A materializmus és az evolúciós elmélet logikai valószerűtlensége

2. rész: Az Élet eredete

Folytatnák tovább a „Miért hiszünk” című hitvédelmi sorozatot. A cél az, hogy erős alapot adjunk a hitünknek, és meg tudjunk felelni azoknak, akik kérdőre vonnak bennünket, és hitünket pusztán hiszékenységnek tartják.

Már az elején leszögeztük, hogy a Biblia elismerően szól azokról, akiknek nincs szüksége bizonyítékokra ahhoz, hogy higgyenek. Ahogy Jézus mondta Tamásnak: „boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. Tudom, hogy semmiféle bizonyítási eljárással nem helyettesíthetjük a Szent Lélek szerepét egy ember megtérésében. Azonban az is igaz, hogy sok olyan ember van – magamat is beleértve -, aki hasonló vizsgálódást követően jutott hitre.

Mivel az Úr feladatra hívott el bennünket, arra, hogy „tegyünk tanítvánnyá minden népeket”, meg kell tudnunk felelni nekik a kérdéseikre. Fel kell készülnünk tehát azokra.

A hitünk alapja a nem látott Isten hatalmáról és istenségéről való meggyőződés, és az Ő ígéreteibe vetett bizalom. Ha szilárdan meg vagyunk győződre arról, hogy kicsoda Isten, és mit tett értünk, akkor bizalmunk lesz az Ő ígéreteiben is.

Egy gyors összegzés az eddigiekről.

Először megnéztük, hogy hinni azt jelenti, hogy bizalommal lenni Isten ígéreteiben a múltbeli tapasztalatainkra és az értelem meggyőződésére alapozva.

Utána megnéztük azt, hogy az Igazság a valóságnak való teljes megfelelés, és nem létezhet egyszerre ugyanarra a dologra vonatkoztatva két ellentétes igazság.

A Bibliában Isten világosan kijelenti azt, hogy az Ő igazságával szemben nincs más, alternatívaként választható igazság.

Legutóbb pedig elkezdtük a tények, bizonyítékok értelmes vizsgálatának segítségével, mint egy esküdtszék, elfogulatlanul mérlegelni, hogy a szóba jöhető lehetséges okok közül melyik okozhatta a világot.

2) Az Élet keletkezése

Miután bizonyítottuk, hogy az Univerzum nem jöhetett létre spontán, belső folyamatok által, a következő, amit be szeretnénk bizonyítani, hogy az élet sem jöhet létre élettelen folyamatok következményeként önmagától.

Mit mond a materialista tudomány:

„a biológiai molekulák létrejötte, a prebiológiai vagy kémiai evolúció lezajlása után azoknak a kölcsönhatásai úgy szerveződtek biológiai rendszerré, hogy a minimális komplexitású rendszerek (feltehetőleg a primitív elősejtek, protosejtek) kialakulásával emergens tulajdonságként megjelent az élet is.”

Ez egy szép mondat, nem igaz?

Mondok még egy hasonlót: hogyan került a teknős a póznára?

„A közeli tóban zajló geotermikus turbulenciák emergens hatásaként a teknősbéka a pózna tetejére transzferálódott.”

Ez persze irónia, de a lényeg az, hogy mind a két mondat sületlenség.

Azért mondtam ezt el, hogy attól, hogy valamit tudományosan hangzó kifejezésekbe csomagolnak, attól az még korántsem jelenti azt, hogy az tudományosan helytálló kijelentés is egyben.

Eme gyönyörű mondat egyben rávilágít az evolucionista tudomány legjellemzőbb módszerére: nem a logika az ereje, hanem a költészet. Egymás mellé helyeznek különböző – önmagukban sem bizonyított – feltételezéseket, hipotéziseket és amikor az olvasót kellően lenyűgözték, nem a tényekkel, hanem a szóvirágokkal, akkor levonják belőle a nekik tetsző következtetéseket, melyeknek a valósághoz vajmi kevés közük van. Mesei elemekre alapozva kevéssé lehet egzakt (egyértelmű) eredményekre jutni.

pl.: „biológiai molekulák” - jól hangzik, de mi ez? Molekulák, melyek élnek? Vannak szerves molekulák, melyek szükségesek az élő szervezetek felépítéséhez, de ezek önmagukban nem élnek. Amennyire én tudom, az sem teljesen egyértelmű ma már, hogy mit tekintenek szerves anyagnak, és mit szervetlennek.

