A Biblia igazsága és hitelessége

folytatás

Egy gyors áttekintés az előző alkalomról.

Az volt a témánk, amit most folytatni fogunk, hogy miről tudhatjuk, hogy a Biblia, amit ma a kezünkben tartunk, az tényleg Isten szavát tartalmazza-e és ugyanaz van-e benne, mint amikor azt Isten emberei az Úr ihletése alatt leírták?

Megnéztük, hogy minden korban, de ma különösen nagy támadásnak van kitéve a Biblia.

Sokan szeretnék bizonyítottnak látni, hogy az csak emberi szerzők emberi gondolatait tartalmazza, melyet ráadásul meg is változtattak, átírtak már a múltban.

Ha pedig ez így van, akkor nem kell elfogadnunk, amiket állít, és pláne nem kell engedelmeskednünk azoknak. És igazán erre megy ki a játék: okot találni rá, miért nem kell engedelmeskedi Istennek.

Nekünk viszont képesnek kell lennünk érveket szolgáltatni a kétkedőknek, és bemutatni, miért teljesen alaptalanok ezek a Bibliát ért vádak, és miért lehetünk biztosak benne, hogy tényleg Isten szól hozzánk a lapjairól.

Megnéztük, hogyha a Biblia igaz, akkor ez egy újabb erős érv Isten létezése mellett.

Ha Isten valóban a Biblián keresztül, próféták és apostolok által közölte velünk az üzenetét, akkor számítanunk lehet rá, hogy Isten gondoskodott az üzenete hitelességének bizonyításáról is. Az első ilyen, amit megnéztünk, az a próféciák rendszere volt.

Honnan lehet tudni, hogy valamit az Úr mondott-e, vagy csak emberi elképzelésről van-e szó. Délelőtt ezt nem néztük meg, de most lapozzunk a

5 Mózes 18:21 - 22

(21) Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az igét, amelyet nem mondott az Úr?

(22) Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

Világos tehát: Isten azzal hitelesíti az üzenetét, hogy becsomagolja azt próféciákba, vagyis jövőre vonatkozó kijelentésekbe. Ha a prófécia bekövetkezik, az üzenet többi része is hiteles, és kötelező érvényű. Ha nem következik be, az az üzenet nem Istentől származik. Ezért a Biblia hitelessége szempontjából 100 %-os a próféciákkal szembeni elvárás. Egy sem tévedhet, még részleteiben sem. Kijelenthetjük, hogy ennek a feltételnek a Biblia maximálisan megfelel. Soha semmi tévedést nem sikerült hitelt érdemlően kimutatni benne.

2. bizonyíték: belső harmónia

A belső bizonyítékok vizsgálata a kéziraton belüli következetességeket és következetlenségeket vizsgálja. Vagyis azt nézik, hogy a szöveg egyes részei nincsenek-e ellentmondásban egymással? Tudjuk, hogy a Bibliát több mint 40 szerző írta. Az Ószövetség nagyjából 1000 év alatt vált teljessé, az Újszövetség könyvei az 1. században íródtak. A Biblia mégis tejes harmóniát mutat.

Isten fokozatosan jelentette ki az akaratát a prófétáinak. Egyikük élt, Isten sugallt neki valamit, amit ő leírt, majd meghalt. Aztán jött valaki más, esetleg nemzedékekkel később, aki megint írt valamit, és így tovább. Az írók között voltak királyok és egészen egyszerű emberek. Tanultak, és műveletlenek. Mindenféle hátterű ember.

Ennek ellenére a Biblia teljesen következetes, nincs benne semmiféle ellentmondás. Sőt az egyes részek teljesen alátámasztják egymást. Hogyan lehetséges ez? Ha ebbe belegondolunk, már ez önmagában lehetetlenné teszi, hogy a Biblia emberektől származzon.

A Koránt például csak egy ember - Mohamed – írta, mégis tele van egymásnak ellentmondó részekkel.

Csak egy minden idő felett álló szuper intelligens lény lehet képes ekkora időtávlatban egy egységes üzenetet közvetíteni.

Ha valaki kételkedik a Biblia isteni eredetében, kérjük meg, hogy gondoljon csak bele abba, hogy ha bármely – viszonylag rövid, pár 100 éves – intervallumot nézünk is meg a történelemből, az abban élt filozófusok gyakran mennyire egymásnak teljesen ellentmondó elképzelésekkel éltek a világról. Egyszerűen képtelenség, hogy a Biblia könyvei pusztán emberektől származzanak. Logikailag lehetetlen.

Időről-időre hallunk olyanokat, hogy ellentmondások találhatók a Bibliában.

Amikor programozást tanultam, akkor nem csak a program elkészítését kellett megtanulni, hanem el kellett hozzá készíteni a felhasználói dokumentációt is. Csak ezzel együtt volt kész a feladat. Ebben pedig szerepelt egy „Gyakran ismételt kérdések „(GYIK) nevű rész, ami a – ahogy a neve is mutatja – a gyakorta felmerülő kérdésekre adott választ a felhasználónak.

Ugyanígy van az ügynöki munkában is. A jó üzletkötők ismerik a vevők 10-15 leggyakoribb ellenvetését, ami miatt nem akarják megvenni a terméküket. Ahogy Salamon is mondta: nincs új a nap alatt, ami már ne lett volna egyszer.

