[Preszuppozíciós apologetika]

„Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben.” (Fil. 1:7)

A keresztyéneknek azon túlmenően, hogy hirdetniük kell az evangéliumot, még részt kell vállalniuk annak oltalmazásában és megbizonyításában is. Ezt látjuk Pálnak a Filippiekhez írott levelében is. Az „oltalmazás”-nak fordított görög szó az „apologia”, aminek a jelentése: védekezés, védőbeszéd, válasz, önmagunk tisztázása.

Ebből a szóból ered az apologetika, vagyis a hitvédelem kifejezés. A Biblia felszólítja a hívőket, hogy legyenek készen megvédeni a hitet oly módon, hogy válaszolni tudjanak a hozzájuk intézett kérdésekre, amelyek a hitük alapját firtatják.

A hitvédelem, vagy ahogyan Péter mondja: a mindenkinek való megfelelés, minden keresztyénnek kötelessége.

Ez a keresztyén apologetika kulcsverse:

(1 Péter 3:15) Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:

A hitvédelem nemcsak néhány erre elhívott keresztyén feladata, hanem minden hívőé! Legalább is így kellene lennie.

Azonban sok hívőt elcsüggesztenek a kudarcok és a látható eredmények hiánya, ezért felhagy a próbálkozással, hogy kiálljon a hitéért a kritikákkal szemben.

Az apologetika célja, hogy válaszoljon a hitet érintő kérdésekre (1Pt. 3:15-16) és cáfolja az ellenvetéseket, amelyek más vallások, világnézetek irányából érik a keresztyénséget (2Kor. 10:5).

„Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak”

Az apologetikát vagy hitvédelmet meg kell különböztetni a hitvitáktól, amelyek a Biblia egyes kijelentéseit különbözőképpen értelmezők között zajlanak. Tehát például Jézus Istenségéről zajló vita a Jehova Tanúival, vagy a szombat kérdése és az ehhez hasonlók a hitviták területéhez tartoznak, nem a hitvédelemhez.

A hitvédelem tehát egyrészt azt jelenti, hogy megoltalmazzuk, megvédjük a hitet a külső támadásokkal szemben. Másrészt pedig a „megbizonyítjuk”, hogy a biblikus keresztyén hit igaz és teljes követésre méltó.

Bibliai példák mutatják, az apostolok is készek voltak megvédeni a hitet, amelyet vallottak. Láthatjuk ezt például Pál két védekezéséből is az ApCsel.-ben.

(Apcs 22:1) Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, [konkrétan: védekezésemet] amellyel most magamat előttetek mentem.

(Apcs 26:1) Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik neked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:

Mindkét versben az „apologia” szó szerepel, tehát Pál hitvédelmi beszédet tartott. Vagyis a hallgatóság elé tárta, hogy milyen logikus bizonyítékok alapján lett Krisztus követőjévé és hirdetőjévé.

A kérdés számunkra az, hogy hogyan tegyük ezt? Az eredménytelenség oka lehet az is, hogy nem jó módszert használunk. Persze ti is tudjátok, hogy nem módszerek nyerik meg az embereket az Úrnak, hanem a Szent Lélek. A Szent Lélek pedig akár egy rossz módszert is használhat, hogy valakiben a megtérést kimunkálja. Sőt, megtérhet valaki akár egy rossz evangelizáló vagy hitvédelmi módszer ellenére is.

Egy módszer jósága, pedig mi mással volna mérhető, mint a Bibliával! Találhatunk-e példákat rá a Bibliában? Alátámasztja-e a Biblia valamilyen formában a módot, ahogyan a nem-hívők ellenvetéseire reagálunk, ahogy az evangéliumot hirdetjük.

Nekem a megtérésem után a figyelmem szinte azonnal az apologetika, a hitvédelem felé fordult. Bizonyára azért, mert egy ilyen című előadás közvetlen hatására tértem meg.

A hitvédelemnek különféle, egymástól jól megkülönböztethető formái vagy iskolái léteznek.

Klasszikus hitvédelem

Az első ilyen, az ún. klasszikus hitvédelem, amit szoktak két lépcsős hitvédelemnek is nevezni. Ez egészen Aquinói Tamásig vezethető vissza.

Ennek lényege, hogy először valamiféle istenérvekkel bizonyítjuk Isten létezését, majd ez után, erre alapozva bizonyítjuk a keresztyénséget. Ezért két lépcsős ez az érvrendszer. A „Miért hiszünk” sorozatban éppen ez a módszer került bemutatásra. 

