(1. rész)
Benne vagyunk a sűrűjében az Isten létezését alátámasztó racionális bizonyítékok vizsgálatának. Már több mint két hónapja ezzel foglalkozunk itt a vasárnapi iskolában.
Néhányotoknak talán már kezd unalmassá válni ez a téma, és arra gondol, hogy miért kell ezzel ennyit foglalkozni? Isten azt várja tőlünk, hogy higgyünk benne, és ez elég, nincs szükség ennél többre.
Sokszor halljuk azonban azt a véleményt, hogy Isten létezése felől senki sem lehet biztos. Azt, hogy Isten létezik-e és, hogy Ő milyen, azt egyszerűen nem lehet tudni.
Azt mondják ezek az emberek, hogy Isten létezését nem lehet bizonyítani, Istenben hinni kell. Vagy hisz benne az ember vagy nem, ez rajta múlik. Nekem ilyenkor mindig az az érzésem, hogy az illető azért kardoskodik e mellett az álláspont mellett, mert így semmi ésszerű ok nem vezeti arra, hogy neki esetleg meg kellene változtatnia a saját álláspontját. Ha Isten létezése tényleg nem igazolható racionális érvekkel ill. bizonyítékokkal, akkor tényleg mindenki szabadon és felelősség nélkül választhat hit és hitetlenség között.
Kinek hogyan tetszik. Teljes a függetlenség.
Sok hívő ember is, ha megkérdezik, hogy miért hisz Istenben, csupa szubjektív érvet sorol fel, olyat amely az ő számára bizonyíték erejű
Pl:
Amikor eljöttem a gyülekezetbe, Isten megérintett és onnantól tudtam, hogy hinnem kell,
XY beszélt nekem Istenről és én hittem neki,
Mindig is hittem Istenben,
A Bibliában olvastam.
Egy másik embernek azonban ezek mindössze egy véleményt jelentenek, egyet a sok millió közül.
Ez a fajta hit lehet nagyon valódi, de nehezen kommunikálható és sokszor tudat alatt nem is igazán erős. Az ember, mivel értelmi lény joggal tarthat igényt valaminek az értelmes és kommunikálható magyarázatára.
A boldogság utáni vágyból és a lelkiismeretből származó istenérv
Vannak-e jó érvek a Biblián kívül, melyek alátámasztják Isten létezését?
Ezzel a kérdéssel kezdtünk el foglalkozni az elmúlt vasárnapon.
Kicsit talán szokatlan itt a vasárnapi iskolában a hitnek ilyen intellektuális, hogy ne mondjam racionális megközelítésével foglalkozni.
A hithez azonban két dolog kell: ész és akarat.
Tehát egyrészt az észnek, az értelemnek be kell valamilyen módon látnia, hogy az adott dolog igaz. Vagy egy számára megbízható tekintély szava, vagy bizonyítékok alapján. Az ész vagy értelem persze félrevezethető. Így az ember igaznak fogadhat el egy hazugságot, félrevezetést is. A lényeg azonban az, hogy az embernek önmaga előtt valamilyen módon igazolnia kell, hogy miért fogad el valamit igaznak, még ha ez a magyarázat hibás is. Nekünk, az evangélium hirdetőinek tehát először is arra kell törekednünk, hogy az Igazságról felvilágosítsuk az embereket. Ezt pedig arról a szintről kell kezdenünk, ahol az emberek megértési szintje tart. Ez pedig manapság sajnos gyakran ott kell kezdeni, hogy bizonyítsuk, Isten egyáltalán létezik.
Az elmúlt alkalmakon bizonyítékokat kezdtünk számba venni arról, hogy miért hiszünk. Magyarul van-e értelmes, józan ésszel is belátható, igazolható alapja a keresztyén hitnek?
Miért ne támaszkodhatnék a hit ész okokra? Hiszen mit jelent hinni? Annyit jelent, mint: igaznak tartani. Igaznak azonban csak azt tarthatom, aminek igaz voltáról meggyőződést szereztem. Vagy ész okok vagy megbízható tekintély szava által. Egy kinyilatkoztatott keresztény igazságot (pl. a Szentháromság tanát) persze csak a kinyilatkoztatás alapján, illetve a kinyilatkoztató isteni tekintély alapján hihetek el, nem ész okok alapján; de még itt is ész okok kellenek annak bebizonyítására, hogy valóban Isten nyilatkoztatta-e ki ezt a tant?
