Részletek

Írta: Hoffman József

Kategória: Prédikációk

Publikálva: 2013. augusztus 23.

Találat: 5017

Felhasználó értékelés

(3Ján 1:11)  Szeretett [barátom], ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

Beszéljünk ma délután a példaképekről. Milyen modellt, mintát, ideált követünk az életünk során?  Milyen példákhoz, példaképekhez igazítjuk az életünket?

Minden ember életére nagy hatással van, hogy milyen példákat, követendő modelleket választ magának. A rossz példa olyan, mint egy rossz falhoz támasztott létra. Alul még esetleg nem látszik a különbség, csak amikor felértünk a tetejére. Milyen szomorú és kiábrándító, hogy amikor valaki egy példát követve felér a létra tetejére, és kiderül, hogy rossz falhoz támasztotta a létráját.

Ne tévesszen meg bennünket, hogy manapság a példaképek tekintetében némileg változás következett be. Ma már, különösen a fiatalok, ritkán választanak példaképnek egy konkrét személyt, eszményt maguknak, mint korábban.  Ma már a „Ne akarj másra hasonlítani, légy önmagad” szlogennel fémjelzett felfogás virágzik. Szinte nincs nap, hogy valaki ne tenne fel valami hasonló bejegyzést a Facebook-ra.

Részletek

Írta: Hoffman József

Kategória: Prédikációk

Publikálva: 2013. május 17.

Találat: 9152

Felhasználó értékelés

Gyakran halljuk emberektől, hogyha Isten valóban annyira jó, és valóban mindenható, akkor miért engedi, hogy annyi szenvedés legyen a világban?

Vagy nem jó tehát, és ezért nem hiszek benne; vagy pedig nem mindenható, és akkor ezért nem hiszek benne – jelentik ki sokan.

Mi van akkor azonban, ha van egy harmadik lehetőség is: a szenvedésnek van egy magasabb rendű célja Isten kezében, mely a mi érdekünket szolgálja?

Szeretném egy kicsit a szenvedés témáját megvizsgálni. Miért van szenvedés az életünkben? Ha pedig már szenvednünk kell, van-e valami célja ennek a szenvedésnek?

Általában tudjuk, hogy a fejlődéshez nehézségeket kell vállalnunk. Pl. a tanulásban, a sportban, a fogyókúrában. Ezeket azonban önként vállaljuk. A probléma a nem szándékolt szenvedésekkel van. Milyen jó célja lehet egy halálesetnek a családban, egy betegségnek, a munkanélküliségnek, vagy nagyban a természeti katasztrófáknak, járványoknak, éhínségeknek, háborúknak és sorolhatnánk?

Részletek

Írta: Hoffman József

Kategória: Prédikációk

Publikálva: 2013. augusztus 21.

Találat: 4159

Felhasználó értékelés

Apostolok cselekedetei 22:6 - 10

 (6)   Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.

(7)   És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

(8)   Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.

(9)   Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották.

(10)   Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj fel és menj el Damaszkuszba; és ott megmondják neked mindazokat, amik elrendelvék neked, hogy véghez vigyed.

Pál apostol megtérésének történetét olvashatjuk itt az Igében. Ez az esemény háromszor is elbeszélésre kerül az ApCsel-ben, és amit az Ige ennyire hangsúlyoz, annak bizonyára nagy jelentősége van, melyre jól tesszük ha megkülönböztetett figyelmet fordítunk.

 Ez egy több szempontból is tanulságos történet, melynek széles körű példaértéke van. Azt szeretném azonban, ha mi a figyelmünket most Pál két kérdésre összpontosítanánk, mely a 8. és a 10. versekben hangzik el.

Ezek pedig:

-         Kicsoda vagy, Uram?

-         Mit cselekedjem, Uram?

A keresztyén hit lényege igazából ebben két kérdésben van benne. Ezekre a kérdésekre adott válaszaink alapján dől el, hogy keresztyének vagyunk-e valójában, hogy újjászülettünk-e igazából, vagy csak áltatjuk vele magunkat, és másokat is. Istent persze nem tudjuk becsapni, hiszen Ő a szíveket vizsgálja. Mi emberek azonban képesek vagyunk nem szívből, hanem csak színből valamilyennek mutatni magunkat.

Részletek

Írta: Hoffman József

Kategória: Prédikációk

Publikálva: 2012. július 24.

Találat: 5437

Felhasználó értékelés

Ha találomra megállítanánk az utcán embereket, és megkérdeznénk az erre járókat, hogy miért nem akarnak keresztyének lenni, mit gondoltok, mit válaszolnának? Én megtettem ezt az Interneten. Meglepően sokan válaszoltak. Egy részük azt mondta, hogy egyszerűen nem hiszi, hogy Isten létezik. A többségnek azonban a keresztény egyházakkal volt problémája, jellemzően a katolikussal. Ami a legszomorúbb, hogy sokan nem is tesznek különbséget a Katolikus és a többi egyház, gyülekezet között. Az emberek többségénél a kereszténység még mindig egyenlő a Katolikus Egyházzal.

 Az érveik között a legjellemzőbb az volt, hogy nem akarják, hogy mások mondják meg nekik, hogy mit csináljanak. Mit érthetnek szerintetek az emberek az alatt, hogy „nem akarom, hogy mások mondják meg, mit tehetek és mit nem”?

 Mit gondoltok, lehet ennek az az oka, hogy az emberek azt gondolják, hogy egy hívőnek le kell mondani minden olyan dologról, ami örömet okoz az életben? Egyesek szerint „a kereszténység a szegények mentsvára, amiért nem lettek gazdagok”.

 Mit tudnak az emberek a keresztyénségről? Vagyunk itt többen, akik nem vallási háttérből, hanem úgymond a „világból”, az ateizmusból vagy az agnoszticizmusból tértünk meg. (Az agnosztikus nem jelenti ki határozottan, hogy „nincs isten”, hanem azt mondja: „nem tudom, hogy létezik-e isten”)

 Általában azt gondolják, hogy hívőnek lenni egyenlő ezzel: „ne tedd ezt, ne csináld azt, ez is tilos, azt sem szabad” stb. Magyarul, a keresztyénséget valamiféle életszerűtlen aszketizmusnak látják, ami megtilt minden olyan dolgot, ami jó az életben. Nem kizárólagosan, de nagyon jellemzően ez az egyik legfőbb oka annak, amiért az emberek nem akarnak keresztyének lenni. Nem akarnak lemondani a világi örömökről, és úgy képzelik, a hívő élete csupa lemondás. „Egyszer élsz! – hirdeti a Sátán a világban. Használd hát ki minden percét! Miért akarnál felesleges korlátokat venni a nyakadba?”

A Sátán valóban alapos munkát végzett, és való igaz, amit a Biblia ír a 2 Kor. 4.4-ben, hogy „e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.”