Nem lehet azt mondani, hogy ez a módszer nem működőképes, mert én éppen egy ilyen érvelés hatására tértem meg. Pontosabban a Szent Lélek ezt használta föl ahhoz, hogy én megtérhessek. És tudok több más emberről is, aki hasonló módon tért meg.

A helyzet azonban az, hogy ezt a módszert a Biblia valójában nem támogatja. A Biblia ugyanis sehol sem bizonyítja Isten létezését. „Vagyok aki Vagyok” – mondta Isten Mózesnek.

Mégis sok teológus és egyszerű keresztyén rengeteg erőfeszítést tesz ennek az érvnek a csiszolgatásáért. Vannak ma is neves hitvédők, akik ezt a módszert használják. Többen ismerik bizonyára William Lane Craig nevét. Neki sok előadása található meg az Interneten is. Nem arról van szó, hogy el kell ítélnünk ezt a módszert, de talán van nála jobb is.

Később megnézzük még, hogy miért nem annyira jó ez a módszer.

Bizonyítékokon alapuló hitvédelem

Egy másik hitvédelmi módszer, amit én is előszeretettel használtam, az a bizonyítékokon alapuló apologetikai iskola. Ez egy egylépcsős módszer. A lényege, hogy felkutatjuk és bemutatjuk azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a Biblia az igazságot tartalmazza. Ezek a bizonyítékok lehetnek régészeti, nyelvészeti, bibliográfiai, különféle egyéb dokumentumokon, kortárs szerzők írásain alapuló és még sokféle bizonyítékok.

Ha tehát kritika éri a Bibliát, például, hogy megváltoztatták, kihagytak belőle, hozzátettek, nem az és nem akkor írta, amint az állítják stb., akkor ezekre úgy felelünk meg – a Péter által közvetített parancsot követve -, hogy bizonyítékokat mutatunk be mindezen vádak cáfolatára.

Ennek az iskolának is sok követője van. Pl. Josh McDowell. Kent Hovind, Werner Gitt  

Ez a módszer már inkább alátámasztható a Bibliából, hiszen Jézus is használta:

 „Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem; Ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.” (János 10:37 – 38)

Jézus tehát azt mondta, hogy higgyetek a bizonyítékoknak, hogy én vagyok a Messiás. Gondolhatunk Jézusnak Bemerítő János követeinek adott válaszára, ahol szintén az Ő Messiás voltát igazoló bizonyítékokat sorol fel.

Lényeges azonban észrevenni, hogy ezek közül egyik sem Biblián kívüli bizonyíték volt! Olyan előfordul, hogy a Biblia idézi, mondjuk Círus perzsa király rendeletét, vagy Józsué említi egy bizonyos Jásár könyvét (10:13), de nem oly módon, hogy ezek szükségesek volnának a Biblia valamely igazságának bizonyításához.

Ennek a módszernek az egyik hibája az, amit üzletkötők is gyakran elkövetnek. Ráborítják az ügyfélre a termékük összes jó tulajdonságát, azt remélve, hogy ezek alapján biztosan meg fogja vásárolni. Ha azonban az ügyfélben az az előfeltevés él, hogy mondjuk minden biztosítási ügynök csaló, akkor hiába a legmeggyőzőbb bizonyítékok az ajánlat előnyeiről, nem születik szerződés. Először ezt az előfeltevést kellene kideríteni és kezelni, és csak utána jöhet a termék bemutatása. 

Ez az tulajdonképpen, ami felhívta a figyelmemet egy harmadik hitvédelmi módszerre, amit előfeltevésen alapuló hitvédelemnek, vagy ha így jobban tetszik preszuppozicós apologetikának nevezhetünk.

Az előfeltevésen alapuló hitvédelem

Ebből a hitvédelem ugye azt jelenti, hogy megindokoljuk, hogy miért hiszünk.

Az előfeltevések pedig olyan meggyőződések, amelyek mindenkit befolyásolnak abban, hogyan gondolkodik, hogyan értelmezi a tényeket és a bizonyítékokat, és azt is, hogy hogyan olvassa a Bibliát.

