Ma reggel láttam egy srácot a következő felirattal a pólóján: "A rock örökké létezni fog". Alatta egy fickó képe volt látható, gitárral a kezében. A gitár egy jelképpé, egy szimbólummá vált. A rockzene szimbólumává. Ha semmiféle más hangszer nem létezne, csak a gitár, akkor nyilván azzal kellene zenélnünk nekünk, keresztyéneknek is. Ha hajótörést szenvedne egy csoport keresztyén, és egy gitárt vetne a partra a víz, akkor jobb híján megfontolhatnák, hogy lehetne azt is használni. Mivel azonban jelenleg számos választási lehetőség áll előttünk a hangszerek közül, a kérdés az, miért ragaszkodnak némelyek mégis annyira a gitárhoz meg a dobhoz és a könnyűzenei stílushoz?
Bizonyára leginkább azért, mert az ilyen zene "friss, üde, fiatalos", jobban megragadja az ifjúságot, népszerűbbé teszi az olyan gyülekezeteket, ahol ilyet játszanak. Szemben a "dohos, régi, ósdi, unalmas" klasszikus keresztyén énekekkel. Hol tanítja azonban azt a Biblia, hogy a keresztyéneknek és gyülekezeteiknek népszerűeknek kell lenniük? A parancsunk az, hogy "elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket ... tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek". Hogyan tanítsuk Jézus parancsolatainak megtartására az embereket - különösen az ifjúságot -, ha mi magunk megszegjük ezeket a parancsolatokat azzal, ahogyan hirdetjük az evangéliumot? Így aztán a "megtérők" nem Jézust magát, hanem csak egyfajta Jézus-érzést fognak szeretni és követni. Nagyon óvatosan kell bánni a tanítással, mert a figyelmeztetés szerint: "Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen." (Jak. 3:1)
Ha tehát csak egy hamis Krisztus életérzésnek nyerjük meg az embereket, akkor ők ettől sajnos elkárhoznak, és ránk is súlyos ítélet vár. Egy fiatal a "szigorú", "korlátok közé szorító" vagy egy "fiatalos", "vidám", "szabad légkörű" gyülekezet közül vajon melyiket választja szívesebben?
"Haladni kell a korral!" - mondják sok gyülekezetben. Milyen korral kell haladni? Ezzel a jelenlegi világkorszakkal, melyről a Biblia azt mondja, hogy ne szabjuk magunkat hozzá?
Hogyan definiálhatjuk azt, hogy mi a világ? Egy jó meghatározás szerint a világ a kultúra rossz része. A kultúrában vannak dolgok, melyek hasznosak, és segítik a normális emberi együttélést. Minden, amit Isten alkotott, eredetileg jó. Sok mindent azonban a Sátán és az ember a bűnös természetével megrontott. Nekünk keresztyéneknek képeseknek kell lennünk felismerni és különbséget tenni a jó, és a rossz, a már bűnös dolgok között. Ez nem mindig könnyű, de nem jelenti azt, hogy nincs ilyen határ. Milyen hosszú legyen pl. a lányok szoknyája? Egy bizonyos hossz még jó, de két centivel rövidebb már bűn? Így feltéve a kérdést szőrszálhasogatásnak és törvényeskedésnek tűnhet. Mégis van egy hossz méret, ami erkölcsösnek mondható, és van, ami nem. Létezik egy határozott vonal (nem pedig fokozatos átmenet) a helyes és helytelen, jó és rossz, szent és bűnös között. Ezt a vonalat nem nekünk embereknek kell meghúznunk az adott kulturális környezet hatására. Ezt a vonalat Isten húzta meg - és igenis meghúzta örök és változhatatlan érvénnyel - és nekünk ezt kell felismernünk. Ebben pedig kizárólag a Biblia lehet az útmutatónk. Összeegyeztethető-e Isten kijelentésével, az Ő szentségével az a bizonyos dolog? Ha van konkrét parancs (pl. ne lopj, ne paráználkodj stb.), akkor annak engedelmeskedni kell. Vannak azonban olyan új dolgok, amelyekről nincs konkrét utasítás a Bibliában. Ekkor az alapelveket kell figyelembe vennünk.
Nézzük a rockzenét. Ez a műfaj Afrikából származik, ahol ősét démoni szertartásokhoz használták. Nyugatra olyan emberek hozták be, akik lázadók voltak. Idézet a wikipedia "Rock" szócikkéből: "A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvő tinédzserek és szüleik között. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére", "A rock mindig a lázadást és a nem beletörődést szimbolizálta és szimbolizálja ma is".
Úgy van:ma is!
A lázadás vajon biblikus? A rockzenét kezdetben elutasította a társadalom. Mára azonban elfogadottá vált. Mára már szülők, sőt nagyszülők lettek azok, akik először hallgatni és játszani kezdték. Így természetesen semmi kivetnivalót nem látnak benne, ha a gyermekeik is ezt hallgatják. A rockzene mindent átitat. A gyermek rajzfilmek majd mindegyikében is ott van. Kérdés tehát: a rockzene javult meg, vagy a kultúra lett rosszabb?
Vagy ott van a tánc. Száz éve még a táncnak megvoltak a megfelelő illemszabályai. Ma a tánc közismert meghatározása: "egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése". A tánc, a discó ma elfogadott. A tánc lett tehát jobb, vagy azt elfogadó kultúra rosszabb?
Most a "keresztyén" rock a hívók idősebb és fiatalabb generációi közé kezd szakadékot támasztani. Ez aligha vitatható. Az átalakulás fázisa, amely a társadalomban már lejátszódott, most a gyülekezetekben is ott tart, hogy kezd a "keresztyén" rockzene elfogadottá válni. A társadalom nem lett jobb a rockzenétől. Vajon a gyülekezetek jobbak lesznek tőle? Pál figyelmeztet: "Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." (Fil 2:15). Az elvilágiasodott, "elrockosodott" keresztyénség hogyan fog fényleni a világban, ha ugyan olyan lett, mit az?
Meggyőződésem, hogy a rockzene az egyik dolog, amellyel a Sátán nem csak megpróbálja, de már el is hitette még a választottak jelentős részét is. Az én a bibliai meglátásom alapján mind a tánc, mind a rockzene a vonal világi oldalán található, és még a "keresztyén rock" trójai falovával sem lehet elfogadhatóvá tenni számunka, bibliahívő, Jézust követő keresztyének számára.