Így van ez az állítólagos bibliai ellentmondásokkal is. Az emberek rendszerint ugyanazt a néhány vélt ellentmondást vetik fel, amelyet ti is jól ismertek, mint hogy ki volt Kain felesége stb.

Ilyenek még, hogy kísért-e gonosszal Isten vagy sem, hány órakor feszítették meg Jézust, hogy megbán-e valamit Isten vagy sem.

Most nincs időnk ezeket megvizsgálni, de az bizonyos, hogy minden ilyen vélt ellentmondás vagy nem is ellentmondás, csak felületes értelmezésből származik, vagy pedig adható rá józan, értelmes magyarázat.

Rendszerint egyébként az emberek nem maguk bukkannak rá ezekre a vélt ellentétekre, hanem másoktól, az internetről szerzik be őket. Ugyanott a választ is megtalálhatnák rájuk, de arra persze már nem kíváncsiak.

Ha valaki a Bibliát előzetes hibakeresési szándék nélkül, őszinte érdeklődéssel kezdi olvasni, akkor észre fogja venni, hogy az elejétől a végéig egy teljesen egységes üzenettel van dolga. Fel fogja fedezni, hogy a szerző hogyan fejti ki mind bővebben az üzenetét. Csak Isten képes ekkora időtávlatban egy ilyen egységes kijelentést adni!

3. bizonyíték: a Biblia önvallomása

Ennek a bizonyítéknak az első kettővel együtt van jelentősége. Sokan állították már magukról, hogy az igazságot szólják, a Biblia azonban a próféciákkal és a belső harmóniával bizonyítani is tudja ezt magáról.

Olyan könyv azonban nem sok van, amelyik kifejezetten azt azt mondja magáról, hogy Isten Szava. A Biblia ilyen könyv. Az Ószövetségben több mint 2000-szer olvasható, hogy „azt mondja az Úr”, vagy ehhez hasonló kijelentés. A próféták mindig egyértelművé tették, hogy nem maguktól szólnak, hanem Isten szól általuk.

Néhány vers a Bibliából, mely tartalmazza önnön igazságának kijelentését:

(János 17:17)  „a te igéd igazság.”

(Titus 1:2) „az igazmondó Isten”

(Zsidók 6:18) „lehetetlen, hogy az Isten hazudjon”

(2Tim. 3:16) „A teljes írás Istentől ihletett”

(2Pt. 1:20-21) „az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.”

(4Móz 23:19)  „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?”

Végül a „legkeményebb” kijelentés, melyet Jézus önmagáról mondott:

(János 14:6) „ … Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

A megelőző versekben azt kérdezték a tanítványok Jézustól, hogy hogyan mehetnek oda, ahova Ő megy. Válaszként egy nagyon különös feleletet adott nekik Jézus. Nem azt mondta, hogy „ezen és ezen az úton kell járnotok”, vagy „ha utánam akartok jönni, akkor ezt meg ezt kell cselekednetek”, hanem ezek helyett ennyit mondott „én magam vagyok az út”. Nem azt mondta Jézus, hogy „ha arra mentek, akkor megtaláljátok az utat az Atyához”, hanem azt, hogy Ő MAGA az út az Atyához. Nem azt mondta, hogy „megtanítalak benneteket az igazságra”, hanem csak ennyit: „én magam vagyok az igazság”.

Valaki kérdezhetné: ezek szerint nem a Biblia az Igazság, hanem Jézus? A kettő tulajdonképpen ugyanaz. Nézzük csak:

(János 1:1,14) Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

(14) És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Jézus nem úgy beszélt az igazságról, mint valami tőle független, absztrakt (elvont) fogalomról, hanem egy olyan valóságról, ami Ő maga. Jézus a testté lett Ige, és az Igazság megtestesítője. Ige (Biblia) = Jézus = Igazság. Amikor a Bibliát olvassuk, akkor Jézust olvassuk. A Bibliának isteni tekintélye van!

Jézus Krisztus, és amit róla olvasunk a Bibliában jelenti a világ számára az Igazságot. A Biblia az a zsinórmérték, amihez mindent mást mérni lehet.

A tudomány igazolja vagy nem igazolja a Bibliát? Ilyen kérdés valójában fel sem tehető. Az emberi tudomány nem kompetens hozzá, hogy Isten Igazságát mérlegelje. Ellenben minden dolgot a világon a Biblia fényében kell megvizsgálni. Semmi sem igaz, ami ellentmond a Bibliának. Nincs a teljes igazság kijelentve a Bibliában, amire azonban az embernek igazán szüksége van, az benne van.

Mi az az Igazság, amelyet Jézus megtestesít? Röviden szólva ez: az emberiség egy betegségben szenved, melynek bűn a neve. A bűn az Isten elleni vétek, és minden ember születésétől fogva szenved ebben a kórban. A szenvedés szó szerint értendő, mert minden szenvedésnek végső soron a bűn az oka. A bűn egy olyan ragályos betegség, mely Ádám óta minden embert megfertőz. A bűn olyan súlyos betegség, hogy „kezelés” nélkül a következménye halál (Róma 6:23). Egyetlen „gyógyszer” létezik erre a betegségre, Jézus Krisztus, melyet ha valaki „bevesz” – befogad -,  akkor meggyógyul általa.

