Jak. 1:2-4
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,(2)
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.(3)
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.(4)
A keresztyén élet állandó velejárói a különféle próbák és kísértések. Még Jézus sem volt mentes a kísértések alól, hiszen mind az ördög, mind emberek gyakran kísértették őt. Ő azonban ellenállt ezeknek a kísértéseknek, és mind végig hű és engedelmes maradt az Atyának, aki küldte Őt. Nekünk is követnünk kell őt ebben a példamutatásában.
A keresztyéneket érhetik kísértések és próbák, és e kettő nem tejesen ugyanaz. Azt is mondhatnánk, hogy minden kísértés próba is egyben, de nem minden próba kísértés.
Jakab az előbb felolvasott versekben azokról a kísértésekről beszél, amit másképpen „szent megpróbáltatások”-nak is lehetne nevezni. Ezek olyan próbák, melyek Istentől erednek, és arra szolgálnak, hogy megerősítsenek bennünket a hitünkben.
Aztán ugyanitt a 13-17 versekben a téma szentségtelen kísértések lesznek, amelyek bűnre akarnak csábítani bennünket.
Vizsgáljuk meg ma reggel egy kicsit részletesebben a kísértések és próbák különféle formáit, és azt, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk.
1) Kísértések – próbatételek, melyek Istentől jönnek. Ezekben meg kell állnunk, sőt örvendezhetünk bennük. Jak. 1:2-4, 1Móz. 22:1, 2Móz. 15:25, Zsolt. 26:2, 66:10-12
Visszatérve Jakab levelének 2-4 verseire, itt olyan kísértésekről van szó, melyek Istentől jövő próbatételek. Ezekben meg kell állnunk, sőt örvendezhetünk bennük.
Azt is megmondja Jakab, hogy miért örüljünk a próbáknak: azért, mert a próbák által megerősödik a hitünk, ezáltal állhatatosak leszünk. Az állhatosság pedig azt eredményezi, hogy tökéletesek legyünk a cselekedeteinkben.
Érdekes módón sok keresztyén azt várja Istentől, hogy tegye könnyűvé az életét, és szüntessen meg minden nehézséget, nyomorúságot abban.
Néha mi is hibásak vagyunk ebben, amikor úgy hirdetjük az evangéliumot, hogy azt ígérjük az embereknek, hogyha megtérnek, Isten meg fogja szüntetni a problémáikat.
Isten azonban nem ígér sehol sem ilyesmit. Azt ígéri, hogy gondoskodni fog a szükségeinkről, amelyek tényleg valós szükségek.
Gondoljunk olyan foglalkozásokra például, amelyekben rendszeresen szoktak gyakorlatozni. A katonaságnál, a tűzoltóknál például. Az ilyen gyakorlatoknak több célja is van. Egyrészt begyakorolják általuk a különböző feladatokat, hogy rutinszerűen tudják tenni azokat éles helyzetben. Másrészt arra is szolgálnak, hogy a résztvevők felismerjék, hogy valóban birtokában vannak-e a megfelelő képességeknek.
Lehet, hogy egy tűzoltó azt gondolja, hogy képes légzőkészülékkel a hátán egy bizonyos szintidő alatt felszaladni a 10. emeletre, de ha nem próbálja ezt ki, akkor amikor szükség lenne erre, akkor kell rájönnie, hogy mégsem képes rá. Ez pedig mások életébe kerülhet.
Ahhoz is például, hogy valaki jó úszó legyen, rendszeresen és sokat kell gyakorolni, edzeni. A rendszeres edzés által lesz képes az úszó mind hosszabb távot, minél rövidebb alatt leúszni.
Edzés, gyakorlás, vagyis próbatételek nélkül nem lehetséges a fejlődés.
Márpedig Isten azt szeretné, ha gyermekei fejlődnének. Így aztán próbák által edz bennünket.
Az Istentől jövő próbáknak mindig része az, hogy önmagunk számára felismerjük, hogy mennyire erős a hitünk. Isten tudja ezt rólunk. Mi azonban hajlamosak vagyunk túlbecsülni a hitünk erejét. Ilyenkor Isten próba elé állít bennünket. Ha kiálljuk a próbát, akkor megerősödött a hitünk. Ha elbuknánk, akkor legalább megismertük, hogy hamis illúzióban ringattuk magunkat, és lehetőségünk van dolgozni az adott területen.
