög, sőt még attól is vonakodik, hogy erről tájékoztassák. Az alapos vizsgálat ellenzése – amely abból a félelemből fakad, hogy így elveszítheti „szellemi élményét” – nagy akadály a szabadulás útjában.” W. Nee 112.o.

Fel kell tennünk az igazán aggódó kérdést, mi lesz a kedves karizmatikus testvéreinkkel, ha ennyire nyilvánvalóan összetévesztik a spiritizmust a Szent Szellemmel?

Igaza lehet Francis Shaeffernek, amikor az „Új vallásos hullám” c. könyvében az új szuper-kegyességet, és a karizmatikus mozgalmat „újplatonista spiritualizmus”-nak nevezi. S közben ezek az irányzatok egyre nagyobb befolyást nyernek, egyre jobban terjednek, egyre több kört és réteget hatnak át. Ivar Lundgren, a pünkösdista svéd napilap a „Dangen” egyik szerkesztője jelentette ki nemrégiben a karizmatikus mozgalomnak a római katolikusok közt való terjedéséről: „A karizmatikus megújulás vezetőinek természetesen az a céljuk, hogy a mozgalom teljesen áthassa az egyházat, hogy a karizmatikus hullámot ne tekintsék többé elszigetelt jelenségnek.” Milyen szellem indít az egyházak egyesülésérére? Észrevesszük végre, mi történik itt? 115.o.

Jézus földi életének idején is idézett az ördög a Szentírásból.

Még az is megeshetik, hogy egy mozgalom, amely helyesen figyelmeztet bizonyos antikrisztusi veszélyekre, maga is hordozója másirányú istenellenes veszélyeknek. Félelmetesen hangzik: Olyan emberek óvnak bennünket bizonyos hitetésektől, akik maguk is elhitetők, csakhogy más irányban. 119.o.

„Ami ezt az egész dolgot (a nyelveken szólást) oly nehézzé teszi, az a feltűnő hasonlatosság, amely a természetfölötti jelenségek és a bibliai tanítás között van. Ha hozzávesszük azt a tényt, hogy sok fiatalnak sugárzik az arca, sokat beszélnek Jézusról, megszabadulnak korábbi vétkes szokásaikból, kábítószer-élvezetből, bűnözéstől és paráznaságtól, és odaadó kegyességre vall a viselkedésük, akkor azt az embert, aki mindennek ellenére utalni merészel arra, hogy valójában mindez talán mégsem az, aminek látszik, gyanakvónak, szeretetlennek és elfogultnak mondják. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: A világon a legveszélyesebb tévelygés az, amelyik a legjobban közelíti meg az igazságot; és halálosan veszedelmes utánzás az, amelyik a legjobban hasonlít a valódihoz. (i.m.: Conrad Murrel: „Valódi és hamis nyelveken szólás”). 129.o.

Izráel vereségéről olvashatunk az 1Sám 4.2-ben is… A vének azt javasolták, hogy vigyék el a harcba magukkal a frigyládát. Tehát bűnbánat helyett Isten jelenlétének és erejének jelét kívánták. Ma is ez a szokásos irányzat. Ahelyett, hogy az ember minden erő forrásához, a kereszthez járulna, erőtlenségét és Szellem nélküli életét „szellemkeresztséggel” és más látható dologgal próbálja takargatni. Izráel oly hangosan ujjongott, amikor megjelent köztük a frigyláda, hogy a föld is megrendült. Ma is nagyon hangos a hallelújázás. Lépten-nyomon zeng, hogy: „bennünk van Jézus”, „telve vagyunk erővel”, szól a fülsiketítő zene, az emberek szinte sugároznak a lelkesedéstől, s az általános öröm akkora, hogy az ember valóban azt hihetné: itt az új ébredés. Csakhogy veszélyes dolog idegen tűzzel járulni az Úr oltára elé (Mint Áron fiai, Nádáb és Abihu tették: 3Móz. 10,1)

A súlypont egyre távolodik a Bibliától az emberi élmények felé. S végül az ember önmagát teszi mindennek mértékévé, önmaga istenévé. Nem bűnbánat és a Biblia iránti engedelmesség a fontos, hanem a vallásos megtapasztalás. Ez az utolsó idők egyik legfinomabb és legveszélyesebb fejleménye, és nagy számmal esnek áldozatául ennek a halálos veszedelemnek.

Sokan azok közül, akik érzékfölötti mámorban lebegnek, ma távolabb vannak Jézustól, mint valaha. 131-132.o.

Nem világméretű ébredés küszöbén állunk, hanem egy fordított, sátáni pünkösd előtt, amelyet a rendetlenség és az anarchia szellemei készítenek elő.133.o.

A Sátán felhasználja a tudományt (pszichológiát és parapszichológiát), a vallást és még a tudatlan gyülekezetet is (amely a természetfölötti megnyilvánulásokat hajszol, és a természetfölötti szellemi ajándékokat nem a Biblia utasítása szerint vizsgálja meg), hogy a világot megtöltse a sötétség hatalmasságaival. Ez a Sátán utolsó és végleges előkészítő munkája az Antikrisztus eljövetele számára. 133.o.

A sátáni félrevezetés tipikus esete Hitler üstökösszerű feltűnése, tündöklése és bukása. A munkanélküliség és a korrupció szinte megszűnt, eltűnt a létbizonytalanság, megnövekedett az erő és a bizakodás. Nagy diplomáciai sikerek, majd elsöprő győzelmek a háború kezdetén, az ún. „villámháború” során. Ki kételkedett volna még ezek után? Mély benyomást keltő gazdasági és katonai sikerei által ez az ember az egész nép bizalmát megnyerte, és ezen az alapon azután a mélység ura az egészet úgy irányította, hogy milliók pusztultak el örök reménytelenségben. 134.o.

E világ legtöbb félrevezetettje csupa jószándékú ember. A becsületesség nem jelent biztosítékot a félrevezetés ellen csak az ismeret. 136.o.

Írásom célja a figyelemfelhívás, nem a meggyőzés. Nem gondolom, hogy pusztán e miatt valaki meg fogja változtatni a felfogását. Ha Isten mégis használja, hogy segítsen általa valakinek, akkor dicsőség érte az Úrnak. Írásomat nem nyilvános vitairatnak szánom. Rendkívül időpazarló, és tapasztalatom szerint jórészt teljesen felesleges is minden felvetésre korrekt feletet adni. Csak Isten tud hatni bárkire is, nem a meddő vitatkozás. Személyes kérdését, véleményét a profilomban található email címre írva bárki elmondhatja. Vitázni azonban ezen a módon sem kívánok senkivel.

Az Úr adjon tiszta látást mindenkinek!

Szóljon hozzá!