Az Igazság az, hogy nincs más gyógyszer. Nem elég az ellenszert intellektuálisan ismerni, tudni róla, hanem „be kell venni”, vagyis be kell fogadni Jézus Krisztust, mint Urat és Megváltót az életünkbe.

A Biblia önvallomása tehát az, hogy az örökkévalóságba való belépés igazsága csak benne található meg.

4. bizonyíték: külső források

A külső szövegforrásokkal való összevetéskor azt vizsgálják, hogy megerősítik-e azok a kérdéses dokumentumban szereplő információkat. Fontos, hogy itt nem bizonyításról, hanem megerősítésről van szó. Attól, hogyha netán nem találnak más írott feljegyzést az adott eseményről, személyről, stb., az nem jelenti azt, hogy a vizsgált irat téves. Egyszerűen, minél régebbi egy írás, annál kevesebb lehet a párhuzamos egyéb szövegemlék.

Ha valamely feljegyzés esetleg ellentmond egy másiknak, akkor bizonyára az egyik hibás. De ez nem jelenti azt, hogy a Biblia az, amelyik hibás! Ha valamely iratból több másolat is fennmaradt, és azok lényegileg megegyeznek, akkor az a szöveg valószínűleg hiteles. Az újszövetségből több ezer (kb. 24.000!) másolattal rendelkezünk, melyek a II-V. században keletkeztek.

Egy tudós kimutatta, hogyha Nagy Konstantin utasítására megváltoztatták volna az Újszövetséget – ahogy azt sokan állítják -, akkor az őt megelőzően keletkezett szövegemlékekből is össze lehetne állítani a teljes szöveget. Egy ilyen hamisítás már ezért is lehetetlen.

Az Ószövetséget pedig a holt tengeri tekercsek hitelesítik.

Ne felejtsük el, hogy nem szabad anakronisztikusnak lennünk! (Anakronizmus az, amikor valamit nem a maga korának viszonyai között értelmezünk). Akkoriban még nem léteztek újságok, amelyek minden hírről tudósítottak volna. Egyáltalán nem meglepő, hogy viszonylag kevés írásos emlék maradt ránk. Ami viszont maradt, az megerősíti a Bibliát, nem cáfolja!

A külső források vizsgálata alapján kijelenthetjük, hogy nem merült fel semmi olyan perdöntő bizonyíték, amely megcáfolná, hogy akár az Ó-, akár az Újszövetség ne valós eseményeket, személyeket, helyszíneket mutatna be!

Ellenben jónéhány olyan irattal rendelkezünk, melyek megerősítik a bibliai beszámolók hitelességét. Ez azért számít valamit!

5. bizonyíték: régészeti leletek

Liberális tudósok folyamatosan nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy kétségbe vonják a Biblia történelmi pontosságát.

Az utóbbi bő 150 évben – mióta a régészeti kutatások megindultak -, számos bizonyíték került elő, amelyek a Bibliát hitelesítik. Felfedeztek eddig mondabelinek vélt városokat, településeket (lásd.: Ninive), és rengeteg különféle tárgyat, feliratot stb. találtak, melyek összefüggésbe hozhatók a Bibliával. Természetesen akad még jó néhány fehér folt, amelyre nincs tárgyi bizonyíték, de az eddigi adatok alapján semmi okunk nincs arra, hogy kételkedjünk a Biblia hitelességében.

Ha most belekezdenék a számos régészeti lelet bemutatásába, azzal nagyon elhúznám az időt, és egy beszélgetés során sincs rendszerint lehetőségünk ilyeneket előkapni a farzsebünkből. Ajánljuk inkább föl a beszélgetőpartnerünknek, hogy próbáljon ő maga találni bármi olyan régészeti bizonyítékot, amely cáfolná a Bibliát. Ha őszintén áll hozzá a kérdéshez, meg fogja látni, hogy ilyenek nincsenek.

A Biblia Istene abban is különbözik minden más ún. istentől, hogy nem csak egy emberen keresztül szólalt meg, hanem a történelem menetébe ágyazottan szólt sok alkalommal sokaknak. Üzenete mégis egységes, és az események, személyek, helyek, melyek szerepelnek benne is mind valóságosak.

Ahogyan Péter mondta a 2 Péter 1:16-ban „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának.”

Ez nem csak az apostolokra igaz, minden próféta a valóságot szólta valóságos eseményekről, nem mítoszokat, meséket adtak át nekünk.

Az a tény tehát, hogy a Biblia pontosan illeszkedik a történelem menetéhez, egy alapos külső megerősítés a hitelességéhez.

6. bizonyíték: a szöveghagyományozás épsége

Szinte folyamatosak a támadások a Biblia ellen, hogy ki (kik), mikor, hol és hogyan hamisították meg az üzenetet. Most tehát nem a szöveg igazságával (ti. hogy az Isten Szava), hanem a szöveg épségének, változatlanságának néhány bizonyítékára szeretnék kitérni.

A zsidó szent iratok (az Ószövetség, ahogyan mi összefoglalóan nevezzük) hitelességéről a Holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatosan már volt szó. Néhány további adalék ehhez:

• A zsidóknak a Törvényt (Mózes könyveit) pontosan kellett megőrizniük, annak bárminemű megváltoztatását maga a Törvény tiltotta.