Mind a klasszikus, mind a bizonyítékokra alapozó hitvédelem a nem-hívő ember előfeltevéseiből indul ki. Tehát, hogy nem létezik Isten, vagy ha létezik is, akkor sem a Biblia Istene az. Innen elindulva igyekszik érvekkel és bizonyítékokkal meggyőzni a hitetlent, hogy mégis a Biblia Istene a valóságosan létező Teremtő Isten. Néha ez sikerülhet is a Szent Lélek segítségével, mint esetemben is történt. Leggyakrabban azonban azért nem sikerül, mert a nem-hívőket az ő előfeltevéseik megakadályozzák abban, hogy higgyenek a bizonyítékoknak.

Amikor megtértem, egy csomó ismerősömnek elküldtem azt a hangfelvételt, ami rám hatott. De egy sem tért meg közülük ennek hatására.  

A mi előfeltevésünk az, hogy Isten létezik, és Ő adta nekünk a Bibliát, ami a megkérdőjelezhetetlen igazság. Ezért mi a Bibliát használjuk arra, hogy hogyan gondolkodunk, hogyan értelmezzünk különféle bizonyítékokat, és hogyan magyarázzuk a körülöttünk lévő világot, és persze azt is, hogy hogyan olvassuk a Bibliát.

Egy ateista valószínűleg azt feltételezi, hogy nincs Isten, és hogy az igazság relatív. Egy ateista úgy véli, hogy az ember maga képes eldönteni, mi az igazság. Ezért azt hiszi, hogy képes úgy értelmezi a tényeket és bizonyítékokat, hogy ezáltal a világról tárgyilagos képet kapjon. Ennek megfelelően viszonyul a Bibliához is. Azt képzeli, hogy megítélheti a Bibliát igazság tekintetében.

Ha elhagyjuk azt az előfeltevésünket, hogy a Biblia igaz, az olyan volna, mintha megkérnénk egy ateistát, hogy bizonyítsa be, hogy a Biblia igaz azzal az előfeltevéssel, hogy nincs Isten.

A próféták és az apostolok sem bizonyították sosem Isten létezését. Abból az előfeltevésből indultak ki, hogy Ő létezik. Innen indították az érveiket.

Az előfeltevésen alapuló hitvédelem azt jelenti, hogy nem bizonyítjuk előzetesen, hanem eleve feltételezzük, hogy Isten létezik, és a Biblia az Ő kijelentése és ezért igaz.

A Biblia kijelenti (1Kor 2:14), hogy a testi (vagy érzéki) ember, tehát a hitetlen nem értheti meg a szellemi dolgokat. Ezért hiába érvelünk neki semleges módon, és hiába hozunk fel neki bizonyítékokat. Az egyetlen dolog, ami megváltoztathatja őt, az az újjászületés. Ezért az előfeltevésen alapuló hitvédelem először meg kívánja változtatni a hitetlen ember előfeltevését, amely nélkülözi Istent. Nem azt kérjük, hogy higgyen Istenben, hanem csak azt, hogy feltételezze azt, hogy Iszen létezik, és a Biblia valóban az Ő kijelentése.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy először vizsgáló kérdésekkel ki kell deríteni, hogy milyen előfeltevéseken alapszik az adott személy világnézete. Az emberek az alapján értelmezik a tényeket, hogy milyen előfeltevéseik vannak.

Például:

Hitetlen: Én ateista vagyok és evolucionista. Bizonyítsd be, hogy van Isten.

Hívő: Nem hiszem, hogy meg tudom tenni a te előfeltételezésed miatt.

Hitetlen: Miért nem?

Hívő: Mert a te előfeltételezéseid nem teszik lehetővé, hogy elfogulatlanul megvizsgáld a bizonyítékokat Isten létezésével kapcsolatban.

Hitetlen: Ez azért van, mert nincs bizonyíték Isten létezésére.

Hívő: Látod? Tessék! Most erősítetted meg azt, amiről beszéltem.

Hitetlen: Ezt hogy érted?

Hívő: Mivel az előfeltevésed az, hogy nincs Isten, ezért nem számít, milyen bizonyítékokat mutatnék be neked, te azokat az előfeltevésed alapján fogod értékelni. Tehát nem fogsz hinni semmiféle bizonyítéknak, hanem ki fogod magyarázni azokat.

Ha mutatnék is egy felvételt, amelyen Isten jön le a mennyből, te azt mondanád rá, hogy ez egy trükk felvétel. Ha hoznék ezer szemtanút, akik látták Őt, te azt mondanád, hogy ez egy tömeghisztéria volt csupán. Ha megmutatnám neked, hogyan teljesültek az ószövetségi próféciák az Újszövetségben, te azt mondanád, hogy ezek hamisítványok, vagy később keletkeztek, vagy nem is tényleges próféciák, hanem csak belemagyarázások. Szóval nem tudok bizonyítani neked semmit, mert az előfeltételezésed nem fogja ezt megengedni. Az előfeltevésed korlátolja a megértésedet.