Biztosan ismeritek Pasteur nevét, ha másról nem is a pasztörizálásról. Ittatok már UHT, magyarul tartós tejet? Ezt a tejet csírátlanították, vagyis elpusztították a benne található mikroorganizmusokat, majd hermetikusan lezárták a dobozt. Ezért nem romlik meg a tej.

A tejesdobozban, de minden konzervben bőven van szerves anyag, mégsem jön bennük létre az élet semmilyen formája. Ez a konzervipar alapja. Pasteur bizonyította be, hogy élő csak élőből származhat. A materialista tudomány ezt el is ismeri, de hozzáteszi: MOST.

Azt állítja tehát, hogy igaz, hogy a jelenlegi földi környezetben nem jöhet létre élettelenből élő, de régen, más légkörben, más viszonyok között létrejöhetett.

Erre találták ki a „kémiai evolúció” folyamatát, amely azt akarja bebizonyítani, hogy élettelen anyagok önszerveződéséből „emergens tulajdonságként megjelent az élet”.

A „kémiai evolúció” azonban egy puszta feltételezés csupán. Olyan, mint az ufológia. Olyasmit akar vizsgálni, aminek a léte sem bizonyított.

Biológiai molekulák tehát egyszerűen nem léteznek. Soha senki nem látott ilyesmit, kísérletileg sem sikerült soha előállítani, létezésük puszta hipotézis. A kémiai evolúció egyik legismertebb szakértője elismerte, hogy vagy azt kellene megmagyaráznia, hogyan jött létre az örökítőanyagban lévő információ; vagy azt, hogyan kapcsolódhattak össze az aminosavak fehérjékké ezen információk nélkül. Rájött, hogy egyikre sincs magyarázat.  Nem azért, mert még nem kutattak eleget, és talán majd a jövőben sikerül ezt megtenni, hanem mert mindegyik a priori lehetetlen. Vagyis nem képzelhető el olyan ok, ami ezeket okozhatta volna. Ez az egész mondat tehát nem más, mint egy jól hangzó szóvirág, melynek a valósághoz semmi, de semmi köze nincs.

„A kémiai evolúció területén végzett számos sikeres kísérlet ellenére még nem teljesen értjük a nukleinsavak és lipidek keletkezésének problémáját”

Szathmáry Eörs a biológiai tudomány doktora, egyetemi tanár ELTE

Csupa ilyen szavak: valószínűleg, feltehetőleg, bizonyára, nem tudjuk ma még, nem teljesen értjük, úgy gondoljuk stb.

Logikailag (a priori) lehetséges-e, hogy élettelenből élő képződjék?

Azt kell megvizsgálnunk, hogy benne van-e az anyagban az élet lehetősége? Azaz, lehetséges-e logikailag, hogy az anyagból bizonyos körülmények hatására élő szervezet képződjék. Ugyanis, ha ez logikailag lehetetlen, vagyis ellenkezik a gondolkozás örök érvényű törvényeivel, akkor semmiféle kísérletezés, és semmiféle természetes körülmények között sem jöhetett ily módon létre. Ebből pedig egyenesen következik, hogyha így nem jöhetett létre, de mégis létezik, akkor valakinek létre kellett hoznia azt.

Mindenekelőtt azonban meg kellene határoznunk, hogy mi az az ÉLET.

Ez a létező legnehezebb kérdések egyike, ha a világot pusztán materialista, anyagelvű nézőpontból vizsgáljuk. Ebben az esetben ugyanis az anyagból magából kellene kimutatnunk, hogy miképpen szerveződik életté. Márpedig ez eddig még senkinek sem sikerült sem elméletben, különösen pedig gyakorlatban nem. Sikerülhet-e azonban valaha?

Nem lehetséges az sem, hogy „minimális komplexitású rendszerek, elősejtek” valami úton-módon spontán összeálljanak élőlénnyé. Ez hasonló volna, mintha 10, 20, 30, 40 ^oC -os vizeket összeöntve akarnánk forró vizet előállítani. Ha a részek külön-külön alacsonyabb mennyiségi és/vagy minőségi fokot képviselnek, akkor összegük – okozatuk – sem lehet önmaguknál nagyobb. (1 liter víz meg 1 liter víz az 2 liter víz. Ekkor az okokban külön megvan az okozat. Azonban több alacsony hőmérséklet összege nem okoz magasabb hőmérsékletet, mert az nincs meg az okokban külön!)

