A bor az Ószövetségben
A Bibliában több mint 200 helyen jelenik meg a bor, valamilyen formában. Olykor Isten áldásainak egyik elemeként pozitív módon, máskor pedig mint részegség okozója, negatív módon.
Lehet-e azonban valami egyszerre az áldás és a bűn eszköze is? Mit tanít tehát a Biblia valójában a borról?
A következőkben szeretnék megvizsgálni néhány olyan látszólagos ellentmondást, amelyet nekem tettek fel az elmúlt években. Némelyikkel bizonyára ti is találkoztatok már.
Három csoport:
[Preszuppozíciós apologetika]
„Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben.” (Fil. 1:7)
A keresztyéneknek azon túlmenően, hogy hirdetniük kell az evangéliumot, még részt kell vállalniuk annak oltalmazásában és megbizonyításában is. Ezt látjuk Pálnak a Filippiekhez írott levelében is. Az „oltalmazás”-nak fordított görög szó az „apologia”, aminek a jelentése: védekezés, védőbeszéd, válasz, önmagunk tisztázása.
Ebből a szóból ered az apologetika, vagyis a hitvédelem kifejezés. A Biblia felszólítja a hívőket, hogy legyenek készen megvédeni a hitet oly módon, hogy válaszolni tudjanak a hozzájuk intézett kérdésekre, amelyek a hitük alapját firtatják.
A hitvédelem, vagy ahogyan Péter mondja: a mindenkinek való megfelelés, minden keresztyénnek kötelessége.
„A Világegyetemet illetően az a legfelfoghatatlanabb, hogy felfogható”. – Albert Einstein
„Az embernek nincs meg a kellő ismerete ahhoz, hogy a világmindenségről ítéletet alkothasson.” - Charles C. Ryrie
Vajon melyik vélemény a helyes?
A Bibliában azt írja Pál apostol Timótheusnak, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. (1 Tim. 2:4). Én is ezt szeretném. A keresztyén éveim alatti szomorú tapasztalatom azonban az, hogy nagyon sok embert éppen a vallása akadályoz meg abban, hogy az igazság ismeretére eljusson, és így üdvözüljön. Nem az számít, hogy ki melyik egyházban van elkötelezve, hanem csak az, hogy Isten iránt VALÓBAN el van-e kötelezve! Az Istennel való kapcsolatnak vannak feltételei, melyeket talán mondani sem kell, hogy nem mi emberek, hanem Isten határoz meg. Isten ezt a Bibliában tette meg. Az emberi hagyományok sajnos sok egyházban nagyon eltorzították, hogy melyek is ezek a feltételek.
Jézus ezt pontosan el is mondta: "Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai." (Máté 15:8 - 9).
A történelmi korszakok változnak, de az az emberi mentalitás sajnos nem, hogy a hivatalos vallás eltorzítja, és a saját hagyományaival helyettesíti Isten kijelentéseit, amelyek aztán így csak emberi parancsolatok lesznek. Ennek az a következménye, hogy sok milliónyi magát kereszténynek, istenhívőnek valló ember nem hívő igazából. Hisz valamiben, de nem abban, amit Isten mond.
(Amit a Biblia mond, köztes kommentár nélkül)
Egy megjegyzés, amely szükséges a pontos érthetőség miatt:
A „halál” fogalmának meghatározása: nem megsemmisülést jelent, mint a köznapi szóhasználatban, hanem elválasztottságot, egy kapcsolat megszakadását. Ebből következően többféle halál van.
- Szellemi halál: minden ember így születik, mert nincs Istennel közössége („holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt”(Ef. 2:1), „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől” (Ézs. 59:2)
- Testi halál, amikor a lélek elválik a testtől (de nem semmisül meg)
- Ideiglenes állapot a Pokolban, ahol a meg nem tért lelkek gyötrődnek a végső ítéletre várva
- Örök halál, ami a meg nem tért emberek ítélete bűneik miatt, örökre elválasztva Isten jóságától és szeretetétől. Helye: a tűz tava. Időtartama: mindörökké, vég nélkül.
Jelenleg 95 vendég és 0 felhasználó van vonalban.