Hitetlen: Dehogyis korlátolja! Ez nem igaz!

Hívő: Pedig ez így van! Az előfeltételezésed nem teszi lehetővé, hogy helyesen értékeld az Isten létezését alátámasztó bizonyítékokat, mert azt feltételezed, hogy nincsenek tényszerű bizonyítékok Isten létezéséről. Nem látod? Ha tudnék is megcáfolhatatlan bizonyítékot mutatni neked, az előfeltételezésed arra kényszerítene téged, hogy úgy értelmezd ezeket, ahogyan az előfeltételezésed megkívánja. Ezért nem fogod tudni meglátni a bizonyítékokat.

Hitetlen: Értem már a nézőpontod, de nyitott vagyok rá, hogy meggyőzz, ha tudsz.

Hívő: Akkor meg kell kérdeznem, hogy milyen bizonyítékokat fogadnál el, amelyek bizonyíthatnák Isten létezését? Látnom kell először, hogy milyen előfeltételezéseid vannak, hogy ezek segítik, vagy gátolják a bizonyítékok értelmezését.

Tehát először tudatosítanunk kell a nem-hívőben, hogy milyen előfeltételezései vannak, majd meg kell kérdeznünk, hogy hajlandó-e felfüggeszteni azokat, és így megvizsgálni a bizonyítékokat. 

(3) Amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.

(4) Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel.

(5) Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.

(6) Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, [akképpen] járjatok Ő benne,

(7) Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen [arra] taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.

(8) Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

Minden bölcsesség és minden képesség megismerésre Krisztusban van elrejtve. Nem világi tanításokhoz kell tehát fordulnunk az evangélium oltalmazásához. A Biblia maga elegendő hozzá!

Nem azt mondom, hogy a különféle, a Bibliától független istenérvek feleslegesek. Sem azt, hogy ne foglalkozzunk a régészeti és egyéb bizonyítékokkal, amelyek a Bibliát támogatják. Ezek fontosak lehetnek nekünk, hogy a hitünket megerősítsék. A hitvédelemben azonban inkább a Bibliára támaszkodjunk, ne ezekre!    

A legtöbb filozófus úgy akar gondolkodni az igazságról, hogy figyelmen kívül hagyja közben az ember erkölcsi állapotát, amelyben van. Vagyis azt mondják, hogy nem számít, hogy az ember milyen erkölcsi állapotban van, amikor az igazságot kutatja. A világ szerint egy morálisan züllött ember is eljuthat az igazság megismerésére az elméje segítségével. Ezért minden vitát csak racionális szinten akarnak folytatni. A Biblia szerint azonban a bűnös ember nem értheti meg Isten igazságát. Először hinnie kell, hogy érthessen.

A klasszikus és a bizonyítékokon alapuló hitvédelemmel, még ha ideiglenesen, a vita kedvéért is, de átvesszük a nem hívők előfeltevéseit (előítéleteit) azért, hogy legyen egy közös alapunk, ahonnan elindulhatunk. Tehát lemondunk a keresztyén alapigazságok melletti kiállásról, és a hitetlennel közös álláspontra helyezkedünk.

De ezzel azt sugalljuk hallgatólagosan, hogy a keresztyénség nem áll önmagában elég erős alapokon, hanem a világi alapról kiindulva kell azt védelmezni. Ha lemondunk Isten létezésének és a Biblia igazságának alapjáról, akkor tulajdonképpen azt tagadjuk meg, amit bizonyítani akarunk.

Röviden és tömören: nem a botot kell használnunk, hogy megmérjük a mérőszalagot, hanem a mérőszalagot, hogy megmérjük a botot!

Körkörös érvelés?

Ellenvetés lehet, hogy körkörös érvelés a Bibliát használni annak bizonyítására, hogy a Biblia igaz. Ez így van. A felvetés jogos!

De ha megkérünk egy materialista természettudóst, hogy bizonyítsa be, hogy a materializmus igaz, akkor honnan fog ehhez bizonyítékokat venni? Nyilván a materialista természettudományokból! Tehát az ő érvelése is ily módon körkörös.