Itt kell megemlíteni az emergencia szót. Ki tudja, hogy mit jelent? Én sem tudtam, de utánanéztem. Azt jelenti, hogy valamilyen új minőség kifejlődése, kibontakozása. Azt állítja tehát a materialista tudomány, hogy az okság elvével szemben emergens (vagyis új minőséget hozó) tulajdonságként megjelent az élet. Tulajdonképpen ezzel a kijelentéssel a materializmus is elismeri, hogy az élet nem csupán magasabb bonyolultsági foka az anyagnak, hanem más, magasabb minőséget képvisel. Az okság elve szerint azonban ha ez a magasabb minőség nincs meg az okban (az anyagban), akkor nem lehet meg az okozatban sem, az élőlényekben. Az életnek tehát az anyagon kívülről kell származnia, Valakitől, aki birtokolja ezt a magasabb minőséget, hogy tovább is tudja adni azt.

Meg lehet határozni ugyan élőlények három fő funkcióját: az önfenntartást, tehát a saját működése feltételeinek biztosítását (homeosztázis); az önjavítást, tehát a nem halálos súlyú sérülések, betegségek kijavítását; és a szaporodást, tehát a faj reprodukcióját. Ezek azonban csak az életfunkciókat írják le, nem az életet magát.

Mondhatná valaki, hogy igaz ugyan, hogy a tudomány nem tudott még olyan szerkezetet alkotni, ami képes volna mindezekre a funkciókra, azonban elvben nem zárható ki a lehetősége annak, hogy ez egyszer sikerülhet.

Kérdés, hogy ez a gépezet akkor már élőlény volna? Nem, semmiképpen.

Egy ilyen szerkezetet, ha egyszer összeraktak, szét is szedhetnek, és aztán újra összerakhatnak. Élő lényeket azonban nem lehetséges élettelen alkatrészekből szétszedni-összerakni úgy, hogy a lény, miután holt lett, aztán újra éljen. Meglehet, hogy az ember egyszer képes lesz olyan gépet alkotni, amely működésében lemásolja az élő lények bizonyos funkcióit, azonban ezt a szerkezetet akkor sem lehet élőnek nevezni, ugyanis egy élőlény esszenciálisan (lényegileg) különbözik az élettelentől.

Az Élet meghatározása

Egy élőlény mindig egyedi példány. Ha meghalt, elpusztult, az a példány már sohasem lesz többé. Egy élő szervezetben, ha eltávozik belőle az élet, gyakran semmi lényeges változás nem történik. Minden szerve ép, mégsem élő már, hanem halott. E két állapot élesen elkülönül egymástól. Továbbá, egy ilyen szerkezet összerakása azt bizonyítja „csupán”, hogy egy intelligencia – itt az emberi értelem – képes egy ilyen létrehozására. Arra azonban semmiképpen sem magyarázat, hogy ilyesmi az anyagi világban spontán létrejöhetne.

Lehet, hogy ez nem egy „tudományos” meghatározása az Életnek, mégis azt gondolom, hogy ez egy elég jó meghatározás. Szükségtelenné teszi, hogy elvesszünk a részletekben, hogy mi az élet, hanem egy általános meghatározást ad. Érvényes egy baktériumra éppúgy, mint az emberre.

Csillagászok beszélnek égitestek – pl. csillagok - „haláláról”. Mondunk olyasmit, hogy „meghalt” a számítógépem. Ezek azonban csak képes beszédek, nem arról van szó, hogy a csillagok, számítógépek, egyszóval tárgyak „élnének”.

Nem gyöngíti meg ezt a meghatározást az sem, hogy kezdetben Isten tökéletesre alkotta a világot, a halál csak később, a bűn hatására jelent meg benne. („egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál” Róma 5:12). Azok számára, akik az isteni teremtésben hisznek, nem probléma annak belátása, hogy az élet nem származhat az élettelenből, isteni közbeavatkozás nélkül. Azok számára azonban, akik az anyagi világon túl nem akarnak mást elfogadni, a halál lehetősége egy nagyon jó érv élő - élettelen megkülönböztetésére.