(5 Mózes 4:2) Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek.

· A Bibliaismeret része a zsidó kultúrának

A kultúra olyasvalami, ami SOK ember közös ismeretén alapszik.

Egy egész népet kellett volna megtéveszteni ahhoz, hogy megváltoztassák a kultúrájuk alapját jelentő Szent Írásokat.

5 Mózes 6:6 - 9

(6) És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szívedben.

(7) És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

(8) És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.

(9) És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.

a) A Bibliára vigyáztak: a Biblia minden korban elérhető volt. Az eredeti Bibliaírások közül mára már egyik sem létezik, de másolatok készítése által üzenetük fennmaradt.

b) A vallási élet része volt. Rendszeresen felolvasták a zsinagógában. „Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” ApCsel. 15:21

„Nem olvastátok-e...?” kérdések Jézustól feltételezik ezt. Világos bibliai helyekre utalva kérdezi. Jézus feltételezte, hogy ismerik a zsidó emberek a Bibliát.

c) A családi élet része volt. Tovább kellett adni a bibliaismeretet a következő generációnak. (5Móz 6:4-9) Az olyan iskolázatlan halászemberek is mint Péter, János jól ismerték az Ótestamentumot. Mindenki ismerte az ÓT pontos szövegét a zsidóknál, mert ez a kutúra része volt. Egy egész ország észre vette volna, ha hamisítják a Bibliát!

Nagyon sok támadás érte az Újszövetség könyveit is. Mondták már hogy Konstantin császár meghamisította, hogy az Egyház meghamisította, hogy kivágtak, átírtak benne részeket stb. Mi az igazság mindezekből?

Ismét csak nincs időnk részletesen megvizsgálni ezeket, ezért tekintsük át csak röviden, hogyan hagyományozódtak ránk az Újszövetség ma ismert írásai.

Az eredeti iratok (ún. autográfok) kb. Kr. u. 48 és 96 között íródtak, tehát az 1. században. Nem kell mondanom, hiszen ti is tudjátok, hogy egy eredeti kézirat sincs ma már meg, hanem csak másolatok. Talán nem véletlenül, mert bizonyára lennének olyan elvetemültek, akik ereklyeként (bálvány!) mutogatnák vagy hordoznák körbe azokat mindenféle körmeneteken. Ez azonban nem kell, hogy elcsüggesszen bennünket, hiszen egyetlen ókori írónak, költőnek, filozófusnak sincsenek meg az eredeti kéziratai.

A legkorábbi ma ismert kézirat 125 körül keletkezett, és János evangéliumából tartalmaz részleteket. Híreket hallani róla, hogy egy kutató az 1. századból származó, Márk evangéliumából való részleteket tartalmazó irattöredékekre bukkant. Még nem publikálták hivatalosan, de ha jól emlékszem valamikor a nyáron fogják ezt megtenni.

A 2-3. századból már annyi másolat létezik, melyekből csaknem az egész ÚSZ összeállítható. A hiányzó részek sem befolyásolnának semmilyen alapvető keresztyé tant.

Ott vannak aztán az 2-3. században élt keresztyén egyházatyák írásai. Több mint 30.000 idézet található náluk az ÚSZ-ből, melyekből össze lehetne állítani a teljes ma ismert kánont.

Gyakori vád, hogy a Biblia eredeti iratait a Vatikán, vagyis a Római Katolikus Egyház megváltoztatta. Fontos azonban tudni, hogy a Vatikánban ezen iratokanak kevesebb mint 10%-a található. Vannak még iratok Cambridge-ban, Grottaferrata-ban, Firenzében, Patmoszon, Moszkvában, Jeruzsálemben, Oxfordban, Szentpéterváron, Londonban, Párizsban és más helyeken, melyek mindegyikére Rómának nincs befolyása.

Sokan nem tudják, hogy az Újszövetség szövege sokkal biztosabb alapokon áll, mint William Shakespeare műveié!

Az bibliai kánon: mely iratokat tekintünk ihletettnek.

Rendszeres vita tárgya az is, hogy a rendelkezésünkre álló iratok, levelek közül melyeket tekintünk a Biblia részeinek, és melyeket nem.

Gyakori vád az is, hogy bizonyos zsinatokon hatalmi szóval döntötték el, hogy mely iratok legyenek a Biblia részei, és melyek ne. Ebből azonban semmi nem igaz!

Nagyon fontos annak megértése, hogy az ókori zsinaton részt vevő gyülekezeti vezetők nem meghatározták, hanem felismerték, hogy mely iratoknak kell a kánonhoz tartozni. Ez nagyon lényeges különbség! Előbbi esetben ugyanis emberi döntés eredménye volna a bibliai kánon mai formája, utóbbi esetben azonban Isten közreműködése folytán vált a Biblia azzá, ami.

Ha Isten a Biblia megírásában mint ihlető, sugalmazó közreműködött, akkor abban is része kellett legyen, hogy mely írások tartozzanak az Ő kijelentéseihez, és melyek ne!

Ha egy Bibliát gyakorta forgató, hívő keresztyén beleolvas ezekbe a ma apokrifnak tekintett iratokba, akkor azonnal fel fog tűnni a számára, hogy ezek - noha némelyik nem tanít semmi eretnekséget – nem Istentől ihletett szavak.