A Biblia igaz, mert a Biblia azt mondja, hogy igaz. A materializmus igaz, mert a materializmus azt bizonyítja, hogy igaz.

Valójában a Bibliához fordulni a Biblia bizonyításához nem körkörös érvelés, hanem következetesség! A materializmus sem az ezotériához fordul, hogy bizonyítsa az igazát, hanem a természettudományhoz!

Semlegesség?

Bevett gyakorlattá vált a nem-hívőkkel való beszélgetésekben, hogy tartózkodunk mindjárt a Bibliával kezdeni az érvelésünket, nehogy elriasszuk őt ezzel és bezárkózzon. Ezért csábító valami semleges alapról indítani a beszélgetést.

A semlegesség fogalma azonban egy mítosz. Mivel mindent Isten teremtett, ezért minden vagy engedelmeskedik, vagy ellenséges Krisztus hatalmával. Nincs semlegesség!

Az emberi szuverenitás vagy függetlenség is egy mítosz ebből kifolyólag. Mivel Isten a Teremtő, és az ember a teremtmény, ezért az embernek sem a lehetősége, sem a joga nincs meg ahhoz, hogy értékelje a valóságot a Teremtő Istentől függetlenül.

Ez azért is különösen igaz, mert a bűn miatt az emberi természet megromlott. Mivel Isten az embert a maga képére teremtette, ezért belehelyezte a szívébe az Ő ismeretét. Csak az ember a romlottsága miatt elnyomja ezt az ismeretet, és helyettesíti a saját igazságával, amit önmaga gondolt ki magának. A nem hívők azt hiszik, hogy az ő véleményük felette állhat Isten kinyilatkoztatásának.

Az előfeltevésen alapuló hitvédelemnek éppen ezért az a lényege, hogy nem szabad még a vita kedvéért sem felhagyni azzal az előfeltevéssel, hogy Isten létezik és a Biblia igaz. Nem szabad elismerni, hogy a világot lehet más módon is értelmezni, mint ahogy a Biblia értelmezi. Ez a fajta hitvédelem elutasítja, hogy kell keresni egy közös nevezőt a vitapartnerrel, ahonnan elindulva kell bizonyítani a bibliai igazságokat.

A közös nevező keresése melletti érvként fel szokott merülni Pál esete az athéni filozófusokkal.

Apcsel. 17:22-23

(22) Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

(23) Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

Pál itt valóban keresett egy közös nevezőt, de ez nem egy semleges alap volt. Ha megfigyeljük, Pál megkereste azt a pontot az athéniak világnézetében, amely egyezett a keresztyénséggel, és ebből indította el a prédikálását. Nem mondott le egy pillanatra sem a keresztyén igazságról.

Összegezve

Akik az előfeltevésre épülő hitvédelmet támogatják, azt mondják, hogyha a klasszikus vagy a bizonyítékokra épülő módszert alkalmazzuk a hitvédelemben, akkor azt feltételezzük, hogy a nem-hívők képesek saját gondolkodásukkal, értelmükkel értékelni a bizonyítékokat semleges szempontból. Pedig erre nyilvánvalóan romlott, bűnös természetük miatt nem képesek. Azonban lehet úgy érvelni, hogy a Szent Lélek használhatja a bizonyítékokat egy ember megtérése során. Tulajdonképpen én is így tértem meg.

 Amikor „keresztyén igazságról” beszélünk, fontos tisztázni, hogy ez az igazság egyedül Isten kinyilatkoztatásából, a Bibliából ismerhető meg, sehonnan máshonnan! Ádám a tökéletes igazság birtokában volt, amíg Istennel járt. Miután elveszítette a kapcsolatot Istennel, az igazság megismerésének képességét is elveszítette. Mi hívők, miután megszabadultunk a bűn rabságából Jézus Krisztus által, immár újra az igazság megismerhetőségének birtokába jutottunk. De fontos, hogy nem mi lettünk mindentudók! A tudásunk Istentől ered, az általa kinyilatkoztatott mértékben! Nem vagyunk okosabbak másoknál. Amikor hitetlenekkel beszélgetünk, világossá kell tenni, hogy ismereteink nem a saját tudásunkból, képességeinkből, meglátásainkból adódnak, hanem Isten kijelentéséből.

