Ez az üzenet elsősorban zsidó emberekhez szól.
A keresztyén Újszövetség evangéliumaiban Bemerítő János a címben szereplő kérdéssel küldte el tanítványait Jézushoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”1
Bemerítő (Keresztelő) János korának – és az utána következő nemzedékek – zsidósága várakozásának megfelelően egy királyi hatalommal megjelenő Messiásra várt.
Igen, a Messiás el fog jönni majd hatalommal, és lábai alá veti a népeket. Első eljövetele azonban nem ilyen volt, hanem más célt szolgált. János elcsüggedt, mert börtönben volt, és nem tudta végezni azt a munkát, amire elhívást kapott: kiáltó szó lenni a pusztában és hirdetni az Úr eljöttét. „Talán tévedtem és még sem Jézus az, akinek eljövetelét vártuk” – kérdezhette magában.
Jézus lényegében ezt válaszolta: nézd meg, hogy miket cselekszem, és döntsd el magad!
„Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.
Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik”2,
Mire kellett ennek emlékeztetnie Jánost? Azokra a próféciákra, amelyek megírattak évszázadokkal korábban Jézusról. Például Ézsaiás prófétánál:
„Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve,3
Ezek azok a próféciák, melyek az akkori emberek szeme láttára beteljesedtek.
Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.4
Az „evangélium” görög szó. Jelentése: örömhír. „felkent engem az Úr … hogy örömhírt vigyek…” Az Úr felkentje evangéliumot hirdet! Kell ennél több bizonyíték?
A kortársak közül sokan – mint János – csalódni látszottak Jézusban. Nem azt várták, amit Ő mutatott. Sokan meg is botránkoztak (felháborodtak, megütköztek) benne, és már nem akarták követni. Ezért Jézus hozzátette a következőt:
És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.”5
Ma is sokan felháborodnak, megütköznek a zsidók közül, ha Jézust a Messiásnak nevezik. De biztosan jogos ez a felháborodás?
Azt hiszem abban minden zsidó hitű ember egyetért, hogy amik megírattak a Szent Iratokban, Mózesnél, a Prófétáknál, a Zsoltárokban, azok mind igazak, és mindnek be kell teljesednie.
Kinek az életében teljesedtek be ezek a próféciák, ha nem Jézuséban?:
(a teljesség igénye nélkül)„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt neki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos!
Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.
Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
És a gonoszok közt adtak sírt neki, és a gazdagok mellé [jutott] kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
Mert lelke szenvedése folytán látni fog, [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
Azért részt osztok neki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”6
„Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ad a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
A régiek íme beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.”7
Eme próféciáknak be kell teljesedniük, ez kétségtelen. Még azelőtt kell beteljesedniük, hogy a Messiás megjelenik hatalommal és dicsőséggel. Ha nem Jézusban teljesedtek be, akkor kiben fognak? Ki lesz az, aki Dávid leszármazottja (Jer. 23:5, Ézsa. 11:1), szűztől születik (Ézsa. 7:14), Betlehemben (Mik. 5:2), utána Egyiptomba megy és onnan tér vissza (Hós. 11:1), Názáretinek hívják (Ézsa. 11:1, 53:2, vesszőszál: נֵצֶר (nécer)=> Nácáret), gyógyít és halottakat támaszt fel (Ézsa 35:5-6), keresztre feszítve (kezeit átlyuggatva) megölik (Zsolt. 22:17, Zak. 12:10), nem marad a sírban, hanem feltámad (Zsolt. 16:10, Ézsa. 53:10kk.).
Jeremiás8 által az Úr megígérte, hogy új szövetséget köt népével, Izráellel.
A Zsidókhoz írt levélben pedig ez áll:
„Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”9
El kell-e fogadni egy zsidó embernek Jézus Krisztust, mint Messiást, vagy várni kell az eljövetelére, amikor megjelenik hatalommal és dicsőséggel?
Az Újszövetség szerint igen, el kell fogadni:
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.”10
„Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, (… ) Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”11
A megtérés azt jelenti, hogy új felismerésre jutni, megváltoztatni a gondolkodást valamivel kapcsolatban. Ez elsősorban a bűnre vonatkozik. Minden ember bűnére, akár zsidó, akár nem. Felismerni önnön bűnösségünket Isten előtt, felismerni azt, hogy magunktól ezen a bűnös, Istentől elválasztott állapotunkon nem változtathatunk, felismerni és elfogadni azt, hogy Isten elküldte személyének egyik „tagját”, a szintén Isten Jézus Krisztust a világba, hogy maga legyen áldozat a mi bűneinkért, és kérni tőle, hogy legyen a személyes Megváltónk. Zsidóként még annak felismerése is szükséges, hogy „… az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.„ 12
Végezetül javaslom elolvasásra Pál egyik beszédét, aki „zsidókból való zsidó”13, és amelyet hasonlóan zsidókhoz intézett:
Apostolok cselekedetei 13:16 - 41
16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izraelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Egyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földjüket sorsvetés által elosztá nekik.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat mind Sámuel prófétáig;
21 Annak utána pedig királyt kérének maguknak, és adá nekik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
22 És mikor őt elveté, támasztá nekik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust;
24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének.
25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok [az], hanem íme én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde néktek küldetett.
27 Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
29 És mikor mindazokat elvégezték, amik ő felőle megírattak, a fáról levéve sírba helyezteték.
30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik neki bizonyságai a nép előtt.
32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent [javait].
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
37 De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
39 És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.
40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondottak:
41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én [oly] dolgot cselekszem a ti időtökben, [oly] dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek14.
Mindenki, aki hisz, megigazul! Ez az örömhír mindenkinek!
Ha valaki megismerte ezt az üzenetet, és nem engedelmeskedik annak, ahhoz így szól Isten:
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.”15
Isten nem akarja, hogy bárki a „tűz lángjába” kerüljön, ezért gondoskodik róla, hogy az emberek megismerjék az üzenetét. Éppen most rólad gondoskodott. Számodra most már nem az számít, hogy mi van azokkal, akikhez nem jut el az Úr valós üzenete. Ezt a gondot bízd az Úrra! Hozzád már eljutott. Mihez kezdesz vele?
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”
1 Lukács 7:19
2 Lukács 7:21-22
3 Ézsaiás 35:5- 6
4 Ézsaiás 61:1-2 MBT új fordítás
5 Lukács 7:23
6 Ézsaiás 53:1-12
7 Ézsaiás 42:1-9
8 Jeremiás 31:31
9 Zsidók 9:15
10 Apostolok cselekedetei 17:30-31
11 Apostolok cselekedetei 4:10-12
12 Galácziabelieknek írt levél 2:16
13 Filippi 3:5
14 Idézet: Habakuk 1:5 „Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!”
15 Zsidók 10:26-27