A Bibliai Kánon az 1. században lezárult. Azóta és ma sem léphet már fel senki azzal az igénnyel, hogy ő Istentől kapott kijelentést, mely a Bibliával egyenértékű. Isten ma is szólhat egyénekhez, de üzenete sohasem áll ellentmondásban a Bibliában foglaltakkal. Az általános kijelentés korszaka lezárult.

7. bizonyíték: a Biblia tudományos helytállósága

A Biblia nem egy tudományos ismeretterjesztő kézikönyv. Ez gondolom mindenkinek világos. Nem ilyen célra készült. Ha valaki ezzel a kérdéssel jön elő, akkor szögezzük le ezt a számára. Ezért hát ne várjuk tőle, hogy behatóan foglalkozik a különféle természeti jelenségekkel. Amit elvárhatunk tőle, hogy amit természeti folyamatokkal kapcsolatban állít, abban ne legyen tévedés. Ennek az elvárásnak, pedig teljes mértékben eleget tesz.

Különösen akkor jelentős ez, ha összevetjük más ún. „szent iratok”-kal, melyek általában hemzsegnek a valóságtól elrugaszkodott kijelentésektől a világról.

Sokan tudományos pontatlanságnak tekintik azt a körülményt, hogy a bibliai szerzők mindig az adott társadalmi környezet ismeretszintjének, nyelvezetének megfelelően fogalmaztak. A hiedelmekkel ellentétben a Biblia sohasem állította az, hogy a Föld lapos, elefántok tartják stb. Ellenben a „földkerekség” kifejezés többször is előfordul benne (Pl.: 1Móz. 47:13, 1Krón. 16:30, Jób 18:18, 37:12, Zsolt. 24:1, Péld. 8:31, Ézsa. 14:17, 18:3 stb.)

Azt sem állította a Biblia, hogy a Nap kering a Föld körül. Leírja, hogy a Nap felkel keleten és lenyugszik nyugaton, ahogy mi is mondjuk. Amikor azt mondja valaki, hogy „naplemente után”, akkor ezzel nem állít valótlant, annak ellenére, hogy valójában nem a Nap „ment le”, hanem a Föld fordult el. Az adott helyzetben azonban ez a megállapítás teljesen helytálló. Az akkori emberekben ez a kérdés, hogy mi kering mi körül, fel sem merült, a Nap viszonylagos mozgása pedig tény, ebben nincs tévedés.

A modern tudomány sok tétele lett természeti törvényként feljegyezve a Bibliában jóval azelőtt, hogy azokat a tudósok kísérletileg bebizonyították volna. A víz körforgásának törvényéről ír Salamon király (Préd. 1:7).

Pí értéke az 1 Kir. 7:23-24 alapján viszonylag pontosan kiadódik. Ezek természetesen nem a mai tudomány nyelvén, hanem az egyszerű ember mindennapi tapasztalatain keresztül vannak lejegyezve, mégis teljes összhangban állnak a legújabb tudományos eredményekkel.

Ez alól természetesen a csodák kivételek, mert azok attól csodák, hogy nem lehet rá természettudományos magyarázatot adni.

A Bibliát – bár nem természettudományos könyv – sohasem kellett módosítani ahhoz, hogy a természettudományokhoz passzoljon. (A természettudományban viszont előfordul időnként, hogy egy igaznak vélt tételt megcáfolnak.)

Aki a Bibliában a tudományos kijelentéseket hiányolja, az olyan hallgatóhoz hasonlít, aki elment egy szónok előadására, de az előadó éppen nem említett egy olyan témát sem, ami őt érdekelte volna. Ezért csalódottan távozik, és mindenkinek azt mondja, hogy milyen rossz volt ez a szónok. Miközben a hallgatóság többi része sokat profitált az előadó beszédéből, mert őket érdekelte a szónok témája. A Biblia nagyon értékes könyv, rendkívül fontos témákkal foglalkozik. Főleg persze Isten és az ember kapcsolatával. A „tudományos” hallgató persze nem talál benne a maga számára hasznos dolgokat, mert amik vannak benne, azok nem elég „tudományosak”, vagy nem érdeklik őt.

Hívjuk fel rá a figyelmet a vitatott kijelentések vizsgálatánál, hogy figyelembe kell venni azt az irodalmi műfajt is, amiben az adott bibliai rész íródott. Az Ószövetségben nagyon sok a költemény. A Jób könyve, a Zsoltárok, a Példabeszédek, a Prédikátor könyve, az Énekek Éneke kisebb prózai részektől eltekintve költemény. Még Ézsaiás könyvének nagyobb része is költemény formátumú, és majd mindegyik könyv tartalmaz több-kevesebb költészetet.

Tudjuk, hogy a héber költészet jelentősen eltér a magyartól, vagy akár az angoltól. A költemények sorai nem hangzásban, hanem gondolati képekben rímelnek elsősorban. Mivel a héberben nagyon kevés a melléknév, ezért leginkább különféle költői képekben beszélik el a szerzők a mondanivalójukat. Amikor tehát költői képekkel (hasonlat, metafora, párhuzam, példázat stb.) találkozunk, akkor ezt figyelembe kell venni, mielőtt elítélően nyilatkozunk.