Ezért kimondhatjuk azt, hogy az élet egy magasabb minőséget képvisel, mint a legbonyolultabb gép. Az élő szervezet – noha nagyon bonyolult -, többlete mégsem bonyolultságában van, tehát nem mennyiségi többlet, hanem minőségi. Az ÉLET, amit mi keresünk, az nem az anyagban van. Nem véletlenül mondjuk tehát – amit fent is kiemeltem -, hogy „eltávozik belőle az élet”. Az Élet nem anyagi minőség, nem is alakulhat ki benne spontán.

Élet - információ

Párhuzamot lehet vonni az élet és az információ között. Mindkettőt az anyag hordozza, de mégsem anyagi minőségek. A könyv, amely a Bánk Bán szövegét hordozza anyag, a mű azonban szellemi minőség. Az (e világi) élőlények anyagból épülnek fel. Az Élet maga mégsem az anyagban van.

Ha tényként tekintjük azt, hogy az Életet a holt anyag magától semmilyen módon ki nem fejleszthette, önként adódik a következtetés, hogy az élet csak Isten közvetlen teremtői munkája folytán jöhetett létre. A materialisták ettől a következtetéstől iszonyúan fáznak. De vajon mi okból fáznak? Tudományos okuk nincsen rá, hiszen a tudománynak nem szabad visszariadni semmiféle logikus következmény elől.

Ez az, amivel Sherlock Holmes megállapítása is egybecseng.

Kiegészítés

Ugyanezen elvből kifolyólag - tehát logikai úton, a priori -, kimondhatjuk, hogy az élőlények „törzsfejlődése”, evolúciója is teljes képtelenség. Nincs a természetben semmiféle olyan szervező erő, amely az élőlényeket magasabb fejlettségi fok felé hajtaná. Amikor egy magból kifejlődik egy növény, vagy amikor egy petesejtből az ember, az a bennük tárolt információ alapján történik, nem spontán.

A „kémiai evolúció” paradoxona, hogy vagy azt kellene megmagyarázni, hogyan állhatnak össze aminosavak fehérjékké, fehérjék élőlénnyé genetikai kód nélkül; vagy azt, hogyan jöhet létre ilyen kód spontán, „véletlenül”. Egyikre sincs válasz, mert önmagában mindegyik lehetetlen. Tehát a „kémiai evolúció” lehetetlen.

A természetes kiválasztódás, és az élőlények változása szűk határokon belül lehetséges, de ez nem okozza fajok átalakulását másik fajokba. A változás lehetősége már eleve genetikailag kódolva benne van a fajban, melyet a környezeti hatások a felszínre hozhatnak. Ez azonban nem mutáció, mert az mindig káros. Ez a fajon belüli „mozgástér” segíti elő a tenyésztéssel „jobb” - egyedibb - tulajdonságok kialakítását. (Lásd pl. kutyatenyésztés).

Hangsúlyozandó, hogy a megfigyelt változásokat lehetővé tevő információ az adott fajban már eleve rendelkezésre állt, az nem újonnan jött létre! Ez is csak Isten előrelátó bölcsességét bizonyítja, aki nem merev tulajdonságokkal teremtette az élőlényeket, hanem annak lehetőségével, hogy alkalmazkodni tudjanak az esetlegesen változó környezetükhöz.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy az evolúciót logikai lehetetlensége mellett tapasztalati úton sem sikerült még sohasem bizonyítani!

Összefoglalásként tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy az Élet magasabb minőségi fokot képvisel, mint az anyag, ezért az okság elve szerint anyagból sohasem jöhet létre élő szervezet! Élő élettelenből nem származhat, hacsak nincs Valaki, aki kívül áll az anyagon, nem teszi azt élővé.

Az Élet forrása Istennél van.

Zsoltárok 36:10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Jób 12:7-10

7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják neked.

8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik neked.

9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

10 Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

Az élet forrása tehát Istennél van. Ő képes egyedül a holt anyagot életképes szervezetté alakítani, és ellátni mindazzal, ami az élethez szüksége. És mindezen felül Ő adja belé azt a nem anyagi többletet, magasabb minőséget, ami élő tesz valamit.

Azt is megtudjuk e Jób 12:10-ből, hogy az emberben az egyszerű életnél még magasabb minőség található: az embernek lelke van, és ezt is Isten adja.

A jövő héten tehát meg fogjuk nézni az ember lelkének, személyességének bizonyítékait. Vajon az ember személyessége megmagyarázható-e pusztán materialista alapokon?