Ahol azonban nem is bibliai kinyilatkoztatásról, hanem mint az Isten léte kérdésében, alapvető hitbeli meggyőződésről van szó, ott egyenesen az ész okokon múlik minden. Isten létét nem hihetem ésszerűen, ha nem ész okok és bizonyítékok alapján hiszem. Előbb tudnom kell, hogy Isten van, csak aztán jöhet a hit mint ragaszkodás a meggyőződéshez és csak legutóbb a tekintélyi hit: az Isten esetleges kinyilatkoztatásainak elfogadása, elhívése.
Fontos: A bizonyítékoknak nem az a céljuk, hogy igazolják Isten létét, hanem, hogy megalapozzák és megerősítsék a hitünket.
A materializmus és az evolúciós elmélet logikai valószerűtlensége
3. rész
Ahogy az életről kimondtuk, hogy magasabb minőség az anyagnál, ezért nem jöhetett létre pusztán természetes folyamatok által, vajon kimondhatjuk-e, hogy az ember személyessége szintén magasabb fokot képvisel, amely nem alakulhatott ki az állati életből spontán?
Az Igazság valós természete
Az igazság az Igazságról
A múlt héten megvizsgáltuk a posztmodern korszak emberének észjárását, melyre leginkább a mindenfajta tekintély elutasítása, és a relatív, viszonylagos gondolkodás a jellemző.
Ez a felfogás pedig kihat az emberek igazságról alkotott nézeteire is. Ez a „te abban hiszel, én meg ebben hiszek és mindkettőnknek igaza van” jól ismert kijelentésben fejeződik ki.
Nem azt mondom, hogy minden ember így gondolkodik ma, de sokan, és egyre többen igen. Ha emlékeztek múlt héten azzal fejeztük be, hogy onnan kell kezdeni a tanítást, ahol az adott ember lelki szintje tart.
Először is tehát azt kell bizonyítanunk a relatívan gondolkodó embernek, hogy az abszolút igazság létezik, és rá is hatással van, akár hisz benne, akár nem.
A relatívan gondolkodás olyan, mint az elszabadult, levegőben szálldosó léggömbök. Mivel nincsenek hozzákötve semmihez, a légáramlatok össze-vissza sodorják őket. Ahhoz, hogy az igazságról lehessen beszélni nekik, le kell őket hozni a levegőből, és újra hozzá kell kötni őket a lét valóságához.
Ma tehát először megnézzük mit is jelent az igazság valójában, vagyis az igazságot az Igazságról, és azt, hogy a Biblia mit mond nekünk erről.
A materializmus és az evolúciós elmélet logikai valószerűtlensége
2. rész: Az Élet eredete
Folytatnák tovább a „Miért hiszünk” című hitvédelmi sorozatot. A cél az, hogy erős alapot adjunk a hitünknek, és meg tudjunk felelni azoknak, akik kérdőre vonnak bennünket, és hitünket pusztán hiszékenységnek tartják.
Már az elején leszögeztük, hogy a Biblia elismerően szól azokról, akiknek nincs szüksége bizonyítékokra ahhoz, hogy higgyenek. Ahogy Jézus mondta Tamásnak: „boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. Tudom, hogy semmiféle bizonyítási eljárással nem helyettesíthetjük a Szent Lélek szerepét egy ember megtérésében. Azonban az is igaz, hogy sok olyan ember van – magamat is beleértve -, aki hasonló vizsgálódást követően jutott hitre.
Mivel az Úr feladatra hívott el bennünket, arra, hogy „tegyünk tanítvánnyá minden népeket”, meg kell tudnunk felelni nekik a kérdéseikre. Fel kell készülnünk tehát azokra.
A hitünk alapja a nem látott Isten hatalmáról és istenségéről való meggyőződés, és az Ő ígéreteibe vetett bizalom. Ha szilárdan meg vagyunk győződre arról, hogy kicsoda Isten, és mit tett értünk, akkor bizalmunk lesz az Ő ígéreteiben is.
Jelenleg 54 vendég és 0 felhasználó van vonalban.