Például, amikor Petőfi azt írja, hogy „Reszket a bokor, mert madárka szállott rá”, akkor senki nem siet a költőnek a szemére vetni, hogy a bokrok nem tudnak „reszketni”, mert mindenki érti, hogy miről van szó.

Napjaink egyik vallása a tudomány. A „modern” ember elvet mindent, ami nem ennek keretein belül lett megfogalmazva. Pedig e modern vallás tételeit folytonosan változtatni kell, ezzel szemben a Biblia kijelentéseit sohasem kellett pontosítani, immár 3500 évre visszatekintve. Jó ha ezzel tisztában van az, aki tudományt tekinti mindenhatónak.

8. bizonyíték: a Biblia használhatósága és hasznossága

Mindez, amit eddig elmondtunk a Bibliáról teljesen haszontalan volna, ha az Igének nem volna a mai kor embere számára is hasznos és használható üzenete. A Bibliában az a csodálatos, hogy a különböző korok, népek, társadalmak számára egyaránt használható tanácsokat ad az élet legkülönfélébb területein. A legmagasabb szintű erkölcsi tanítás található benne, melyet az emberiség valaha ismert. Nem tartalmaz szélsőségeket, mint pl. aszketizmust (teljes önmegtagadást), nem minősíti bűnnek az állatok, akár már egy bogár „megölését”. Nem minősíti például gyilkosságnak a katona által háborúban elkövetett emberölést. Az arany középutat, a mértékletességet tanítja.

Jézus Hegyi beszédénél (Máté 5-7 részek) alaposabb, tömörebb és mégis sokoldalúbb erkölcsi tanítást soha nem adott még senki.

A Biblia rendkívül sokoldalú, és az élet minden fontos területével foglalkozik.

Belegondoltatok már abba, hogy csak az utóbbi 100 évben hány prédikáció, tanítás hangozhatott el a világ sok ezer gyülekezetében, melyek a Biblián alapultak, és segítettek a hívőknek az életük különböző területein?

• A Biblia a legjobb lelki, életvezetési, házassági, gyermeknevelési, kapcsolati, pénzügyi tanácsadó. Segít minden egyéb helyzetben is a helyes döntést meghozni.
• A Biblia a bölcsesség forrása - sem a nyugati bölcsek, filozófusok, gondolkodók, sem a keleti guruk, jógik és egyéb tanítók tudománya nem vetekedhet Istennek a Bibliában kijelentett bölcsességével.
• A Biblia segítségére van a történelem és a régészet kutatóinak. A Biblia nem csak lelki, hanem történelmi kérdésekben is pontos. Sokszor előfordult már, hogy a Bibliát előzetesen tanulmányozva kezdtek ásatásokba, és találtak meg dolgokat.
• Mindezeken felül a Biblia az egyetlen könyv, amely információt nyújt a világ és az emberiség keletkezésétől (a teremtéstől) kezdve a jövőben bekövetkező végig. Beszél a múltról, ráismerhetünk benne a jelenre, és elénk tárja a jövőt, mely a Nagy Nyomorúságot követően, Jézus ezer éves királysága után az örökkévalóságba fog torkollni. A Biblia elmondja, hogy ez a világ el fog múlni, Isten új eget, és új földet teremt, és megítéli az embereket, akik nem fogadták el Jézus Krisztust Megváltójuknak. Nekik maguknak kell fizetniük majd bűneikért. Mert minden ember feltámad majd. Ki örök életre, ki pedig örök kárhozatra. A különbséget az jelenti, hogy hitt-e az adott ember Jézus Krisztusban, mint Megváltóban.
  Kérdezzük meg: hasznosnak találna-e valaki egy olyan könyvet, amely közli a jövő heti lottó nyerőszámokat? (A hívők persze nem lottóznak, hanem Istenben bíznak, de aki még nem hívő, ez jó illusztráció a számára).
  A Biblia közli, mi fog történni a jövőben. Aki hallgat rá, az megnyeri a „főnyereményt”, vagyis beléphet Jézus Krisztus földi Királyságába.
  Csak egy konkrét példa: amit hallani a hírekben Észak-Korea atomháborúval fenyeget. Mivel azonban a Biblia elmondja, hogyan fog ez a világkorszak befejeződni – és nem atomháborúval -, ezért nem kell a felől aggodalmaskodnunk, hogy egy világméretű atomháború pusztítja el az emberiséget. Helyi háborúk nem zárhatók ki, de a világnak pontosan úgy lesz vége, ahogy Isten ezt kijelentette.

9. bizonyíték: a Biblia elpusztíthatatlansága

Fontossága miatt, és mert a hívők Isten szavának tartották, több rosszindulatú támadásnak és elpusztítási kísérletnek volt kitéve, mint a történelem bármely más könyve. Jeremiás könyvét is tűzbe dobták, de újra megírta, sőt még többet is írt hozzá. (Jer. 36.)

A korai római császároktól, például Diocletianus-tól kezdve a kommunista diktátorokon át egészen a modern kori ateistákig és agnosztikusokig kiállta a Biblia a támadásokat. De támadóit túlélve napjainkban a világ legszélesebb körben kiadott könyve lett.

