Korábban a hálózatépítéssel (MLM) foglalkozó blogomban írtam az élet értelmével kapcsolatos bejegyzéseket, azonban úgy érzem, itt az ideje, hogy ezt immár egy önálló, ennek a témának szentelt weboldalon folytassam. Továbbra sem szeretném a vallás kategóriába sorolni az írásaimat, mert nem tartom magam vallásosnak, sőt a vallásosságot önmagában egy nagyon rossz dolognak tartom, mely ellen fel is kívánok lépni.

Kezdetnek talán az lenne a helyénvaló, ha elmesélném annak a történetét, hogyan lettem hívő. Így tehát első bejegyzésként közreadom a Bizonyságtételemet.

Nevem Hoffman József, eredeti szakmámra nézve közlekedési technikus és informatikus.

36 éves koromig semmiféle kapcsolatom nem volt Istennel. Szüleim megkereszteltek gyermekkoromban, azonban nem vallásos meggyőződődésből, hanem mert „ez volt a szokás”. Így aztán nem is kerestem Istent. Lényegében azt gondoltam, hogy talán létezik, talán nem, de biztosat erről úgy sem lehet tudni. Különösebben nem is foglalkoztatott a kérdés, hasonlóan, mint a legtöbb mai embert. Sőt, a mai tudásalapú világban nem is értettem, hogy józanul gondolkodva hogyan hihet valaki valamiféle „isteni gondviselésben”. Gondolkodásomat pragmatikus dolgok kötötték le, lelki kérdésekkel nem sokat foglalkoztam.

Több mint 10 éve foglalkozom hálózati marketinges értékesítéssel, ismertebb nevén MLM-mel, vagyis multi-level marketinggel. Az anyagi lehetőségek mellett az önfejlesztő oldal vonzott leginkább ebben az üzletben. Szokásommá vált, hogy minden hozzáférhető üzleti, személyiségfejlesztő, pszichológiai, motivációs stb. könyvet, hangfelvételt, előadást, elolvassak, meghallgassak, ami kapcsolódik ezekhez a témákhoz. Különösen izgalmasnak tartottam azokat a módszereket, és az erről szóló könyveket, előadásokat, amelyek az ember önmagába vetett hitének, és elméjének teremtő erejéről szóltak.

Minden forrásból igyekeztem beszerezni az erről szóló információkat is, egy idő óta szakmámból kifolyólag természetesen az Internetről is. Egy alkalommal egy előadás sorozatot kaptam emailben, amely az eredményes élet alapelvei címet viselte. Azt gondoltam, újabb információkra lelhetek belőle a belső erőforrások hatékonyabb felhasználásával kapcsolatban. Azonban teljesen mást kaptam tőle, mint amire számítottam.

Megmondom őszintén, nem hittem, hogy sok újat tudnak nekem mondani erről a témáról. Mégis, ez az előadás egy eddig számomra ismeretlen, merőben más nézőponttal ismertetett meg. Eddig mindig a különböző elvek, módszerek működésével, hatásával foglalkoztam, eszembe sem jutott, hogy megvizsgáljam, ezek valóban szilárd alapokon nyugszanak-e, magyarul összhangban vannak-e a valósággal. Mint sokan mások, csak azzal foglalkoztam, hogy működik-e az adott tanítás, azzal nem, hogy honnan ered, és merre tart.

Magamat logikus gondolkodású embernek tartom, aki az ok-okozat tapasztalati törvényén keresztül szemléli a világot. Ezért volt mellbevágó az információ, amelyet feltártak előttem.

Az előadásban az én intellektuális, logikai észjárásomnak megfelelően bizonyították be, hogy a világ végső oka nem lehet a véletlen folyamatok sorozata, hanem csakis egy személyes, intelligens, végtelen hatalmú lény, akit nevezhetünk akár Istennek is, állhat mögötte. Sőt, bizonyos tapasztalati törvények felhasználásával azt is bebizonyították, hogy a világban létező ezerféle vallás és elképzelés közül kizárólag a Bibliában leírt Isten felel meg a valósággal történő összevetésnek.

Mindez döbbenetes, és egyben elkeserítő is volt számomra.

