Egy kérdés érkezett hozzám, amelyben a kérdező a keresztény (helyesen: keresztyén) tanítások és a Biblia üzenetéről érdeklődik. Mivel ez a kérdés elég általános, nem személyes jellegű, ezért úgy gondoltam, nyilvánosan válaszolok rá. Lehet, hogy másoknak is hasznos lesz.

 Egyébként most dolgozom egy nagyobb terjedelmű íráson, melyben az Élet és a Biblia témájában hozzám érkezett kérdésekre válaszolok. Ha neked vannak olyan kérdéseid, amire akár névvel, akár név nélkül választ vársz, tedd fel nyugodtan akár itt kommentben, akár személyes üzenetben, és be fogom építeni a választ a könyvbe.

Tehát: melyek a keresztény tanítások és mi a Biblia üzenete?

 A Bibliának nagyon sok mondanivalója van az ember számára az élet legkülönfélébb területein. A legfontosabb azonban mégis ez: Isten megteremtette a világot az ember számára, mintegy díszletként. Tökéletesre alkotta, melyben semmi hiba, így halál sem volt.

Aztán megalkotta az embert a maga képmására és hasonlatosságára. Ez a két szó ugyanazt jelenti: Istenre jellemző tulajdonságokkal alkotta meg. Nem külsőre hasonlítunk Istenhez, hiszen Isten lélek, nincs anyagi teste.

Mivel Isten szuverén, szabad akaratú lény, az embert is ilyennek teremtette. Elhelyezte az embert az Éden kertjében, hogy művelje azt és uralkodjon az egész teremtés felett.

Egy kikötése volt: van EGY fa a kertben, amelyről nem ehet.

Az ember azonban hamarosan elbukott, mert megszegte ezt a parancsot. Ezért aztán Isten átok alá helyezte az embert és az egész világot.

„egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál” (Róma 5:12)

A bűneset megtörténtében hathatósan közreműködött a Sátán is, az Isten ellen fellázadt angyalok fejedelme. Isten tehát a Sátánt is megátkozta, és kilátásba helyezte a majdani végső elpusztítását.

„Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak [Sátán]: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” (1Mózes 3:14-15)

Ebben a két mondatban benne van a Biblia legfőbb üzenete: Isten egy Megváltót fog támasztani az asszony magjából, aki el fogja végül taposni a Sátánt, jóllehet az igyekszik folyamatosan ártani neki (a sarkát mardossa).

A Biblia a továbbiakban Isten eme üdvtervének elbeszélése a történelem folyamatában. Isten nyilvánvalóvá tetette, hogy nem vetette el végleg az embert, hanem ő maga fogja megoldani ezt a bűn problémát.

 A megromlott emberiséget Isten az özönvíz által elpusztította. Kiválasztott azonban egy Istenfélő embert, Noét, aki által az emberiség újra elszaporodott. Ezáltal megmutatta Isten, hogy nem vetette el teljesen az embert.

 Rövidesen egy újabb Istenfélő embert választott, Ábrahámot, akinek kettős ígéretet tett:

„Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:2-3)

Isten tehát Ábrahám utódaiból támasztott magának egy népet, akiket arra rendelt, hogy közvetlenül kijelentse magát nekik, és hogy hordozzák az Ő üzenetét.

Ez a nép volt Izráel, vagyis a zsidók, akik csak nagyon kevéssé tettek eleget Isten akaratának. Isten azonban kijelentette Ábrahámnak már akkor, amikor még egy gyermeke sem volt, hogy a bűnök alóli megváltást hozó férfi őtőle fog származni: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”

Az Ószövetség nagy része tehát arról szól, hogyan lett nép, majd nemzet a zsidóságból. Hogyan hozta ki őket Isten Egyiptomból, hogyan telepedtek le az ígéret földjén, Kánaánban, hogyan kellett Istennek folyamatosan fenyítenie őket engedetlenségük miatt. Isten folyamatosan támasztott közülük prófétákat, akik intették őket a helyes, Istennek tetsző viselkedésre, és egyben újra és újra hirdették az eljövendő Megváltó, a Messiás eljövetelét.

Néhány példa erre:

 „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézsaiás 53:1-12) (kb. 800 évvel Krisztus előtt)

 „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5:2, Károli ford.)

Ezek, és még sok más prófécia aztán a názáreti Jézus Krisztusban teljesedtek be. Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól származott – ahogy Ádámnak megígérte -, aki egyszerre volt teljesen ember, és teljesen Isten, hogy egyszer s mindenkorra rendezze az első emberpár vétke óta folyamatosan fennálló bűn problémát. Jézus tehát, aki teljesen bűntelen volt, önmagát adta jóvátételül, hogy aki hisz Ő benne, annak a bűne megbocsátást nyerjen.

„Mert [Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”(2Kor. 5:21)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

A Biblia fő üzenete tehát végtére az, hogy elmondja, hogyan jött be a világba a bűn, és Isten milyen megoldást kínál erre a problémára. Ez az üzenet az alábbi 4 pontban összegezhető:

1) Az ember helyzete: minden ember bűnös az igaz Isten szemében

„nincsen csak egy igaz is; … nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is” (Róma 3:10, 12)

2) E helyzet következménye: Az igazságos Isten jogosan kéri számon a bűnt. A fizetség, amit a bűnökért adni kell, a halál.

 „a bűn zsoldja halál” (Róma 6:23a)

3) Isten nem akarja azonban, hogy bárki meghalljon.

„Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. (Ezék. 33:11)

Ezért maga vette kezébe a Megoldást

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5:8)

4) Jézus Krisztus helyettesítő áldozata elégséges jóvátétel volt minden ember bűnéért – a tiédért is -, mely jóvátételben mindenki ingyen, kegyelmi ajándékként részesülhet.

„kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efézus 2:8-9)

Mivel ez Ajándék, nem kell érte semmit viszonzásként adni, hiszen Isten szeretetből adta. Egyet azonban tenni kell: kérni és elfogadni!

„Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik". (Róma 10:13 Károli ford.)

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1:9)

 „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23b)

Még rövidebben összefoglalva: minden ember bűnös az eredendő bűn, de a saját vétke miatt is. Az igazság azt kívánja, hogy a bűnösnek fizetnie kell a vétkéért. Senki sem képes az élete során jóvátenni a bűneit, senki sem tökéletes. Isten azonban nem akarja, hogy bárki az örök kárhozatba, a pokolba kerüljön Ezt a dilemmát úgy oldotta fel, hogy Fiát, tehát lényegében önmagát áldozta fel, hogy jóvátegye, kifizesse az ember bűnét! (Az Atya Isten és Jézus egyek. Jézus mondja: „Én és az Atya egy vagyunk.” - János 10:30)

Micsoda áldozat, és micsoda szeretet ez Isten részéről! És milyen szörnyű, hogy az emberiség nagy része ezt semmibe veszi!

Jézus Krisztus tehát mindent elvégzett, amikor szenvedett, meghalt a kereszten és feltámadt harmadnapon. Az üdvösség ingyen van, de mégsem automatikusan jár mindenkinek. Akkor lehet a miénk, ha megvalljuk bűneinket, és kérjük Jézust, hogy legyen a Megváltónk. Aki ezt megteszi, annak attól a pillanattól kezdve örök élete van, nem kell Ítéletre mennie.

A Biblia fő üzenetéhez még hozzátartozik, hogy Jézus vissza fog térni hatalommal, és meg fogja ítélni azokat az embereket a cselekedeteik szerint, akik elutasították az Úr értük (is) hozott áldozatát. Aki nem hagyta, hogy helyette fizessenek, annak magának kell majd fizetnie. Akik korábban már meghaltak, azok is feltámadnak, és meg kell jelenniük Jézus ítélőszéke előtt. Akinek neve nem található beírva az Élet Könyvébe, az a tűz tavába vettetik, ahol örök időkig szenvednie kell!

„És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. … Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jelenések k. 20:11-15)

Ez tehát a Biblia Fő üzenete. Ezen kívül azonban még ezernyi egyéb dologban is szól hozzánk belőle Isten. Ne feledjük: a világot és az embert Ő alkotta meg. Ő az tehát, aki tudja, hogyan, milyen elvek, módszerek, cselekedetek mentén működhetünk a legmegfelelőbben. Ami nekünk olykor szigorú és korlátozó parancsként értelmezett utasítás, az is Isten felénk mutatott féltő, óvó szeretetének megnyilvánulása. Ahogyan egy szerető szülő korlátokat állít gyermeke elé annak biztonsága és egészsége érdekében, ugyanúgy jár el Isten is.

Persze az emberek - mint a nyakas gyerekek, akik lázadoznak a szülői szigor ellen-, nem akarják alávetni magukat Isten parancsainak. Büszkeségből, mindent jobban tudni akarásból. Az eredendő bűn hatása ez: olyanok akarunk lenni, mint Isten. Mi akarjuk tudni mi a jó és mi a rossz, nem akarjuk engedni, hogy bárki – pláne egy Istennek nevezett láthatatlan valaki – beleszóljon a döntéseinkbe. Isten azonban végül le fogja törni a kevélyek büszkeségét.

„Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.”( Róma 14:11)

Akit további keresztyén tanítások, és a Biblia egyéb üzenetei érdekelnek, annak javaslom, hogy először is ne várjon tovább a bűnei megvallásával, a megtéréssel! Ehhez nem kell mást tennie, mint imában Jézushoz fordulni, és kérni tőle a bűnbocsánatot és a megváltást a bűnök terhe alól. Ehhez nem kell semminemű más közbenjáró (pap, egyház), „mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim. 2:5).

Utána – de akár még előtte is – keressen egy olyan helyi keresztyén gyülekezetet, ahol a Biblia az alapja a hitnek és a gyakorlatnak. Magyarul, ahol a Biblia – ezáltal Isten – szava a legfőbb tekintély, mely fölé nem rendelnek semmiféle egyházi – tehát emberi – hagyományt. Ezt könnyen le lehet ellenőrizni: néhány alkalom meglátogatása után az ott látottakat és hallottakat össze kell vetni a Bibliával. Ha eltérés mutatkozik, az nem a megfelelő hely a növekedésre. A keresztyén mindig kérheti imában Istent, hogy vezesse el egy megfelelő gyülekezetbe.

És végül: természetesen olvasni kell a Bibliát napi rendszerességgel. Az üzenete csak így fog igazán feltárulni, a tévtanításokat is így lehet kiszűrni.

Mi a Biblia üzenete? Talán legjobban azzal lehetne elmondani, amit Keresztelő János hirdetett a pusztában:

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 3:2)

Remélem, tudtam segíteni!

Áldjon meg Az Úr!

Szóljon hozzá!