Az idők során a szkeptikusok a Bibliát mitológiának tartották, de a régészet bebizonyította történelmiségét. A pontossága, ami megmaradt minden támadási és hamisítási kísérlet ellenére, egyértelműen bizonyítja, hogy Isten Szava.

(Márk 13:31) Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

10. bizonyíték: a Bibliában hívők vértanúsága

Az apostolok és a korai keresztények készek voltak meghalni a hitükért. Az életük és a haláluk is bizonyítja, hogy a Biblia Isten Szava. Mert különben miért kockáztatták volna olyanért az életüket, ami nem biztos, hogy igaz.

Persze néha félrevezetett vagy fanatikus emberek is készek meghalni hitükért. Csakhogy az apostolok saját érzékszerveikkel győződhettek meg arról, amik történtek Jézussal. Közvetlen tanúi voltak Jézus csodáinak és feltámadásának.

A múlt alkalommal beszéltünk Jézus feltámadásának bizonyítékairól, de nézzük meg azért most a

1 János 1:1 - 3

(1) Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.

(2) (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)

(3) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Mindig is voltak hívők az évszázadok során, akik az üldöztetések ellenére, akár az életük árán is készek voltak kitartani a hitük mellett. A Bibliahű keresztyének nem oly módon áldozták fel magukat, mint némely vallási fanatikusok, hogy halálukkal – és mások halálával – küzdjenek istenük igazáért. A Biblia Istene nem kíván ilyen önfeláldozást. Isten Mindenható. Nincs szüksége rá, hogy emberek ily módon harcoljanak érte. Egy olyan „isten”, aki rá van szorulva efféle segítségre, valójában nem is lehet Isten.

Róma 12:17 - 19

(17) Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.

(18) Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.

(19) Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.

Isten „mindössze” hitet vár el az emberektől.

(Zsidó 11:6) Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Tudták ezt mindazok, akiket máglyára vetettek, vízbe fojtottak, egyéb módon halálba küldtek, mert ragaszkodtak a Biblia igazságához. Tudták, hogy haláluk után együtt lesznek Krisztussal, ismerték a Biblia erre vonatkozó ígéreteit. Még ma is vannak országok, ahol a keresztyéneket bebörtönözik, de akár meg is ölik a hitükért. Hálát kell adnunk az Úrnak, hogy mi nem ilyen országban élünk.

Erre hívjuk fel a szkeptikusok, Bibliában folyton kételkedők figyelmét! Ezek az emberek vajon mind tévedtek, amikor szenvedéseket vagy halált viselnek el a hitükért? Azért a bizonyosságért, hogy a Biblia igaz?

11. bizonyíték: a személyes megtapasztalás

A legtöbb hitetlen csak legyint erre, pedig egy emberre a legerősebb benyomást a személyes élményei, megtapasztalási gyakorolják. Az eddigi érvek általában csak megerősítik az embert a hitében, de hívővé akkor válik, amikor felismeri, hogyan munkál Isten személyesen az ő életében.

Ez túlságosan szubjektív bizonyíték – mondják sokan. Lehet. De aki érzi, tapasztalja, hogyan munkál Isten az életében, hogyan hallgatja meg az imáit, hogyan segíti őt, annak ez erősebb bizonyíték minden másnál. Akinek személyes kapcsolata van Istennel – hiszen beszélget vele – azt senki meg nem győzi, hogy Isten nem létezik. Aki a saját életén látja, hogy a Bibliának – és nem egy (bármely) egyháznak - való engedelmesség működik, annak mondja valaki, hogy a Biblia nem igaz!

Egy dolog, hogy olvassa valaki, hogy „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” vagy „Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek” és „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” és megint más megtapasztalni ezeket. Hálát adok az Úrnak, hogy már oly sokszor megtapasztalhattam az Ő segítségét az életemben. Ha a megelőző bizonyítékok közül egyet sem ismernék, csak ez elegendő volna, hogy hitem megingathatatlan legyen.

Lehet, hogy valaki tudatában van a fenti bizonyítékoknak, hiszi is azokat, még sincs ilyen személyesen megélt kapcsolata Istennel. Tipikusan vallásos emberekkel szokott ez előfordulni. Hiába vannak valakinek vallásos cselekedetei: jár templomba, böjtöl, gyón, megtartja az egyháza előírásait, imádkozik is akár, ha élete egy pontján nem kérte Jézustól bűnei bocsánatát.