Döbbenetes azért, mert az érvelésben nem tudtam hibát felfedezni, nagyon úgy tűnt, hogy mindez igaz. Soha nem hittem, hogy Isten létezése józan gondolkodás útján belátható, ezt mindig naiv emberek képzelgésének tartottam.

Elkeserítő pedig azért volt, mert nem akartam keresztény lenni. Semmi hajlandóságot nem éreztem, hogy mindenféle egyházi szokásokat kezdjek követni, mint aki nem áll két lábbal a földön. Ismertem én vallásos embereket, semmi kedvem sem volt hozzájuk hasonlítani.

Fel kellett ismernem azonban, hogy Isten elfogadásához nem kell vallásosnak lenni, sőt, az egyházak által szorgalmazott vallásos cselekedetekkel nem is lehet Isten közelébe kerülni.

Úgy jártam, mint egy matematikus, aki egy nem várt eredményt kap a felállított egyenletéből. Újra és újra átszámoltam, ellenőriztem mindent, de nem találtam hibát a számításban.

Döntenem kellett: összegyűröm és a szemétkosárba dobom a következtetéseket, majd igyekezve megfeledkezni az egészről élem tovább az életemet a megszokott módon. Vagyis homokba dugom a fejem. Vagy pedig felnőttként viselkedem, és az új felismerésekhez igazítom az életemet.

A döntésemben még néhány más tényező is szerepet játszott.

Ahogy vizsgálódásaimban egyre mélyebbre jutottam, megváltozott a viszonyom a Bibliához.

Korábban sohasem olvastam, nem is tudtam, hogy miről szól, nem érdeklődtem iránta. Ha megkérdeznek, el tudtam volna mondani a manapság közszájon forgó vélekedéseket vele kapcsolatban, amelyeket a legtöbb ember jól ismer, hiszen a tömegmédia is ezeket szajkózza. Ha azonban már erre az útra léptem, végig is megyek rajta – gondoltam.

A Bibliáról azt állítják, hogy Isten kijelentett akarata, tehát nem tévedhet. Ha sikerülne hibát találni benne, megnyugodhatnék, nem kell komolyan venni, ami benne található.

Így aztán megvizsgáltam a Bibliát alaposabban. Amire rá kellett jönnöm, elképesztő volt: LEHETETLEN, hogy Biblia hamisítvány legyen. A külső és belső bizonyítékok mind azt erősítik meg, hogy az első betűtől az utolsóig igaz. Ha pedig igaz, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy itt Isten akaratával állunk szemben.

Azt is láttam, hogy sokan próbálkoztak már előttem, és valószínűleg fognak utánam is, hogy megcáfolják a Bibliát. Érdekes, hogy azok, akik ezt igazán őszintén tették, azok közül a legtöbb végül keresztény lett, mert egyszerűen felismerték, hogy igaz.

A Biblia a legtökéletesebb „használati útmutató” az ember számára, hiszen egyenesen az Alkotótól származik. Messze felülmúlja az összes korábban megismert üzleti és másmilyen filozófiát, életelvet.

Ezen a ponton még mindig hajlottam rá, hogy visszafordulok, azonban megértettem, hogy Isten nem csak egy szimpla „tudom, hogy létezel” felismerést vár tőlem, hanem nagyon komoly üzenete is van a számomra, melyet a Bibliában mondott el.

Megértettem, felismertem és beláttam, Isten szerint bűnös vagyok, és a pokolba fogok kerülni, melyet semmiféle jó cselekedetemmel nem tudok elkerülni.

Azt is megértettem, hogy Isten viszont nem akarja ezt, hanem saját maga fizetett az én bűneimért is, az Ő Fia, Jézus Krisztus kereszten való áldozata által. Ez volt a legnehezebb: elfogadnom, hogy nekem semmi mást nem kell tennem, csak hinnem abban, hogy Jézus meghalt az én bűneimért is, és örök életem lehet, már most.

Magam miatt lehet, hogy nem lett volna bátorságom így dönteni, azonban amikor a szeretteimre gondoltam – elsősorban, mint férj és apa -, akkor nem tudtam arra kényszeríteni magam, hogy hagyjam a pokolba jutni őket.