A gyümölcsök sem teremnek meg kizárólag napsütés hatására. Kellenek esős napok is, és esetleg viharok, amelyek letördelik a száraz, elhalt ágakat. Fontos tudni, hogy Isten nem enged meg nagyobb vihart az életünkben, mint amelyet még el tudunk viselni, mint amelyik még hasznunkra van. Lehet, hogy „letört ág”-ra az életünkben úgy gondolunk, mint amely még élő és hasznos volt. De bízzunk Istenben, Ő bölcsebb nálunk. Tudja, mely ágakat kell letördelni, hogy a megmaradók jobban növekedhessenek.
Vegyük figyelembe a Zsidók 12:11 –et: Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.
Egy híres iparos egyszer azt mondta, hogy „a jó hírek elgyengítenek, hozzatok inkább hozzám nehézségeket, mert ezek jelentik a haladás útját.”
Isten célja a próbákkal az, hogy kimunkálja a Krisztushoz való hasonlóságot bennünk. A kovács vagy az ékszerész, amikor meglátja a saját képét az általa megmunkált fémdarabban, akkor abbahagyja a további edzést, kalapálást, csiszolást. Isten is addig dolgozik tehát rajtunk, amíg nem válunk mind hasonlóbbá Fia képéhez. Mivel ez ebben az életben tökéletesen nem fog megvalósulni, a próbák sem fognak teljesen megszűnni. A kérdés azonban az, hogy mennyire engedjük Istennek, hogy formáljon bennünket? Meddig kell kalapáccsal, vagy akár pöröllyel formálnia bennünket, és mikor lesz elég már csak egy finom reszelő?
A próbák akkor lesznek a leghasznosabbak a számunkra, ha taníthatók és engedelmesek vagyunk. Magyarul alakíthatók Isten keze alatt.
Nézzünk meg példákat ara, amikor Isten próbára tette különféle emberek hitét.
1 Mózes 22:1-2
(1) És lőn ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda neki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
(2) És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked.
Akik nem ismerik jól Istent és a Szentírást, azok közül sokaknak megütközést okoz ez az igerész. Jakab azt írja az 1:13-ben, hogy Isten nem kísért senkit. Ha azonban megvizsgáljuk azt az igeverset, akkor azt látjuk, hogy annak értelme az, hogy Isten senkit nem kísért gonosszal. Vagyis Isten nem akar rávenni senkit arra, hogy bűnt kövessen el.
A héber „násah” szó jelentése, ami itt mint „megkísérté” szerepel, annak jelentése az, hogy „megpróbál, kipróbál, megvizsgál”. Tehát nem Ábrahám bűnre csábításáról van itt szó, hanem hitének megpróbálásáról. (Ami egyébként a történet további részéből egyértelműen ki is derül).
A szó további előfordulásit megvizsgálva az ÓSZ-ben, szintén világossá teszi, hogy „szent próbatételről” van itt szó, nem szentségtelen kísértésről.
Isten megpróbálta Mózest is, amiről a 2Móz. 15:25-ben olvashatunk.
Megpróbálta Isten az egész népet is.
(5 Mózes 8:2) És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-e az ő parancsolatait vagy nem?
A „mgpróbáljon” itt ugyan az a szó, mint volt Ábrahám esetében a „megkísérté”. Nilvánvaló ebből a próba célja: hogy nyilvánvaló legyen mindenki előtt, hogy kinek mi van a szívében, hogy megtartja Isten parancsolatait vagy sem?
Ábrahám Isten választottja volt, szükség volt tehát rá, hogy hite kipróbált hit legyen.
Szükség volt rá, hogy Ábrahám hitének próbája által állhatatosságot szerezzen, az állhatatosság, pedig tökéletessé tegye a cselekedeteit.
Ábrahámnak erős hite volt Istenében, amely megmutatkozott a cselekedetében is az által, hogy hajlandó volt Isten parancsára feláldozni a fiát is.
Ábrahám kiállta a próbát, így nem volt akadálya annak, hogy Isten megáldja őt:
1 Mózes 22:15-18
(15) És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
(16) És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
(17) Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
(18) És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
Mindebből levonhatjuk azt a következtetést a magunk számára, hogy Isten áldásainak gazdag áradásához szükség van a Szavának, az Igének való engedelmességre. De ahhoz, hogy engedelmeskedhessünk Istennek, kellenek olyan helyzetek, próbák, melyekben engedelmességünket tettekkel bizonyíthatjuk.
Így érthetjük meg tehát igazán, hogy miért mondja azt Jakab, hogy teljes örömnek tartsuk, amikor próbákba kerülünk. Ha ugyanis ezekben hűeknek mutatkozunk, Isten áldásinak bő folyamát nyithatjuk meg általa.
