Még egy rövid megjegyeznivaló jutott eszembe a "Miért engedi meg Isten...?" témával kapcsolatban.
Sokan vetik fel azt, hogyha Isten valóban igazságos, szerető, és mindenható, ahogy a keresztények gondolják, akkor miért nem szünteti meg most azonnal a szenvedést egyszer 's mindenkorra?
Biztosan azért, mert mégsem jó, vagy mert nem mindenható, vagy mert nem is létezik.
Akik ezt kérdezik, valószínűleg nem mérik fel, hogyha Isten végrehajtaná ezt az ítéletet, azt senki sem élné túl.
Ha Isten ma éjfélkor kitörölne minden gonoszt a világmindenségből, melyikünk lenne még itt éjfél után egy órakor?
Esetleg azt gondolod, hogy csak a szomszédod, kollégád, főnököd, konkurenciád... gonosz, te nem? Legyél őszinte magadhoz!
A rossz jelenléte nem egy általános probléma, hanem mindenek előtt személyes kérdés. Ha Isten nem volna kegyelmes, már mindannyian a pokolban lennénk.
Erre a rosszra pedig az egyetlen megoldás Isten megoldása: Jézus Krisztus.
Isten emberként belépett a történelembe, és saját magát áldozta fel azért, hogy megváltsa az embereket a bűneik alól. Ez egyedülálló! Semelyik más vallásban nem található ilyesmire példa. Nevezetesen, hogy az embernek semmit nem kell tennie, hanem pusztán elhinnie, hogy Isten már minden mást elintézett.
Az említett ítélet el fog következni "hamar".
("Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar..." Jel. 2.16)
Isten valóban el fog törölni minden bűnt és szenvedést, ekkor azonban sokakat meglepetések fognak érni!
Azért hívják a jelen időszakot a kegyelem korának, mert Isten még vár, hogy az emberek megtérhessenek. Ez Istennek az a békessége, "mely minden értelmet felül halad" (Fil. 4.7)
Minden Jézus Krisztusnak engedelmeskedő ember megkapja Isten szeretetének, kegyelmének, bűnbocsánatának ajándékát INGYEN. Nincsen azonban más ajtó, csak Jézus, ahogy Ő maga mondja: "Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik" (Jn. 10.9)
Az Apostolok cselekedeteiben ez áll:
"És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (Apcsel. 4.12)
Mindez tehát nem szeretem - nem szeretem, tetszik - nem tetszik kérdése. Isten rendelkezett így. Létezhet azonban ennél nagyobb szeretet, mint hogy maga a Teremtő, Mindenható ISTEN áldozta fel magát - nem csak úgy általában a bűnökért, hanem - személy szerint értem (és érted is)? Kettőnk között csak annyi lehet a különbség, hogy én elfogadtam ezt, te esetleg még nem. A te személyes felelősséged, hogyan döntesz ebben!
"Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból." (Apcsel. 17.31)
Ez a férfiú Jézus Krisztus.
Emlékeztetőül (hátha valaki nem olvasta) Jézusról négy feltételezésünk lehet, nem több:
a) Legenda. Ezt a történelemtudomány kizárta, nem érdemes foglalkozni vele. Jézus biztosan élt, létező személy volt. A kortársak körében nem lehet egy ember haláláról és feltámadásáról szóló legendát elterjeszteni, mint ahogy ma sem lehetne. (Olyan szinten biztosan nem, hogy ezért emberek mártír - nem önként vállalt, gondolok itt az öngyilkos szektákra, terroristákra - halált haljanak).
b) Hazug. Ezzel nem egyeztethetők össze a tanításai. Továbbá: mi haszna származott volna belőle? Miért viselte volna el a kínhalált is miatta?
c) Őrült. Tévedett, amikor istennek tartotta magát, mint sokan manapság is, tehát bolond volt. A róla szóló feljegyzésekben nyoma sincs azonban a skizofrénia, vagy bármely elmebetegség tüneteinek. Nála egészségesebb jellemet a mai elmeorvosok sem tudnának leírni.
d) Isten. Jézus azt mondta, hogy csakis ő bocsáthatja meg az emberek bűneit, senki más. Ilyesmit semelyik más vallás hirdetője, prófétája sem állított magáról. Jézus is csak akkor állíthatott ilyet, ha Ő valóban AZ Isten volt.
Ha az első három lehetőség nem áll meg, akkor ami marad, el kellene, hogy gondolkoztasson. Kérlek gondold végig mindegyiket! Van szerinted más lehetőség? (Csak komoly felvetéseket kérnék! A válasznak összhangban kell lennie a tanításokkal, melyeket Jézus hirdetett.)
Már idéztem ezt a Bibliaverset, de most újra ezzel zárom:
"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." (2 Kor. 5.20)