(Róma 10:13) Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

Az ember születésének idejét is év, hónap, nap, óra, perc pontossággal jegyzik be az anyakönyvbe. Az megtérés és az újjászületés is egy konkrét időponthoz köthető esemény, nem pedig egy folyamat, sem pedig különféle egyházi előírásoknak megfelelő cselekedetek véghezvitele. Ha valaki egyszer megszületett, azt „visszacsinálni” többé nem lehet. Ha valaki egyszer megtért és újjászületett, azt szintén nem lehet többé visszacsinálni. Hit nincs neki megfelelő cselekedetek nélkül, de csak a hit üdvözít, nem a cselekedetek. Ha valaki úgy érzi, imádkozik rendszeresen, de imái nem kerülnek meghallgatásra, először gondolja végig az életét, hogy fel tudja-e idézni megtérésének idejét. Még ha a konkrét dátumra nem emlékszik is, de legalább a helyet, a körülményeket fel tudja-e idézni? A megtérés mindenképpen egy döntés: amikor úgy döntök, hogy elfordulok eddigi bűnös életemtől, és hittel odafordulok Jézushoz, hogy váltson meg bűneim terhe alól. Elismerem, hogy az egyik isteni személy azért öltött Jézusban testet, és vállalta az önkéntes áldozatot, hogy ez által nekem örök életem legyen. Ennél fogva minden hívőnek kell lennie egy megtérés előtti, és egy utáni életének. Aki szerint neki nincs ilyen „előtti” élete, az valójában még mindig ebben a bűnös „előtti” életben leledzik. Hiába mélyen vallásos, Isten nem cselekedeteket, hanem egy határozott IGEN–t vár Jézus Krisztusra. Ahogy már mondtam, ez a hit meg kell, hogy mutatkozzon a neki megfelelő cselekedetekben ez után, de mégsem a cselekedet maga üdvözít.

Összegzés

11 bizonyítékot hoztunk tehát fel a mellett, hogy a Biblia valóban Isten Szava, emiatt teljes mértékben igaz, működőképes és hasznos, továbbá megmásítatlanul hiteles. Ezért teljes bizonyossággal rábízhatjuk az életünket arra, amit mond.

(Ézsaiás 34:16) Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy híjuk sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!

Sokan azt mondják: „mutasson Isten valami jelet, hogy higgyük benne”. Ezt tették a farizeusok is Jézus idejében: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz?” (Jn. 6:30).

Isten a Bibliát adta, és a keresztyéneknek azt parancsolta, hogy hirdessék az Ő üzenetét. Ezen kívül nem ad más jelt. Istenben hinni kell. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”. A hitünk nem vakhit, hanem erős bizonyítékokon nyugszik. Amíg e földi testben vagyunk, számos dolgot hittel kell elfogadnunk, amit Isten mond. Ezért írja Pál: „mert hitben járunk, nem látásban” (2Kor. 5:7).

Mégis, mivel a Biblia teljes mértékben összhangban van a valósággal, kételkedés nélkül rábízzuk az életünket. A Biblia ígérete végtére is biztatóbb bármi más vallás vagy filozófia ígéreténél. Pusztán a hitünkért cserébe az örök élet boldogságát kínálja nekünk. Amiről le kell mondanunk mindezért, az csupán önnön büszkeségünk, amivel vagy nem akarunk felsőbb hatalmat elismerni magunk fölött (ateizmus), vagy hogy a magunk erejéből akarunk megfelelni az általunk kreált istenképnek (bármiféle vallás), vagy az igaz Istennek (keresztyén vallásosság).

Be akarsz kerülni a Mennyek országába? Örök életed lehet már ma. Csak kérned kell:

A „Miért hiszünk” sorozat összefoglalása

Lesznek talán, akik azt kérdezik, hogy miért volt szükség ilyen terjedelemben bizonygatni mindezeket? Annyi különféle tanítás létezik azonban a világban, és mindegyik teljes bizonyossággal hirdeti a maga igazát. Rendkívül fontos volt tehát annak az alapvető ténynek a rögzítése, hogy csak egy Igazság létezik. Nincsenek egymás mellett futó „párhuzamos igazságok”, tévedés a „mindenkinek az az igaz, amit ő annak tart” vélekedés. Manapság divat mindenféle keleti guru, buddhisták, hindu jógik, és mindenféle „bölcs” ember tanításaira hallgatni. Az embereket lenyűgözik ezek „bölcs mondásai”. Azonban nem igazán gondolkodnak el azon, hogy a tanácsaik mennyire gyökereznek az Igazság talajában.

Ezen a felfogáson szerettem volna változtatni. Könnyű ugyanis azt mondani, hogy valamely kérdésre szerintem ez és ez a válasz. Én azt szerettem volna megmutatni, hogy a mi válaszaink a Bibliából teljes mértékben összhangban vannak a valósággal.

Előfordulhat, hogy hosszú levezetéssel jutunk el egy matematikai képlethez, pl. a másodfokú egyenlet megoldó-képletéhez. Miután azonban bizonyítottuk, hogy a megoldó-képlet helyes, segítségével már rövid úton kiszámolhatjuk a másodfokú egyenletek eredményét.

Hasonlóan, miután bizonyítottuk, hogy Isten létezik, és Ő e világ alkotója és Ura, továbbá a Biblia az Ő egyedüli és színigaz üzenete a számunkra, ennek segítségével már könnyen, és viszonylag rövidebben válaszolhatunk az egyes speciális kérdésekre.

Két eset állhat ugyanis fenn: vagy konkrét igeverssel vagy verssekkel adható válasz a kérdésekre, vagy ha olyasmiről van szó, amit a Biblia konkrétan nem említ, akkor a bibliai alapelvek figyelembevételével válaszolhatunk.

Már csak egyetlen alkalom maradt vissza a „Miért hiszünk” sorozatból. A jövő héten az eddig elhangzottakat felhasználva néhány egyszerű, a gyakorlatban is használható logikai lépésben szeretném bemutatni, hogyan mutatható meg valakinek, hogy az a világkép egyedül igaz, amit a Bibliából megismerhetünk.