Ezek voltak tehát az Istentől jövő próbák, melyekben ki kell tartanunk. Nem siettethetjük a rajtuk való keresztülmenetelt. Ezek nem az ellenségeink, amelyek azért jönnek, hogy tönkretegyenek bennünket. Ellenkezőleg! Ezek inkább barátaink, melyek segítenek a keresztyén jellem kifejlesztésében
2) Körülmények által előidézett kísértések. Ezekben ki kell tartanunk hittel és imádkozva. 2Kor. 4:16-18, 1Pt. 4:12, Mt. 22:18, 35
Emlékezzünk: minden kísértés igazából próba is egyben. Csak míg a próba Istentől ered közvetlenül, addig a kísértések forrása a bűnös énünk indulatai, a világ, vagy az ördög, a fő kísértő.
A körülmények által előidézett kísértések azok, amelyek a világból származnak, és valamilyen módon megnehezítik az életünket. Ez lehet testi gyengeség, betegség, anyagi nehézségek. Lehet üldözés: ami megnyilvánulhat fizikai üldözésben, vagy lelki nyomásgyakorlásban is.
Egy biztos: körülmények mindig adódnak! Életünk során egyfolytában különféle körülmények közé kerülünk. A munkahelyünkön, az iskolában, a buszon, az úton, a boltban, otthon a családunkban. Lehet ez egy sértő vagy indulatos megjegyzés valaki részéről, vagy amikor valaki szándékosan keresztbe tesz nekünk és hasonlók. Egyszóval: mindig vannak körülmények.
A helyett, hogy felmenne bennünk a pumpa, a feladatunk az, hogy Krisztushoz méltó módon viselkedjünk mindig, minden körülményben!
A közös a körülmények által előidézett kísértésekben, hogy ki kell tartanunk bennük hittel, és imádkozva.
2 Korinthus 4:16-18
(16) Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról - napra újul.
(17) Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
(18) Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Pál egyrészt rámutat ebben az igeszakaszban, hogy a mi bármiféle szenvedéseink is könnyűek csupán Krisztus testi és lelki gyötrelméhez képest, melyet értünk szenvedett el a kereszten. Másrészt, ha összehasonlítjuk a szenvedéseket, amelyekben itt részünk van, azzal az örömmel, amelybe majd az örökkévalóságban részünk lesz, akkor a szenvedéseink valóban könnyűnek tekinthetők.
Michelangelo azt mondta, hogy „minél több vész el a márványból, annál inkább nő a szobor.” Így van ez velünk is: minél több szenvedésen, körülmények okozta nehézségeken megyünk keresztül, a belső emberünk annál inkább megerősödik.
A nehézségekben nem a körülményekre kell néznünk, melyeket látunk és tapasztalunk, hanem a láthatatlan dolgokra, melyeket Isten ígért nekünk. Pál ezt igen-igen nagy örök dicsőségnek nevezi.
Szokták mondani, hogy az aggódás körbe néz, a hit pedig felfelé néz. Nézzünk mi is fel Jézusra, amikor problémák közepette találjuk magunkat!
1 Péter 4:12-13
(12) Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
(13) Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.
Amikor ezt a levelet írta Péter, már javában üldözték a keresztyéneket. Az apostol itt vigasztalja és bátorítja a hívőket, hogy ne rémüljenek meg ettől. Ez nem valami abnormális, rendkívüli dolog, hanem teljesen természetes reakció a világ részéről azok irányában, akik az igazságot követik. Jézus el is mondta előre, hogy ezen a világon nyomorúságuk lesz a követőinek. Nem kell megrémülniük és elcsüggedniük ettől.
Ma is sok hívő nem érti, hogy miért kell különféle nehézségeken keresztülmennie, miért nem biztosít számára Isten nyugodtabb életkörülményeket? Talán nem tud, vagy haragszik valamiért a hívőre?
Természetesen Isten tudna nyugalmat és kényelemes életvitelt biztosítani nekünk. A körülményeink nem azért lehetnek nehezek, mert Isten haragszik ránk. Egyszerűen arról van szó, hogy Isten ígérete nem arról szól, hogy megóv minket a nehéz körülményektől, hanem, hogy megsegít bennünket a nehéz körülményekben.
Sőt, ha kitartunk a kísértésekben, akkor annál inkább vigadozhatunk majd Krisztus megjelenésekor!
Idézzük fel még egyszer:
(Jakab 1:12) Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.
Nézzünk meg még két verset, amely azt bizonyítja, hogy Jézust is érték külső kísértések, emberek részéről:
(Máté 22:18) Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók?