Mindezek a felismerések és – mondhatom, igen alapos -, megfontolások vezettek oda, hogy átadjam életemet Jézus Krisztusnak, és kértem Őt, hogy legyen a személyes megváltóm.

Eddig a pontig egymagamban jutottam el, senkivel sem beszéltem róla, még a feleségemmel sem. Isten mindjárt az elején különös kegyelmet gyakorolt irántam, de egyben próbára is tette a hitemet.

Megtérésem után rövid időn belül szó szerint elvezetett abba a gyülekezetbe, ahol pontosan azt találtam, amit kerestem: egy a Bibliát pontosan követő konzervatív közösséget, ahol tovább tudtam növekedni a keresztyén életben. Esetemben tehát nem egy egyház volt az, amelyik „megtérített", hanem én kerestem egy gyülekezetet.

Azonban próbák is következtek. A feleségem ugyanis hallani sem akart az egészről. Volt, amikor kijelentette: válasszak, vagy ő, vagy Isten.

Nem tehettem mást, mint bízva Istenben kérni Őt, hogy munkáljon a feleségem szívében. Több mint egy év telt el így, a házasságunk mélypontra jutott.

Még most is megborzongok, amikor visszagondolok arra a szinte felfoghatatlan kegyelemre, amellyel

Isten munkált az életünkben. Itt láttam először tisztán és félreérthetetlenül, hogy Isten valóban betartja, amit ígér, és meghallgatja az imákat, amelyeket az ő nevében kérünk.

Egy évvel ezután a feleségem viselkedésében hirtelen enyhülés következett be, eljött velem a gyülekezetbe, majd nem sokkal később megtért, vagyis elfogadta ő is Jézust. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, azonban a valóságban egy nagyon kemény időszak előzte meg. A feleségem nem egy mimóza típus. Aki most hitetlenként olvassa ezt, és arra gondol, hogy ő aztán sose adná be fejét, vagy van egy szintén makacs családtagja, annak azt üzenem: Istennél semmi sem lehetetlen. Azok után, amilyen a korábbi hozzáállása volt, ez egész egyszerűen csoda volt. Nincs rá emberi magyarázat. Fél évvel a teljes elutasítás után már a gyülekezet egyik motorjává vált, készen a további fejlődésre. Azoknak, akik Őt keresik, az Úr ráadásban valóban megad mindent, amire szükségük van. Ez egy nagyon bátorító megtapasztalás, különösen azoknak, akiknek jelenleg párkapcsolati problémáik vannak.

Rá kellett döbbennem, hogy az általam korábban hitt New Age módszerek, filozófiák a látszólagos jóságuk és használhatóságuk ellenére a megtévesztést szolgálják, hogy az emberek elől elfedjék az Igazságot, melyet a Bibliában jelentett ki számunkra Isten.

Ahogy hozzám eljutott Isten megmentő üzenete, most én is igyekszem azt tovább adni. Különösen az üzleti világban ugyanis nagyon terjednek a különféle keleti kultuszok, és spirituális módszerek, melyek hatása alatt elvesznek az emberek.

Nem tudom, te hol tartasz az Istenhez vezető úton? Felé haladsz, vagy éppen hátat fordítasz, és eltávolodsz tőle. Azt tanácsolom, hogy ahogy nekem sikerült végigmennem ezen az úton, próbáld meg te is. Az örökkévaló sorsod függhet ettől.

Mint láthatod, én egy látszólag intellektuális úton jutottam el erre a felismerésre. Valójában azonban Isten volt az, aki kimunkálta bennem azt, hogy nyitott legyek ezen ismeretek befogadására. Ha te is valóban őszinte kereső vagy, Isten neked is segíteni fog benne, hogy megismerhesd őt. Ugyanezen információk, mint vízcseppek, leperegnek azokról az emberekről, akik megkeményítették szívüket és csak a maguk igazában bíznak. Neked is, aki most olvasol, szabad akaratod van, hogy beengeded-e az Urat az életedbe, aki az ajtód előtt áll, és halkan kopogtat, egy ingyenes ajándékkal a kezében számodra. Rajtad múlik, hogy elfogadod-e!

Ahogy Pál apostol mondta: mintha Isten kérne mi általunk, Krisztusért kérlek, békülj meg te is az Istennel!

Szóljon hozzá!