 Hitvédelem és evangelizáció

Nem szabad elfelejteni, hogy a hitvédelem szorosan kapcsolódik az evangelizációhoz. Nem vitákat akarunk nyerni, hanem lelkeket. Emlékeznünk kell rá, hogy a hitetlenek problémája nem az, hogy nincsenek a kellő információk és bizonyítékok birtokában, hanem az, hogy vakok az igazság felismerésére. Hirdetni kell nekik az evangéliumot abban a reményben, hogy Isten megadja a hitet és a megtérést az Ige hallása által. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10:17) „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (2Kor 4:6)

Az előfeltevésre alapuló hitvédelem nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkozni a keresztyénséget támogató bizonyítékokkal. Hiszen meg kell felelni mindenkinek, aki számon kéri tőlünk a hitünket (1Pét. 3:16). Azonban ezt mindig a bibliai kinyilatkoztatásának alapján kell tenni, nem pedig annak mellőzésével, vagy akár csak ideiglenes félre tételével. Mivel a hitetlen problémája nem intellektuális, hanem erkölcsi, nekünk az Igéből vett érveléssel kell meggyőznünk őt az igazságról, hiszen tudjuk, hogy csak az evangélium képes megoldani az erkölcsi problémát, amit a bűn okoz.

Az előfeltevésen alapuló hitvédelemnek az az alapja, hogy még a legádázabb hitetlen is tudja, hogy létezik Isten, még ha igyekszik is minden erővel elfolyatni ezt a tudását. Senki sem térhet ki e tudás elől, senki sem kerülheti meg. Mindenki tud Istenről. Ez a tudás azonban nem megmentő tudás. Sőt, ez egy elnyomott tudás.

Nincs tehát valódi ateizmus. Olyan emberek vannak, akik úgy élnek, mintha nem lenne Isten. A hit védelmezőinek tudniuk kell, hogy akik nem hisznek Istenben, maguk is tudják, hogy létezik Isten.

Az előfeltevésen alapuló hitvédelem lényege a természetfeletti (transzcendens) érv: Isten nélkül az olyan dolgok, amelyek létezését természetesnek vesszük (gondolkodás, logika, maga a teremtett világ), nem létezhetne. Erre kell alapoznunk a nem-hívőkkel folytatott beszélgetéseinket.    

A preszuppozíciós apologetika nem értékeli le a bizonyítékok használatát, de ezeket a bizonyítékokat nem a hagyományos módon használja. Vagyis nem a bizonyítékokhoz fordul, hogy megvédje általuk a keresztyén hitet, hanem a Biblia kijelentéseihez fordul, hogy azok által értékelje és igazolja a bizonyítékokat. Csak a keresztyén, a természetfeletti létezését is magában foglaló világkép konzisztens, vagyis mentes a belső ellentmondásoktól, ha összevetjük a valósággal.

A bizonyítékokat csak akkor lehet jól értelmezni, ha előfeltételezzük, hogy a bibliai kijelentés igaz. Amíg hibásak valakinek az előfeltételezései, addig a bizonyítékokat nem tudja helyesen értékelni, mert a hibás előfeltételezései miatt nem képes helyesen értékelni azokat.

Feltételezd azt, hogy a keresztyénség igaz, a Biblia igaz, és ez alapján értékeld a bizonyítékokat, hogy látsz-e ellentmondást bennünk. Ha így vizsgálod mind a külső, mind a belső bizonyítékokat, azt fogod látni, hogy azok teljesen konzisztensek, egységesek, következetesek, ellentmondás-mentesek.

Egyszerűen fogalmazva: ha kákát tartasz a kezedben, akkor ne csomókat keress rajta, hanem próbáld meg meglátni, hogy az tényleg sima, ahogyan állítják is róla.  

 
 Az előfeltevésen alapuló hitvédelem azt igyekszik bizonyítani, hogy a nem-keresztyén világkép lehetetlen. Megmutatja a logikai hibákat, amelyek egy olyan világképben vannak, amely nem a Biblia alapján áll. 

Források:

http://jwwartick.com/2013/04/01/unbelievers-know-god/

http://www.yutopian.com/religion/theology/Apologetic.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Presuppositional_apologetics

http://www.gotquestions.org/presuppositional-apologetics.html

http://thecripplegate.com/presuppositional-apologetics-an-evaluation/

http://thecripplegate.com/presuppositional-apologetics-a-summary/

http://www.goodreads.com/work/quotes/7792131-presuppositional-apologetics-stated-and-defended

http://www.bbcchurch.org/ibs/apologetics/A%20Short%20Explanation%20and%20Defense%20of%20Presuppositional%20Apologetics%20by%20Gunn.pdf