(Máté 22:35) És megkérdé őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván:
Jézus nem engedte, hogy a külső körülmények befolyásolják őt. Mi is készüljünk fel a világból származó mindenféle kísértésre.
3) Kísértések, melyek forrása saját énünkben van, mint a testiség, a szemek kívánsága, a pénz szeretete stb. Ezek elől menekülnünk kell: Jak. 1:13-15, 1Tim. 6:9, 1Jn. 2:16
Jakab 1:13-14
(13) Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
(14) Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Amikről itt szó van, azok a szentségtelen kívánságok, melyek a bensőnkből, a szívünkből származnak.
(Máté 15:19) Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
Nem a dolgok bűnösek önmagukban. A bűnös felhasználás teszi őket gonosszá, melyek a belőlünk jönnek. A régi, meg nem újult természetünkből.
Nem vagyunk azonban tehetetlen áldozatok, amikor az ó emberünk bűnre akar csábítani bennünket. Jézus legyőzte a bűnt. Ha Jézus él a szívünkben, segítségével kiűzhetjük a bűnös gondolatokat az elménkből.
Jól ismert igevers a
1 János 2:15-16
(15) Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
(16) Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
János itt felsorolja a három fő területet, amelyekre a kívánságaink irányulnak, és amelyek felől a kísértések érkeznek. Már hangzott el tanítás ezen területek mindegyikéről. De mindezek a világban lévő kísértések akkor válnak bűnné, ha teret engedünk nekünk a régi természetünk hatására.
Ilyen értelemben intette Isten Káint is:
1 Mózes 4:6-7
És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
A bűn mindig az ajtó előtt leselkedik. Jézus Krisztus által mi már képesek vagyunk uralkodni rajta. Rajtunk áll, hogy megtesszük-e?
Róma 6:12-13
(12) Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban:
(13) Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
A győzelem módja tehát, ahogy erőt vehetünk az ó emberünk felett az, ha teljesen odaszánjuk magunkat Istennek. Ha elbukunk egy kísértésben, annak oka az, hogy nem szántuk oda magunkat teljesen az Úrnak.
4) Az ördögtől kiinduló kísértések, melyek gonoszságra, hitetlenségre, engedetlenségre és elszakadásra bíztatnak. Ezeket vissza kell utasítanunk és le kell győznünk. Mt. 4:1 kk, 1Thessz. 3:5, Lk. 22:31-32
Jézus pusztai megkísértése az ördög által jól ismert történet, most nem olvassuk el.
A lényeg, hogy Jézus mindig az Atyának és az Igének való engedelmesség által utasította vissza ezeket a kísértéseket.
(1 Thessalonika 3:5) Annak okáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradságunk?
Habár az Apostolok cselekedetei beszámolója szerint Pál és kísérői csak három hetet töltöttek Thesszalinikában, valójában ez lehetett hosszabb idő is. A lényeg, hogy Pálék tanítása nyomán egy gyülekezet maradt Thesszalonikában. Pál attól félt, hogy az ördög valami módon elhiteti őket, hogy hamis tanokat kezdjenek követni. Jól látható ebből, hogy az ördög egyik fő támadási területe a tévtanítások terjesztése.
Lukács 22:31-32
(31) Monda pedig az Úr: Simon! Simon! íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
(32) De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
A Sátánnak nincs különösebb gondja a hitetlenekre. Ők amúgy is a fennhatósága alá tartoznak. De ránk hívőkre különösképpen feni a fogát. Szeretné a bukásunkat okozni.
Az ördögtől eredő kísértések ismertetőjegye, hogy hitetlenségre, tehát Isten létének, vagy valamely tulajdonságának elutasítására akarnak rávenni bennünket. Továbbá engedetlenségre próbál bennünket rávenni, elszakadásra a gyülekezettől valamilyen álságos ok miatt. Ilyenek lehetnek például bizonyos eretnek tantételek elhitetése a hívővel.
A Sátán figyel, és megragad minden lehetőséget, amikor viszályt szíthat vagy mélyíthet a hívők között, vagy a hívők családjában. Az ördög a nagy szétdobáló.
Az ellenszere ennek az állhatatosságunk, és éppen ez az, amit Isten ki akar munkálni bennünk. Ismét Jakab ad nekünk ebben tanácsot:
(Jakab 4:7) Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
Ebből tanulhatjuk meg, hogy egy kezdődő viszályt, veszekedést hogyan akadályozhatunk meg: engedelmeskedjünk Istennek, vagyis gyakoroljuk a krisztusi, megbocsátó jellemet, és az ördög ennek hatására kénytelen lesz meghátrálni.